A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

50/1974. (XII. 28.) M.T. sz. rendelet néhány ponton módosította a szabálysértési kódexet. Új momentum: a fegyelmi hatóságnak le kell tárgyalnia a hozzá áttett szabálysértési ügyet, az elkövető vagy a tanú távolmaradása esetén elővezethető, s a gazdasági jellegű, emellett a devizagazdálkodást sértő szabálysértések az igényeknek megfelelően kerültek megfogalmazásra. A rendőri szabálysértési munka nagy területet ölel fel, s hatásos fegyver a kisebb törvénysértőkkel szemben. Ezért került részletesebb taglalásra. A többi szabálysértési hatóság tevékenysége is mindjobban megfelel az igényeknek. E hatóságok munkáját a Főügyészség koordinálja. Az eddig tárgyalt szervek — bírósági, ügyészségi, — az ügyvédi tevékenység és a kihágási (szabálysértési) munka az elmúlt 100 évben öszszefonódott, s ha sok ízben egymás hibájára is mutogatva, összességében a szervek azt kívánták elérni, hogy nemkívánatos jelenségek ne irritálják a társadalmat, s akik mégis valamilyen formában ezt tették, azok méltó büntetésben részesültek, ezzel némileg helyreállt a társadalom egyensúlya. XI. A TÁRSADALMI BÍRÁSKODÁS A társadalmi bíráskodás a laikus bíráskodás előtérbe helyezését jelentette, s jelentős súllyal e bíróságok csak rövid ideig rendelkeztek, kissé igazságszolgáltatási túlfutásnak, az akkori — 1960-as — idők egyes hatósági feladatait társadalmi úton megoldani kívánó intézménynek lehet minősíteni ezt a bíráskodási formát. A dolgozók szocialista tudatának, erkölcsi felfogásának eredményeképpen már 1956 után létrejött néhány vállalatnál ad hoc társadalmi bíróság, és hatóságok közreműködése nélkül igyekeztek ezek igazságot szolgáltatni. Erre Veszprém megyében is több példa volt, mindez a társadalmasítás jegyében. Jogszabályilag először az 1962: 24. sz. tvr. foglalkozott a társadalmi bíróságokkal. Legfőbb jellemzője az volt, hogy hatóságoktól mentesen működtek, s ügyész, bíró csak szükség esetén, jogi tanáccsal látta el ezeket a szerveket. Olyan gazdálkodószervnél lehetett társadalmi bíróságot létrehozni, ahol 100 főnél több dolgozott. (A megyében lelkesen, többnyire törvényesen működött néhány ilyen bíróság, például Nitrokémia Vállalatnál, a Péti Nitrogénnél, a balatonfüredi Borforgalmi, a pápai Elekthermax Vállalatnál stb.) A cél az volt, hogy az MSZMP VIII. kongresszusa szellemében a dolgozók minél szélesebb rétegeit vonják akkor De a közügyek intézésébe. (Erre a korra esik a munkásőrség, az önkéntes rendőrség, a különböző tanácsi bizottságok, népfrontbizottságok stb. felfejlesztése.) A társadalmi bíróságokat a SZOT irányította, és a szakszervezet helyi szervezete volt. A bíráskodásban részt vevő tagokat 2 évre választották, lehetőleg a bírósági népi ülnökök köréből. Az elnököt viszont a tagok választották meg soraikból. A társadalmasítást azok az ügyek mutatják, melyeket a társadalmi bíróság elé utaltak: az ügyész vagy a bíróság által kisebb jelentőségű bűnügyek, a vállalati dolgozók között felmerülő becsületsértési, rágalmazási és könnyű testi sértést magába foglaló ügyek, (egyéb, nem belső, vállalati magánvádas ügyek az illetékes járásbírósághoz tartoztak továbbra is), a dolgozók közt felmerülő anyagi vitás ügyek 1000 Ft érték alatt, a munkafegyelem elleni magatartások, a munkahelyen elkövetett szabálysértés, az iszákos dolgozó magatartása, a munkavédelmi szabályokat megszegő, botrányt okozó dolgozó ügye. A társadalmi bíróság 3 vagy 5 tagú tanácsban tárgyalt, lehetőleg olyan bírákkal, akik a felelősségre vont személyt ismerték. A tárgyalást lehetőleg munkaidőn kívül kellett tartani. Az ilyen megoldás gyakorlatban a legtöbbször nehezen volt kivihető. Azt a szervet értesíteni kellett, amely az ügyet a társadalmi bíróság elé vitte. A tárgyalás nyilvános volt, és a hallgatóság részéről is lehetett kérdéseket feltenni. Jellemző volt, hogy például lopás miatt 3-4 dolgozó hallgatta végig a tárgyalást (például herendi bánya), de az üzemvezető becsületsértési ügye körülbelül 200 személyt is érdekelt (Bakony Művek). Társadalmi vádló és védő is volt a jogszabályban, de a gyakorlatba ez ritkán ment át. A társadalmi bíróság a tárgyalás alapján a következő határozatokat hozhatta: a) figyelmeztetés vagy megrovás, b) nyereség vagy jutalom részarányos megvonása, c) fegyelmi ügyben javaslat az igazgatóhoz, d) a magánvádas ügyekben 500 Ft-ig terjedő pénzbírság, e) kártérítés, f) kényszerelvonó-kezelésre javaslat, g) a dolgozó fizetését a családja kapja közvetlenül kézhez. A tárgyalás eredményeként természetesen az eljárás megszüntetésére is sor kerülhetett, vagy a bíróság mellőzhette intézkedés hozatalát, ha a tárgyalás önmagában is célt ért. Tárgyalás után a jelenlévő igazgató a javaslattal egyetérthetett, mód volt természetesen a szakszervezeti bizottságokhoz vagy a járásbírósághoz jogorvoslatra, végül végrehajtásra került sor. A törvényességi felügyeletet az illetékes ügyész gyakorolta, ezt is leginkább társadalmi alapon, nemegyszer a járásbírósággal karöltve. (Ez leginkább a veszprémi járásban volt jellemző.) Az 1960-as években általában az illetékes ügyész tette át a kisebb bűnügyet a társadalmi bírósághoz, s ezek enyhe határozattal le is zárultak. (Haragot a társadalmi bírák, a munkatársak, vállalaton belül nem akartak, a jelenlévő ügyész vagy bíró viszont székhelyére nyugodtan távozhatott.) Vállalaton belül, belső kezdeményezésre ritkán került sor ilyen eljárásra, inkább a fegyelmi hatóság járt el, gyorsabban és nagyobb szigorúsággal. Ilyen okok miatt, de főleg politikai megfontolásból (a társadalmasítástól még messze vagyunk, s hatósági ügyeket inkább hatóság bírálja el) a társadalmi bíráskodásnak ez a formája háttérbe szorult. Ezért az 1975: 24. sz. tvr.-rel módosításra került a társadalmi bíráskodás. Csak a lényeges változások: ilyen bíróság már nem volt a dolgo811