A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

A népfőügyészség, a népügyészség időközben a 21.400/1950. (III. 29.) LM. rendelettel megszűnt. Az ügyészségek politikai jellegű feladataikat a fenti jogszabályok szerint a rendes bíróságok mellett látták el ezt követően. Újabb lényeges rendelkezés: az 1953: 13. sz. tvr. Az ügyészség független más szervektől és csak az országgyűlésnek alárendelt, külön szervtípus lett. Minden szintű bíróság mellett működött ügyészség, természetesen megyénkben is. Ez időtől kezdve az ügyészség alapvetően más szerv lett, fő feladata a kezdeti időben a korábbi koncepciós perek tisztázása, a törvényesség helyreállítása volt. De természetesen más ügyekben is képviselte a vádat, például üzletszerű kéjelgés miatt a pápai ügyészség 1956. Bül. 786. sz. alatt emelt vádat, a megyei főügyészség 1954. Bül. 130/3. A. alatt 14 személlyel szemben vádolt tolvaj szövetség tagjaiként elkövetett lopás, társadalmi tulajdont sértő lopás stb. miatt. í957-ben kettős és komoly feladat várt a testületre: a régi bűnöket bíróság elé kellett vinni, az ellenforradalmárokkal szemben pedig keményen, de emberi módon kellett eljárni, kihangsúlyozottan a törvényesség legfőbb őreként. Érdekes jelenség, hogy a tapolcai járásbíróság elnöke 1958-ban a B.461/1957. és a B.324/1957. sz. alatti, enyhének látszó bírósági ítélet miatt a helyi ügyészséget marasztalta el, mert nem élt fellebbezési óvással. Viszont az ügyészség a közvéleménnyel összhangban nemegyszer enyhének találta a bírósági ítéleteket. (Különösen a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményeknél.) A jogpolitikai irányelvek később azután e vitákat — legnagyobbrészt — eloszlatták. Az 1959: 9. sz. tvr. a megyei ügyészséget főügyészségi rangra emelte, emellett e tvr. lezárt egy hatéves időszakot, mely megmutatta, hogy ez a szerv e formájában életképes és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Végül törvényi szinten, az 1972: V. tv.-vei szabályozták az ügyészségi munkát. E törvény, úgy tűnik, részletesen és várhatóan hosszabb távra dolgozta ki az ügyészségre váró feladatokat. Az ügyészségek munkája járási és megyei szinten lényegében ugyanaz. Mégpedig: a nyomozó hatóságoktól, a hatásköröktől függően, átveszi a feldolgozott bűnügyeket, a büntetőtárgyalásokon a vádat, a közérdeket képviseli (például a veszprémi városi és járási ügyészség B. 10.560/1966. sz. alatt közveszélyes munkakerülés miatt emelt vádat, s a járásbíróság 1 évi szabadságvesztéssel honorálta ezt a magatartást stb.), törvényességi vizsgálatokat tart az államigazgatási hatóságoknál és egyéb szerveknél, a rendőrségi nyomozást felügyeli, azokban szükség szerint részt vesz, a bíróságokon kívül jogvitát eldöntő szervek intézkedéseire, valamint a gazdasági és egyéb szerveknél a munkaviszonnyal és szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi döntések vonatkozásában intézkedéseket tesz — a törvényesség érdekében. Törvényességi panaszokat (munkaügyi, szabálysértési, építésügyi, lakásügyi, földjogi stb.) bírál el. A polgári bírósági eljárásban a törvényesség érdekében az ügy bármely szakában felléphet és indítványt tehet. A megelőzés érdekében többirányú szóbeli és írásbeli jogpropagandát folytat. A törvényesség érdekében óvással és egyéb ügyészi eszközökkel léphet fel, s ilyen intézkedések ellen egyfokú panasznak van helye. A megyei főügyészség hatáskörébe tartozik — a városi és járási ügyészségek részére megállapított hatáskörökön túlmenően — a közlekedési, a fiatalkorúak által elkövetett bűnügyek elbírálása és a büntetésvégrehajtás felett való felügyelet. Az ügyészségek minden szinten, minden szervtől függetlenül járnak el most is, és egyedi ügyben az ügyészséget más szerv (akár politikai, akár állami) nem utasíthatja. Minden szintű ügyészségnek a legnagyobb tárgyilagosságra kell törekednie, jót és rosszat felszínre hozni vagy hozatni. Hamis az a társadalmi kép, mely az ügyészségeket úgy látja, hogy csak a rosszat keresi és mindenképp büntetés kiszabására törekszik. (Volt már olyan bűnügyi tárgyalás, ahol az ügyész indítványozott felmentést, a panaszokban a panaszos álláspontját tartotta igazságosnak stb.) Az ügyészségek változatlanul a törvényesség őrei, de a megnövekedett feladatok miatt most minden szerv elsősorban maga felel eljárásának törvényességéért. A megyei főügyészség felügyelete alatt most Veszprémben, Pápán, Tapolcán és Ajkán működik városi és járási ügyészség. Enyingen 1950-ig volt vádhatóság, a veszprémi, a pápai és a keszthelyi ügyészség már 1953-ban városi és járási ügyészségként kezdte el működését, a tapolcai járási ügyészség 1966tól, a devecseri járási ügyészség Devecserből Ajkára téve át székhelyét, akkor már (1971. évtől) ajkai városi és járási ügyészségként tevékenykedett. A zirci, a sümegi és a balatonfüredi ügyészség csak járási ügyészségként funkcionált az ügyészi szervek megalakulásától e járások megszűnéséig, tekintve, hogy székhelyük közigazgatásilag nem város volt. IX. AZ ÜGYVÉDI MUNKA Az ügyvédi munka régi múltra tekint vissza, a görög-római korra. Magyarországon először a XIII. században találkozhatunk prókátorral. A cél a lényeget tekintve akkor és most is kettős: jogi tanácsadás az oda forduló feleknek és a bíróság, illetve egyéb szervek előtti ügyvédi munka. Az ügyvéd a jogi igazságszolgáltatás egyik oldalát képviselte, és fegyelmi ok volt, ha ezt nem lelkiismeretesen végezte. Az ügyvédi munkához jogi doktorátus kellett és ezentúl ügyvédi-birói szakvizsga. Erkölcsileg feddhetetlennek, büntetlennek kellett lenniök és valamely ügyvédi kamarához be kellett jegyeztetniük magukat. A szűkebb, majd megnagyobbodott Veszprém (vár-) megye ügyvédjei a szombathelyi kamarához tartoztak (a 35.365/1874. I. M. sz. rendelet alapján). Az ügyvédi munkát, noha nem volt állami alapja, az 1874: XXXIII. sz. törvény, az ügyvédi rendtartás szabályozta. Ez a te. volt az első, lényeges szabályozás az ügyvédi munkában. Esze807