A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

szempontból felülvizsgálhatta. E jogszabályban szabályozták a községi bíró előtti eljárást, a hatáskört, az illetékességet, a bíróság tagjait. A községi bíróság pénzbüntetést szabott ki, behajthatatlanság esetén az elkövetőnek közmunkát kellett végeznie. Fellebbezni a főszolgabíróhoz lehetett. Az 1913: VII. te. V. fejezete újból szabályozta a fiatalkorúak kihágásait, előtérbe helyezve a védő és óvóintézkedéseket, vizsgálni kellett most is a fiatalkorú körülményeit, és olyan rendőri büntetőbíróságnál, ahol a fiatalkorúak kihágásai nagy számban fordultak elő, külön erre képzett szakbírót kellett kijelölni. Az 1928: X. te. 5. §.-a a kihágások miatt kiszabható legmagasabb pengőértéket határozta meg, aszerint, hogy milyen kihágásról volt szó. Az 1929: XXX. te. II. fejezete újra szabályozta a kihágási ügyeket és itt már mind a községekben, mind a városokban a rendőrségnek nagyobb hatáskört biztosított. Ettől kezdve lehetett igazán, etimologiailag is rendőrbíráskodásról beszélni. A 287/1930. B.M. sz. rendelet — mintegy harmadfokú szervként — Kihágási Tanácsot hozott létre. Elnöke a belügyminiszter volt, két tagját a belügyminisztérium, illetve a szakminisztérium adta. A községi kihágásokat magába foglaló szabályrendeletek nagy részének túlhaladottsága miatt a belügyminiszter 52.300/1930. sz. alatt elrendelte azok felülvizsgálatát, egyes jogszabályok hatályon kívül helyezését, újak alkotását, hogy a rendőrbíróság aszerint tevékenykedhessék. Az 1930: III. te. újabb könnyítést hozott azzal, hogy a rendőri büntetőbíráskodás körébe utalt egyes kihágások tetten ért elkövetőinek a helyszínen való megbírságolását is már lehetővé tette. A pénzbírság maximuma 10 pengő volt, jogorvoslatot itt a törvény nem biztosított, a pénzbírság meg nem fizetése rendőri büntetőeljárást vont maga után. A helyszínen bírságolható kihágások körét — többnyire közlekedési körben — a belügyminiszter állapította meg. A felszabadulás után a rendőri bíráskodás elé tartozó anyagi jog lényegesen nem, de az alaki megváltozott! Az 1690/1945. M.E. sz. rendelet 9. §. (2) bekezdése szerint minden főkapitányságon, továbbá minden városi és járási kapitányságon többek között rendőri büntetőbírói osztályt kellett létesíteni. A 323.600/1947. B.M. sz. rendelet a városok és községek csendjét kívánta biztosítani, s a hatáskört egész egyértelműen a rendőrbíróságnak (I., II. és III. fokon is, itt a belügyminiszter) biztosította. Az 500.000/1947. és az 581/1947. B.M. sz. rendeletek a helyszíni bírságolást újból szabályozták. E rendeletek meghatározták a bírságoló rendőri szervek körét, az ekként bírságolható ügyek fajtáit (változatlanul főleg közlekedési ügyekben) és a bírság összegét, most már forintban (egységesen 3 Ft). Az 1951: 35. tvr. 1. §.-a kihágási bíróságok hatáskörét újból szabályozta. Eszerint községekben és városokban a tanács-vb elnöke, illetve a rendőrkapitány vagy az általa megbízott tiszt járt el első fokon, másodfokon a megyei tanács-vb elnöke, illetve a rendőrség középfokú hatóságainak vezetője bírt hatáskörrel. A rendőri szabálysértések magukhoz vonták, együttes elkövetés esetén, elbírálásra az egyéb ügyeket is. Büntetőparancs kibocsátására lehetőség volt, egyébként még mindig ítélet vagy végzés született. A rendes jogorvoslatok mellett az államügyész őrködött továbbra is az ilyen ügyek törvényessége felett, s indítványt tehetett a Kihágási Tanácshoz. A perújítás lehetősége fennmaradt. A helyszíni bírságolás intézménye is megerősítésre került, de legfeljebb 100 Ft erejéig. Az illetékességet az elkövető lakóhelye határozta meg. Az előzetes letartóztatás szóhasználat szerepelt még ekkor is. Mód volt összbüntetésbe foglalásra. A fiatalkorúakra nézve megszorító rendelkezések voltak. A 32/1955. (VI. 3.) M.T. sz. rendelet már a szabálysértési ügyek elintézéséről rendelkezett. Általános hatáskört a tanács-vb igazgatási osztályának adott, de ebből egyeseket kiemelt (közlekedési, közrend elleni, lakásbejelentési stb.), s rendőri hatáskörbe adta. Új momentum: lehetőség volt a feljelentés elutasítására, csak pénzbírság volt kiszabható (elzárás nem), vagy megszüntetésre került sor. Az ügyész törvénysértés esetén óvással élhetett. A fiatalkorúaknál — áttétellel — iskolai fegyelmezés került előtérbe. E rendelet erősen figyelembe vette az 1953: 16. sz. tvr.-ben foglaltakat, mely a törvényesség érdekében és a könnyű visszaélések miatt megszüntette a rendőri kihágási bíráskodást, és a helyi tanácsok sem szabhattak ki elzárást. Szabadságtól való megfosztásra csak a rendes bíróságoknak volt joga. A rendőrség akár a helyszínen, akár egyéb úton pénzbírságot szabhatott csak ki. E rendelkezésekkel a korábbi rendőri törvénysértéseket kívánta a jogalkotó megelőzni. Az 1956: 16. sz. tvr. egyes korábbi, kisebb jelentőségű bűntetteket szabálysértéssé minősített, nagy jelentőségű volt, hogy sok, tulajdon elleni magatartás nem terhelte a bíróságokat, de közlekedési, a tiltott visszatérésre vonatkozó, a rendőri felügyelet megsértését s a tiltott szerencsejátékra vonatkozó szabályok megszegését tartalmazó, s közellátási magatartások szabálysértési úton voltak elbírálhatók. Nagyszabású kodifikálás történt 1968-ban, az 1968: I. tv. és a 17/1968 (IV. 18.) Korm. sz. rendelet hatályba lépésével. Az 1968: I. tv. átfogóan szabályozta a szabálysértési eljárást és néhány, súlyosabb szabálysértési tényállást is megfogalmazott, míg a Korm. rendelet valamenynyi egyéb szabálysértést határozott meg. Új momentumok: nem ítélet, végzés, hanem határozat születik az eljárás végén, de új a szabálysértési elévülések szabályozása, a felbujtó, a segítő meghatározása, a figyelmeztetés, a határozat nyilvános közzétételének a lehetősége, pénzbírság tárgyalás nélkül, felügyelet, ügyészségi nagyobb szerep, a szabálysértési hatóság kibővülése (vám, tűzrendészet, közegészségügy, kereskedelmi felügyelőség stb.), pénzbírságnál részletfizetés, és őrizetbe vétel ügyészi segédlettel: jóváhagyással. Rendőrségi hatáskörbe utalta a törvény a közveszélyes munkakerülés, kéjelgés, garázdaság enyhébb eseteit, a verekedést, a botrányos részegséget, a veszélyes fenyegetést, a rendőri felügyelet szabályainak megszegését, közlekedési ügyeket stb. A tv. 26 szabálysértést fogalmazott meg, míg a Korm. rendelet 165 §.-ban szabályozta a nemkívánatos magatartásokat. Az 1974: 23. tvr. és az 810