A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Sági Károly: Az ötvöspusztai V. századi sír

ábrán mutatunk be. Fényképünk olyan technikai sajátosságokat dokumentál, amely a kézzel hajtott, könnyű fazekaskorong használatát bizonyítja.

26 Azzal a korsótípussal, amelyhez az ötvöspusztai darab (3. ábra, 4) is tartozik, Alföldi András foglalkozott részletesen. Az analógiák széles körű felsorolása mellett arra a következtetésre is rámutat, hogy a korsótípus előzményei a hunok feltűnése előtt jelentkeznek már a Kárpát-medencei szarmata anyagban. A korsótípus a hunok Kárpát-medencei uralma idején széles körben terjedt el, de a hun uralom után is kimutatható még.

27 A típus újabb előfordulásait Kovrig Ilona sorolja fel. Párducz Mihály a hun kori kerámia X. típusának ,,A" változataként tárgyalja a korsóformát és adja annak elterjedését is.

2 Alföldi András, mint említettük, szarmata eredetre gondol a típussal kapcsolatban. Póczy Klára egy intercisai példány alapján a Pontus vidékén keresi a típus eredetét.

30 Párducz Mihály is ezt a nézetet fogadja el.

31 Az ötvöspusztai korsó fazekasa nem folytatta a késő római világ fazekasainak fejlettebb szintű szakmai gyakorlatát, hanem új és a múlthoz viszonyítva alacsonyabb szintű technológiát alkalmazott. Ez önmagában is a késő római világtól eltérő etnikumra utal. A sírforma igen lényeges az etnikum meghatározásánál. Az ötvöspusztai sír (1. ábra) padmalyos volt. Padmalyának kiképzése a keszthelyi téglagyárban talált hun kori gyermek sírjával

32 azonos. Újabban Bakay Kornél általunk ismeretlen okból és alapon megkérdőjelezi a keszthelyi sír padmalyos voltát

33 — amit természetesen nem fogadhatunk el. Igazunk bizonyítására a keszthelyi sír keresztmetszetét korábbi közleményünk alapján

34 az 5. sz. ábrán mutatjuk be. A padmaly kiképzése mellett azonos volt az ötvöspusztai és keszthelyi sír esetében a sírok észak—déli tájolása is. Mindkét sírban a koponya északi szomszédságában helyezték el az edényt is. Itt annyit kell még megjegyeznünk, hogy a Volga vidéki szarmaták padmalyos sírjai is észak—déli tájolásúak.

35 Az észak—déli tájolás, a koponyánál elhelyezett edénymelléklet a hazai hun kori anyagban padmaly nélküli, egyszerű veremsírok esetében gyakori, aminek elterjedését korábban összegyűjtöttük már.

36 A felsorolt anyaghoz az újabban előkerült lengyeltóti sír is kapcsolható még.

37 A keszthelyi sír korát a hunok pannóniai uralma idejére, 433—453 közti időre kelteztük.

38 A keszthelyi sírral újabban Erwin Keller foglalkozott, aki a sírok torquesét férfi- és fiúsírok jellegzetes mellékletének határozta meg.

39 Amennyire a hosszú életű tárgytípusok alapján keltezni lehet, az ötvöspusztai sír későbbi a keszthelyinél, de a keleti gótok kivonulása — 470/471 — előtt került a földbe. Régebben alán, illetve szarmata népességhez kapcsolták a padmalyos sírokat.

40 Az újabb vizsgálatok, főleg M. I. Vjazmityina munkája alapján

40 szarmata etnikumhoz köthetjük ezt a sírformát. A keszthely-dobogói késő római temető padmalyos sírjai mellett az intercisai temetőből is 5. ábra. A keszthelyi sír keresztmetszete Abb. 5. Querschnitt des Grabes von Keszthely ismerjük ezt az érdekes sírformát.

43 Pannóniától nyugatra padmalyos sír nem került még elő római temetőből. Alapvetően hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a késő római sírok nincsenek semmi kapcsolatban Keszthely környékének V. századi hasonló sírjaival. A késő római padmalyos sírok tájolása a romanizáció hatására nyugat—keleti, a keszthelyi és ötvöspusztaié ezzel szemben észak—déli. A pannóniai késő római sírokban szegényes és szokványos mellékletanyagot találunk, amiből nem fakadhat az V. századi padmalyos sírok mellékletgazdagsága. A keszthelyi sír torquese Nyugat-Szibériától KözépEurópáig követhető nyomon.

44 Az ötvöspusztai sír korsója pontusi eredetű, amely a késő római világban szokásos nehéz (lábbal hajtott) fazekaskorong helyett könnyű (kézzel hajtott) korongon készült. Az ötvöspusztai sír említett germán viseleti sajátosságait sem magyarázhatjuk a helyi elemek közvetítésével. A keszthelyi sír lábbeli csatjai

45 jellegzetes hun kori darabok,

46 viselésük, Bakay Kornél szerint,

47 a Volga vidékétől Spanyolországig követhető nyomon. A rómaiak és romanizált elemek viseleti anyagából ezek a darabok hiányoznak. A keszthelyi és ötvöspusztai padmalyos sírok új, szarmata etnikum betelepülését jelzik vidékünkre, Attila uralma idején. Az etnikai bővülést igazolja a keszthely-gátidombi lovas temetkezés

48 is. Ez a sír 1895-ben került elő, leletkörülményeiről sajnos nincs tudomásunk. Egy új etnikum hagyatékát láthatjuk abban a bronz tükörtöredékben, amelyet a század elején találtak Zalavár határában, Balatonhídvégen.

49 A publikálatlan lelet rajzát a 6. sz. ábrán mutatjuk be. A töredék 6,7 cm átmérőjű. Az enyhén domború tükör hátoldalán kis, zsinórátfüzésre alkalmas fül van a középpontban. A fültől sugarasan induló bemélyedéseket kör alakú árkolás 85