A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

rendelkezések nem keletkeztek; 1945 után pedig ilyen bíráskodásra szükség sem volt, tekintettel az egymást követő államosításokra, mely a vállalatok működését biztosította, anyagilag is fedezte. A jövő útja e tekintetben viszont jelenleg beláthatatlan. Ví. KÖZJEGYZŐK Magyarországon már az Árpád-korban is voltak úgynevezett királyi jegyzők (a tihanyi apátság alapítólevelét is Miklós főpap írta alá), s e jegyzők e korban a papi rendekhez tartoztak. Az úgynevezett hiteles helyek teendőit is e személyek látták el. Megyénkben a veszprémi székeskáptalan működött hiteleshelyként a középkortól a közjegyzői intézmény bevezetéséig. Az egyház hegemóniáját 1855-ben szüntették meg, s osztrák mintára, de hasznosan változtatták meg a közhitelesszervi intézmények működését. E szellemben készült a közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. te, melynek mindjárt az 1. §.-a azt mondja ki, hogy a közjegyzőket az igazságügy-miniszter nevezi ki. Ez megyénk területére nézve a következőképpen történt. Az igazságügyminiszter 1874. december hó 18-án kiadott 4164. sz. rendelete az akkori Veszprém megye területére összesen 3 közjegyzőt nevezett ki, kettő a veszprémi törvényszék területén működött, valamennyi járás közjegyzői feladatainak elvégzésére. Egy közjegyző a pápai törvényszék területére jutott. A később megnagyobbodott vármegye teiületén Sümegen egy közjegyző a sümegi és tapolcai járás illetékességi területére, Keszthelyen ugyancsak egy közjegyző kapott kinevezést a keszthelyi járás területére. Az igazságügy-miniszter 1919. évi 2.882. sz. rendeletével a zirci járás területére nevezett ki közjegyzőt, ezzel a veszprémi közjegyzőség hatásköre csak a veszprémi, balatonfüredi és az enyingi járás területére szorítkozott. Devecserben a 15.354/1920. I. M. sz. rendelettel alakult közjegyzőség, végül a 28.301/1930. I. M. sz. rendelettel Balatonfüred székhellyel a balatonfüredi járásbíróság akkori területére is nevezett ki az igazságügy-miniszter közjegyzőt. E közjegyzőségek a járásbíróságokhoz kötődtek, azok megszűnésével vagy más megyéhez csatolásával azonosultak. A megalakult közjegyzői irodák létrejöttükkor s évtizedeken át az igazságszolgáltatásban egészen sajátos, különös szerepet töltöttek be. A felszabadulás előtt, s egy ideig utána is, formálisan közhivatali fegyelem alatt állottak, a büntetőjog szempontjából kifejezetten közhivatalnoknak minősültek (1878: 461—481. §.-ok), azonban mégsem voltak állami hivatalnokok, hanem a hozzájuk forduló felekkel üzletszerűen bonyolították le ügyleteiket. Erre mutat többek között, hogy 1928-ig a közjegyző állása, kinevezése érdekében meghatározott összegű biztosítékot volt köteles letenni, díjakat szedtek be munkájukért, az 1875. II. 16-án kelt I. M. utasítás alapján a közjegyzőnek címtáblát kellett készíttetnie, hivatalos óráit megállapítani, saját pecséttel kellett rendelkeznie, segédet tarthatott, s különböző könyveket kellett vezetnie ténykedéséről. 1874-től kezdve a közhitelességű iratok készítése, kiadása, netán őrzése, a magániratok hitelesítése, végrendeletek készítése, letétbe helyezés, hagyatéki ügyek, egyes bírói megbízatások teljesítése, kereskedelmi és üzleti könyvek hitelesítése, névaláírások közhitelű bizonyítása, közgyűlések vagy választmányok határozatának hitelesítése, egy bizonyos tény bizonyítása tartozott a közjegyzői munka területéhez. Hiteles kiadmányt csak teljesen befejezett ügyről lehetett kiadni, örökösödési eljárásban pedig az egyezség megkísérlése és meghiúsulása után az előírt feltételeket be kellett tartani. Az igazságügy-miniszter közjegyzőnek csak olyan személyeket nevezett ki pályázat eredményeként, akik jogi képesítéssel rendelkeztek, s a bírói-ügyvédi vizsgát letették. Minden közjegyzőnek valamely kamarához kellett tartoznia, s egy kamara legalább 15 közjegyzőt tömörített. Az eredeti Veszprém vármegyei, majd a később e megyébe került közjegyzők az I. M. 1875. júl. 9-én hozott 13.356. sz. körrendelete alapján a szombathelyi kamarához tartoztak. E kamara felügyelt, vitás kérdésekben döntött, s a közjegyzők fegyelmi hatósága is volt. Nagyon szép (külsőleg és belsőleg is) Zircen Pk. 572/1940. sz. alatt dr. Cseresnyés Jenő közjegyző munkája, Kiss Ferencné, valamint Pk. 2144/1940. sz. alatt Dér Imre hagyatéka ügyében. Üj helyzet állt elő 1949-ben. Akkor a 4.090/ 1949. (VI. 14.) Korm. sz. rendelet és az annak végrehajtására megjelent 76.000/1949. (IX. 27.) I. M. sz. rendeletek a közjegyzői státust új alapokon állapította meg. Megszűnt a közjegyzői irodák magántulajdonban állása, és a szocialista fejlődésnek megfelelően a közjegyzői állásokat állami közszolgálati állásként szervezték meg. A hatásköri és illetékességi rendelkezések lényegében változatlanok maradtak. A közjegyzőnek bírói képesítéssel kellett rendelkeznie. Hivatali helyiségük a járásbíróságok épületei voltak. Kivételesen régi irodáikban dolgozhattak. Tevékenységükért továbbra is díjat szedtek be, erről nyilvántartást vezettek, de e díjak most már a kincstárt illették meg. Munkaidejük a bíróságok dolgozóival volt azonos, helyettesítésükről a törvényszék elnöke intézkedett. A közjegyzői kamarák ez időtől megszűntek. Az 1952: III. tv. végrehajtása tárgyában megjelent 105/7952. (XII. 28.) M. T. sz. rendelet II. fejezete részletezte az állami közjegyzők tennivalóit. A közjegyzők ekkor már teljesen a járásbíróságok mellé kerültek, így e megyében Veszprémben, Zircen stb. működtek a közjegyzők városi és járási hatáskört betöltve. Feladatuk a hatáskörükbe utalt, peren kívüli eljárások intézése, valamint közreműködés a hozzájuk forduló felek jogi vonatkozású ügyeiben. Részletesebben: közokiratok készítése, ide értve a végrendeletek felvételét is, tanúsítványok kiállítása, okiratok és értéktárgyak megőrzése, polgári pernél az előzetes bizonyítás elrendelése és foganatosítása, bérlet megszüntetésére irányuló felmondás közlése, majd a végrehajtás elrendelése, elveszett 803