A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

3. sz. térkép: Veszprém megye törvénykezési területi megoszlása 1982-ben fordultak elő gyakrabban. Közvetlenül a háború után ez érthető jelenség volt, később azonban a nem egészen egészséges gazdaságpolitikánk az ítélkezésben is torzulásokhoz vezetett (például Pápán a B. 861/1955. sz. alatti ügyben 1 év és 2 hó, Veszprémben a B. I. 641/1955. sz. ítélettel 4 év eltúlzott szabadságvesztés került kiszabásra). Ez utóbbinál birkalevágások történtek — engedély nélkül. De előfordult például Pápán szemérem elleni bűntett is, s emiatt a bíróság jogerősen 6 hó börtönbüntetést alkalmazott. Érdekes jelenség volt, hogy 1956-ban a vádlottak a nyomozati anyagban szereplő beismerő vallomásaikat, kényszer alkalmazására hivatkozva, nemegyszer viszszavonták. Ez időben egyébként sok volt a testi sértés. (A tapolcai járásbíróság 308/1956. sz. alatt 4 hó börtönt szabott ki.) A bíróságokon az ügyérkezést tekintve 1956. október hó 1. és december hó 31. napja között erős csökkenés volt, nyilván az ellenforradalmi események következtében, amikor is a nyomozásokat végző szervek elsősorban nem írásbeli munkával voltak elfoglalva. Utána viszont már természetes emelkedés volt észlelhető, különösen az ellenforradalommal összefüggő ügyekben. (Például Tapolcán 8 vádlott állt egyszerre a bíróság előtt ilyen természetű ügyek miatt.) Sok volt ekkor a fegyverrejtegetés is (például Tapolcán egy 19 éves fiú B. 77/ 1957. sz. alatt csak fiatal kora miatt kapott 10 hó börtönbüntetést). Gyakoriak voltak akkor a falopások is (Bakony, Szigliget). Ezek az ügyek a szomorú kort tükrözték az ítélkezésben. Egyébként több helyen a bírák panaszkodtak a rendőrségi nyomozókra, akik a körülményeket nem teljesen fedték fel, s ez gátját szabta sokszor az igazságos ítélethozatalnak. A konszolidáció után a bűncselekmények száma ingadozott, sokszor a bírósági szervekre nagy teher hárult. Sajnos, sokan visszaéltek ekkor hatalmukkal (például Balatonkenesén, Balatonfőkajáron stb. termelőszövetkezeti vezetőkkel szemben kellett eljárni). Sokak felelőtlenül, ittasan vezettek gépkocsit (például a veszprémi járásbíróság B. 1001/1968. sz. alatt a vádlottal szemben 3500 Ft pénzbüntetést és 6 hó járművezetéstől való eltiltást alkalmazott). Többen munka nélkül kívántak élni, az ilyen bűncselekményekre a bíróságok általában 1 év körüli szabadságvesztés-büntetést szabtak ki. A szocialista együttélés szabályait gyakran megsértették (például a veszprémi járásbíróság B. 666/1966. sz. ítéletével 4 garázda vádlottal szemben hozott 3-4 hó szabadságvesztés-büntetést). Nem mindennapi eset, de a korra jellemzőként fel kell idézni, hogy a tapolcai bíróság B. 208/1957. sz ügyében az MSZMP-tag és munkásőr vádlott — rendőrt pofozott. Tehát jellemzőkké váltak az erőszakos, alkoholos állapotban elkövetett bűncselekmények, mind gyakrabban bukkant fel a közveszélyes munkakerülés és a köztulajdon elleni bűncselekmények. A devizabűntettek 1979-től harapóztak el. A polgári vonalat felidézve: Az I. világháború utáni, peren kívüli eljárásban érthetően sok volt a holtnak nyilvánítás (például Devecserben a PK. 89/3/1921. sz. ügy). A pápai járásbíróság sok, vallással összefüggő üggyel foglalkozott (például B. 9643/1929. sz. ügy). Sok ilyen ügy keletkezett. Körülbelül 40 éven át polgári bíróságaink a szokványos polgári jogi vitákkal foglalkoztak. Az 1956-os ellenforradalom után viszont feltűnően sok volt a fizetési meghagyás, lakásügyekben is többször kellett határozatot hozni, a válások, gyermekelhelyezések száma emelkedett, és a kisajátítások is napirenden voltak. Tapolcán konkrét ügyben P. 20.423/1957. sz. alatt az az elvi kérdés merült fel, hogy a termelőszövetkezeteknél a haszonbérlet gazdasági vagy naptári évre szól-e? Az ügyészségek az 1974: 10. sz. tvr. 3. §.-a, majd az 1978: IV. tv. 76. §.-a alapján viszonylag kevés indítvánnyal éltek az alkoholistákkal szembeni munkaterápiás kényszerkezelésre, ezért a polgári bíróságok kevés ítéletet is hoztak. II. MUNKAÜGYI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS A munkaügyi bíráskodás a munkaadó és a munkavállaló közti nézeteltérésekben adja az igazságot, s nálunk először ez közigazgatási úton kapott szabályozást. Az úgynevezett iparügyekben az 1884: XVII. te. 166. §.-a alapján, közigazgatási úton jártak el, az iparhatóság által hozott határozat ellen e te. 181. §.-a alapján úgynevezett felfolyamodásnak van helye. Ez következett az akkori munkaadó és munkavállaló közt fennálló korántsem az egyenlőség alapján fennálló viszonyból. Az iparhatóság — a jogi szabályozás szerint — a munkaadót is 798