A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Jánoska Péter–Törő László–Varga Kázmér: A Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóság Felősörsi Műtárgyvédelmi Központjának fejlesztései terve, 1986–2000

helyiség kialakítása, ahol a savas tisztitókádakat, illetve az elektrolizáló- és fűthető, kloridmentesítő kádakat helyezhetjük el a nagyobb méretű fémtárgyak kezeléséhez (lásd még a 2. 4. pontot). Mivel már a legközelebbi jövőben legalább 2-re szándékozunk növelni a fémrestaurátorlétszámot, a jelenlegi 26 m

2-es laboratóriumot mindenképpen bővítenünk kell. Egyáltalán nincs megfelelő helyiség a bútor- és farestauráláshoz, elsősorban az épület és a helyiség adottságából eredően. Még szűkösebben dolgoznak a kerámiarestaurátorok: a 25 m

2-es helyiségben télen 4 fö zsúfolódik össze. Igen szűkösnek tartjuk a jelenlegi textilrestauráló műhelyt is (18 m

2

), hiszen nagyobb tárgyak kezelésére egyáltalán nincs mód (textilmosó kád, textilfeszítő rámák stb. nem férnek el). Fejlesztési tervünkben egy pormentes, minden munkafolyamatra alkalmas, tágas műhely létrehozását szerepeltetjük. Az egyetlen megfelelő nagyságú műhelynek a papír- és börrestauráló műhelyt tartjuk; és az ideiglenesen itt folyó egyéb munkák és egyéb funkciók jövőbeli kitelepítése után alkalmassá válik a munkafolyamatok gyorsítását elősegítő technológiák bevezetésére is. 2. 2. Az alapvető restaurátorműhelyek mellett célszerű és szükséges egy nagyobb alapterületű kerámiaválogató helyiséget kialakítanunk. Ezt a szükségszerűséget meghatározza az a két nagy volumenű és hosszú távú ásatási program, amely egyrészt Balácán (római kori villagazdaság), másrészt a Veszprémi Várban folyik. Mindkét ásatás során nagy mennyiségű kerámiaanyag kerül elő, amelynek tisztítása, válogatása nagy területet igényel. A meglevő 25 m

2-es restaurátorműhelyben ez megoldhatatlan. A kerámiaválogató és -mosó 80-100 m

2 alapterületet kíván meg. A helyiség mérete azt is lehetővé teszi, hogy a nagyobb méretű fa-, fém- vagy kőtárgy tisztítását, kezelését is itt végezhessék el a restaurátorok. 2. 3. A múzeumba kerülő tárgyak egy jelentős része azonnali fertőtlenítést igényel — függetlenül a végleges kezeléstől. Ezért hosszú távú fejlesztési terveink egyik dédelgetett terve egy fertőtlenítő-gázosító berendezés felállítása. A gázosítókamrák alkalmazása az anyagkártevö ízeltlábúak, baktériumok és penészgombák elleni védekezés leggazdaságosabb, leghatékonyabb és legbiztonságosabb módja. Minimálisan kétféle nagyságú (hasznos űrtartalmú) gázosítókamrát célszerű létrehozni: egy kisebbet: 0,5-0,8 m

3 és egy nagyobbat: 6-10 m

3

. Nem nehéz belátnunk, hogy, különösen a nagyobb térfogatú kamrában, egyszerre igen sok műtárgyat kezelhetünk igen kevés emberi energia- és időráfordítással, így a módszer hihetetlenül gyors és gazdaságos. 2. 4. Ugyancsak az állagvédelmi-restaurálási munka szerves részét képezi az áztatókádrendszer létesítése, amely „berendezés" a nagyobb méretű fatárgyak kezelését szolgálja. A hosszadalmas, nehézkes és alacsony hatásfokú ecsetelés vagy permetezés helyett nagyméretű kádakban, vályúkban vegyszeres áztatással gyorsíthatjuk meg és tehetjük hatékonnyá a tárgyak kezelését. További előnye, hogy munkaerőt csak a tárgyak ki-, illetve behelyezésekor köt le, tehát munkaerő-megtakarítást is eredményez. 2. 5. A restaurálás korszerűsítésének egyik fő célkitűzése az anyagvizsgálatok hathatósabb bevezetése. Restaurátorcsoportunk eddig is komoly erőfeszítéseket tett a gyors, informatív jellegű anyagvizsgálatok bevezetésére. Ezek a vizsgálatok nemcsak a restaurálás folyamatát segítik, hanem olyan adatokat is szolgáltatnak, amelyek a muzeológusok ismereteit is bővítik. Az archeometriai vizsgálatokra alkalmas laboratórium létrehozása, a megfelelő szakemberek (vegyész, biológus, fizikus) alkalmazása, a szükséges műszerek beállítása olyan példát szolgáltatna, amelynek jelentősége országosan is kiemelkedő lenne. Mindezeket figyelembe véve, a technikai-műszaki felszereltség növelésével párhuzamosan az ezredfordulóra kb. a duplájára növeljük a restaurátorműhelyek-laboratóriumok alapterületét — számolva a személyi fejlesztésekkel is. 3. A kiállításrendező részleg A múzeumi kiállítások rendezése egyre nehezebb feladatokat ró intézményünkre. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi tapasztalatok is azt a tendenciát bizonyítják, hogy a különféle múzeumi-közművelődési tevékenységek a jövőben is erősödnek. Ennek pedig alapvető kifejezési formája a kiállítás. 3. 1. A jelenlegi egyetlen felsöörsi grafikusműhely máris szűknek bizonyul, nemcsak a munkák sokasodása, hanem az ott dolgozók létszáma miatt is. A 30 m

2-es helyiségben 4 grafikus dolgozik. Az egy főre jutó 7,5 ma minimálisnál is kevesebb, hiszen a nagyméretű tablók, rajzok, feliratok készítése így szinte megoldhatatlan. A fejlesztés során további két, legalább ekkora alapterületű műhelyt kell kialakítanunk — különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak a kiállításokhoz, hanem a tudományos feldolgozáshoz szükséges, növekvő mennyiségű grafikai munkákat is itt kell elvégezni: ásatási dokumentációk, tárgy rajzok, kiadványok, plakátok stb. tervezése-kivitelezése. 3. 2. Már jelenleg is feszítő gondokat okoz a kiállításrendező műhelyek — igaz, ideiglenesnek szánt — szűkös volta. A mostani 2 helyiségből álló „műhelyegyüttes" (gépműhely: 31 m

2

; szerelőműhely: 56 m

2

) területén készülnek a kiállítások, a fa- és a fémnagyoló munkáktól egészen a festésig, kasírozásig. Távlati elképzeléseink szerint a jelenlegi 4 kiállításrendezői állást fokozatosan szeretnénk megduplázni. így a műhelyeket is célszerű lesz különválasztani: asztalosműhelyek: gépműhely, illetve a kézi munkák műhelye. Az ezektől szeparált kiállítási szerelőműhelyek (2 db), valamint — ugyancsak külön helyiségben — a fémmegmunkáló műhely. A műhelyek technikai-műszaki felszereltsége magas szintet követel meg. 3. 3. Az elkészített-legyártott és felhasznált installáció mindig komoly anyagi értéket képvisel, tehát különös gondot kell arra is fordítanunk, hogy minél többször felhasználható legyen. 820