A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

rint ügyvéd lehetett minden magyar állampolgár, aki az ügyvédi oklevelet megszerezte és magát valamely ügyvédi kamarába bejegyeztette. Az ügyvédi munka a kormánytól, a bíróságtól, ügyészségtől, közigazgatási szervtől független, önálló és szabad hivatás volt e korban. Az ügyvédnek székhellyel kellett bírnia, de a tevékenységét tekintve helyileg nem volt korlátozva, ügyfele érdekében minden igazságszolgáltató, illetve bármely hatóság előtt eljárhatott. Viszont a függetlenségből következtetve tetszésétől függött a megbízást elfogadni és eljárni. Kivétel volt a szegényvédelem, melyek felsorolását az említett te. 50. §. a—e pontjai részletesen meghatározták. E te. részletesen foglalkozott az ügyvédek jogaival és kötelességeivel, melyek megbízóiktól függtek. Az ügyvédkedés megszűnéséről, az ügyvéd által kérhető díjakról, az ügyvédi meghatalmazásokról, az ügyvédek felelősségéről és felelősségre vonásáról külön fejezet rendelkezett. E fejezet nem érdemel részletezést, mivel világos, hogy az ügyvédnek a törvények határain belül mindent meg kellett tennie, bármely ügyben, megbízója érdekében. Ezt követően létrejöttek olyan jogszabályok, melyek az ügyvédi munkára kihatottak, de nem túl lényegesek. Így például miként kell eljárni fizetési meghagyásos eljárásban, társadalombiztosítási eljárásban, a közigazgatási bíróság előtt stb. Fontos, másodiknak nevezhető szabályozás az 1937: IV. te. volt az ügyvédi rendtartás tárgyában. Ez a kor szelleméhez igazította az ügyvédi munkát. Részletesen taglalta a közgyűlés tagjait, tárgyait, a határozathozatal feltételeit és azt, hogy minden évben kell közgyűlést tartani. Ha a kamarában a tagok száma ezernél több volt, át kellett térni a képviseleti közgyűlés rendszerére. Az ügyvédi kamara önkormányzatában részvételre jogosult tagok szavazatával választmányt választott, meghatározta a tisztikart és a választmányi tagok számát, hatáskörét és a vagyonkezelést. Külön rendelkezett e te. az úgynevezett tisztikarról (elnök, helyettes, titkár stb.), mód volt helyi bizottságok szervezésére, ahol nem volt kamarai székhely. Például Veszprém. A kamara szerveinek és kiküldötteinek választására, a tagsági díjra vonatkozóan külön rendelkeztek. E te. II. fejezete az ügyvédi működéssel foglalkozott, arról, hogy ki lehet ügyvéd, e tekintetben milyen bizottság jár el, a felvételeknek különösen gazdasági okok miatt korlátai lehettek, ahogy a közjegyzőknél, itt is volt úgynevezett ügyvédi biztosíték, egyes esetekben törlés következett be az ügyvédek névjegyzékéről, s voltak helyettes ügyvédek, és ügyvédjelöltek. A III. fejezet az ügyvédek jogaival és kötelességeivel foglalkozott, többek között a szólásszabadsággal, viszont minden ügyben könyvet kellett vezetniük az ellenőrzés érdekében és azt titoktartás kötelezte. Az ügyvéd meghatalmazás és megbízás alapján díjakat szedett be. Tevékenységéért fegyelmi felelősségei tartozott, melynek megállapítása után fegyelmi büntetések következtek. Nem lehet vita tárgya, hogy főleg e korban az ügyvédnek jogi képesítéssel kellett rendelkeznie, és egységes bíróiügyvédi vizsgát kellett letennie. A harmadik, s ez már szocialista szabályozás: az 1958: 12. sz. tvr. Az ügyvédség a Népköztársaságot, a dolgozó nép jogainak érvényesítését szolgálja, így a szocialista törvényesség egyik jelentős biztosítéka. A tevékenységet tekintve sok változás itt nincs, az ügyvédi szervezet a védelmet szolgálja a hatóságok előtt és tanácsadással foglalkozik. Feltűnő, hogy az ügyvédség nem kívánt különálló szerepre, sokszor csatlakoztak a tárgyilagos ügyészi indítványhoz büntetőügyekben, vagy ha nem járt fegyelmi felelősségre vonással, a tárgyilagos bírói döntést a vádlottal együtt tudomásul vették. Nemigen volt tapasztalható amolyan ,,csak azért is" ügyvédi magatartás. Megváltozott azonban a keret, melyben az ügyvédek tevékenykednek. Létrejöttek az ügyvédi munkaközösségeit, és csak az a jogász tevékenykedhet ügyvédként, akit valamely ügyvédi kamara az ügyvédek névjegyzékébe felvett és valamely ügyvédi munkaközösség tagja lett. Az előélet, képzettség, eskü vonatkozásában lényegében a korábbi jogszabályok az érvényesek. Munkaviszonyban nem állhatnak az ügyvédek és fegyelmi felelősséggel tartoznak mindaddig, amíg a kamarai tagság meg nem szűnik. Ügyvédet mindenki választhat, előfordul pártfogói ügyvéd is költségmentesen, s ha valaki bíró, ügyész vagy közhivatalnok volt, csak 2 év elteltével lehet ügyvéd. Titoktartás köti, tényvázlatot köteles írni, itt a költségeket is feltüntetni. Ügyvédi meghatalmazás alapján jár el legtöbbször, ezt írásba kell foglalni. Az ügyvéd munkájáért munkadíjat kérhet, s ez szabad egyezkedés tárgya, de elszámolási kötelessége van a munkaközösség irányába. Új és lényeges vívmány, hogy az ügyvédi kamara tagjai társadalombiztosításra és nyugdíjra is jogosultak. Minden bíróság mellett tevékenykednek munkaközösségek (például Veszprémben kettő is), de elvileg nem bírósági székhelyen is alakulhat munkaközösség. Rendelkezik a tvr. közösségek megalakulásáról, vezetéséről és arról, hogy a kamara véleményét és javaslatát kikéri a munkaközösségektől. Az ügyvédi munkaközösség vezetője háromhavonként hívja össze a tagokat. A munkaközösség taggyűlésének lényeges feladatai vannak. A kamarák megyénként (így Veszprémben is) működnek. Szervei: a közgyűlés, az elnökség és az ellenőrző bizottság. A közgyűlést legalább évenként kell összehívni. Itt beszámoló van, költségvetés és választás. Az elnökség lényegében a közgyűlés helyett jár el a közbenső időben. Az elnökség a kamara ügyeit intézi, több irányban jár el, de évenként a végzett munkáról köteles a közgyűlésnek beszámolni. Az ellenőrző bizottság pedig gazdasági és pénzügyi tevékenységet, elnevezéséből következően ellenőrzéseket végez. Az ügyvédi kamara választott szerveinek megbízása 3 évre szól. Az ügyvédi munka a jogszolgáltatásban komoly szerepet tölt be, a mulasztásokért fegyelmi eljárást kell lefolytatni. Az ügyvédek tevé808