A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Jánoska Péter–Törő László–Varga Kázmér: A Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóság Felősörsi Műtárgyvédelmi Központjának fejlesztései terve, 1986–2000

Ennek egyik legfontosabb előfeltétele az, hogy a lebontott kiállítások installációit megfelelő módon és körülmények között tudjuk tárolni. Ehhez pedig elengedhetetlenek az installációs raktárak. Kevés, sőt mondhatni, egyetlen olyan magyar múzeum sincs, ahol ezt az el nem hanyagolható problémát megnyugtató módon meg tudták oldani. Igaz, a nagyméretű installációs egységek, darabok egyben tartása, szakszerű tárolása nagy teret igényel, de mindenképpen megtérülő beruházás a tárolótér kialakítása. Ezért a kiállításrendező műhelyek mellett — azzal szoros egységben — nagyméretű, speciális installációs raktárakat kell létesítenünk, amelynek alapterületét 120-150 m

2-re tervezzük. Emellett nem szabad elfeledkeznünk a kiállítások készítéséhez szükséges nyersanyagok raktáráról sem: faanyagraktár, üvegraktár stb. Ezeket természetesen a gépműhelyek mellé célszerű telepíteni. 4. A VMMI gondozásában 1984 végén 20 épület volt, ezek döntő többsége régi vagy éppen műemléki, műemlékjellegű épület. A megalakítandó 4 fős ingatlan-karbantartó birgád az egész múzeumi hálózat kisebb karbantartási feladatait el tudja majd látni. 5. 1. Természetesnek és logikusnak véljük, hogy a műtárgyak, a restaurátor- és kiálításrendező műhelyek közvetlen közelébe telepítsük a reprográfiai műhelyeket is. Gondolunk itt elsősorban a fotóműhelyre és -laboratóriumra, a fénymásoló-berendezésre, a sokszorosítógépre és a szedő-író gépre (Composer), amely gépek és eszközök nemcsak a kimondottan tudományos kutatás—feldolgozás, hanem a restaurálási és kiállításrendezési feladatok ellátásának is növekvő igényét vannak hivatva kielégíteni. 5. 2. Az egész múzeumi központ tervezése, kialakítása során nem szabad elfeledkeznünk a különféle, további kisegítő létesítményekről. Ilyenek mindenekelőtt a különböző anyag-, vegyszer-, és kéziraktárak, de ide kell sorolnunk a garázsokat is. E raktározóhelyiségek fontosságát mi sem bizonyítja jóban, mint az, hogy je- ; lenleg egyetlen olyan múzeumi épületünk sincs, ahol a különféle anyagokat tárolni tudnánk. Hiánya igen sok és megoldatlan gondot okozott a Bakonyi Múzeum felújítása során is. Ennél a kategóriánál vesszük figyelembe a tüzelőanyag-raktárakat is. 6. A tudományos-közművelődési jellegű részleg — elképzeléseink szerint — szoros kapcsolatban áll a központ jövőbeli fokozatos szakmai fejlesztésével, a központi funkciójának bővítésével. 6. 1. A múzeumi területen folyó tudományos kutatás egyrészt a műtárgyakhoz, másrészt a könyvtárhoz kapcsolódik. A felsőörsi műtárgyraktárak és a hozzájuk kapcsolódó kutató-feldolgozó szobák máris megadják a tudományos kutatás egyik elemét és feltételét. Ugyancsak adott a már fentebb említett műtárgy-nyilvántartási számítógépes program és lehetőség is, amit további programokkal a tudományos kutatás céljaira is fel lehet használni. így mind a tudományos kutatás, mind pedig a napi munkához elengedhetetlen a szakkönyvtár létrehozása is. A speciális könyvtár mindenekelőtt a restaurálással és a kiállításrendezéssel kapcsolatos munkákat, folyóiratokat gyűjti. 6. 2. A központ közművelődési funkcióinak további bővülését jelenti az a félig szabad térén bemutatandó kiállítás, amelynek — egyelőre — két részét tervezzük: 1. A környéken bányászott permi vörös homokkőből készült tárgyak bemutatója (az ókortól napjainkig), míg 2. a Balaton-felvidék szőlőpréstípusait tárja a látogatók elé. 7. Végül, de nem utolsósorban a fenti, nem kevés funkció ellátásához szükséges gazdaságiadminisztrációs egységet, részleget is létre kell hoznunk. Ez vonatkozik nemcsak a személyi fejlesztésre, hanem a tárgyi feltételek megteremtésére is. Ez utóbbihoz számítjuk a megfelelő számú irodát, és a kommunikációs rendszert is (telefon, telex). A felsőörsi műtárgyvédelmi központ sokoldalú tevékenysége, a folyamatosan növekvő létszám megköveteli a szociális létesítmények tervezését is: megfelelő számú fürdőszoba-vécé, öltözőhelyiségek, étkezőhelyiség melegítőkonyhával, valamint pihenőszobák. A fenti, néhol csak vázlatosan ismertetett tervek talán túlzónak látszanak, amelyek eltávolodtak a reális lehetőségeinktől. A központ fejlesztése azonban magában rejti annak is a lehetőségét, hogy bevételhez juttassa a múzeumi szervezetet. Mindenekelőtt bevételi forráslehetőségként tartjuk számon a gázfertőtlenítő kamrákat, amik kiépítésük, a megfelelő személyzet és egyéb (szállító, raktározó) feltételek biztosítása után a Dunántúl összes közgyűjteményét képes lesz ellátni és kiszolgálni — a megyeieken túl. Ugyancsak bevételi lehetőségekhez juthatunk a reprográfiai egység beindulása-beindítása révén is: a szedő-író géppel, másológéppel stb. végzett bérmunka komoly jövedelmet eredményezhet. Távolabbi terveink között szerepel még néhány fajta műtárgymásolási munka beindítása, ami egyértelműen bevételcentrikus. Tudjuk, hogy önellátóvá ez az intézménytípus sem válhat, de ügyes és okos menedzseléssel komoly bevételhez juttathatja a VMMI-t. A múzeumi központ teljes kiépítése 2000-re várható: tehát a jelenlegi elképzelések megvalósítása 15 évet vesz igénybe, ami egy közepesnél valamivel erőteljesebb fejlesztést tételez fel. A konkrét tervek kidolgozása rövidebb időszakokra — ötéves tervciklusokra — készül, ami biztosítja-biztosíthatja — a gyorsuló változások ellenére is — a megalapozottságot és az előrelátás biztonságát. Hisszük, hogy a fentebb vázolt elképzeléseink nyomán kialakuló múzeumi infrastrukturális központ (műtárgyvédelmi központ) nemcsak Veszprém megyének, hanem az egész magyar múzeumügynek is kiemelkedő, példamutató intézménye, intézménytípusa lesz. 821