A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

tv. néhány, kisebb jelentőségűre zsugorodott ügyet polgári vonalon járásbírósági hatáskörbe adott le. Az 1979: XXXI. tv. némi módosítást hozott a polgári ügyekben. A már említett perkategóriákon kívül ide tartozónak jelöli az egymillió forintot meghaladó vagyonjogi, az államigazgatási jogkörben eljáró személyek által e minőségükben okozott kártérítési és a gazdasági társulások igazgató tanácsa határozatának megtámadására irányuló pereket (1. §.). E hatásköri rendelkezések hűen tükrözik hazánk elmúlt több mint százéves, jelentősebb és a törvényszék, illetve a megyei bíróság előtt lévő törvénysértésnek nyilvánított történetét. A kisebb jelentőségű ügyek elbírálása járásbírósági szinten történt. Az első folyamodású járásbíróságokat nem célszerű egyenként bíróságokra bontani, mert e hatáskörök, ahogy azt az 1871: XXXI. te. 15—16. §.-a megállapította, azonosak voltak a magyar törvénykezés kezdetén minden járásbíróságnál, következőleg a Veszprém vármegyei járásbíróságoknál is. Az említett jogszabály akként rendelkezett, hogy a járásbíróságok ítélőszéke elé tartoztak ez időtől fogva azok a polgári peres és peren kívüli ügyek, amelyek ez ideig az illetékes egyes bíróságokhoz (szolgabíró, netán városbíró stb.) tartoztak. Bűnvádi ügyekben pedig ezt követően ugyancsak az eddigi egyes bírói ügyek, a sajtóval és a nyomdával kapcsolatos ügyek egy része, és amelyeket a törvényszék, mint kisebb jelentőségűt, tárgyalásra és ítélethozatalra a járásbíróságoknak leadott. A későbbi törvények (1897: XXXI., XXXIV., te, az 1908: XXXVI. te.) arra engednek következtetni, hogy a súlyos, komoly igazságtevő első folyamodású munka csak a veszprémi (illetve 1875-ig a pápai) törvényszékeken folyt, s a járásbíróságok hatásköre törvényileg meglehetősen szűk maradt, és leginkább kisebb polgári ügyekkel foglalkoztak. Pezsgést hozott azonban az 1911: I. te. 1. §.-a, amely polgári vonalon a járásbíróságoknál szélesítette a hatáskört. Ide tartoztak ekkor már, értékre való tekintettel, a vagyoni perek, a bérleti, a haszonbérleti, a sommás visszahelyezési, a munkaügyi, a szavatossági, a vendéglátási, a nőtartási ügyek, a törvénytelen gyermek tartását tárgyaló perek, az egyezségkötés, a különböző igényperek, a műemlékrongálások stb. Ezenkívül ekkor már olyan kisebb jelentőségű büntetőügyekkel is foglalkoztak, amelyeket többnyire tárgyalás nélkül, büntetőparancs kiadásával lehetett elintézni. Változatlan maradt azonban a törvényszék azon jogköre, hogy kisebb jelentőségű ügyeket a járásbírósághoz leadhatott. A járásbíróságok lényegében alapvetően ebben a körben tevékenykedhettek az 1950: IV. tv.-ig, amely általános hatáskörű bírósággá (polgári vonalon) a járásbíróságokat tette. Időközben volt néhány rendelkezés az igazságügy egyszerűsítéséről, így például az 1921: XXIX. te. a testi sértést, a lopást, a csalást és a sikkasztást már a törvényszék egyes bíróira bízta, tehát ezen ügyeket elvonta a járásbíróságoktól, ha kisebb jelentőségűek voltak is. Később az 1932: XXXIV. te. pedig komoly mértékben tehermentesítette a járásbíróságokat azzal, hogy az 1911: I. te.-ben részletezett ügyek csak akkor tartoztak járásbírósági hatáskörbe, ha nem községi bírói hatáskört képeztek. A községi bírók egyébként egészen jelentéktelen ügyekben ítélkeztek (csúfondárosan „tyúkperek"-ben). Kisebb bűnügyekben e te. szerint az ügyész tárgyalással illetékes járásbíróságot bízhatott meg. Az 1932: IV. te. szerint a társadalombiztosítási ügyek a központi, jelen esetben a veszprémi járásbíróságon kerültek elbírálásra, mivel a 12.000/1932. LM. sz. rendelet 2. §.-a a vármegye területén e bíróságnak adott hatáskört, vármegyénkben kivételesen a pápai járásbíróságnak is. A felszabadulás után közelített a jogszabályalkotás a jelenlegi helyzethez. Az 1952: III. tv. 22. §.-a kimondta, hogy polgári vonalon minden ügy a járásbíróságok elé kerül, kivéve, melyre megyei hatáskör van megállapítva. Az 1954: II. •tv. mind polgári, mind büntetőjogi szakra kiterjedően is rendelkezett. Büntetőjogi vonalon e tv. 20. §.-a kimondta, hogy járásbírósági hatáskörbe tartoznak a társadalmi tulajdont, a tervgazdálkodást, a közellátást sértő bűntettek, az árdrágítás, a testi sértés, a család és az erkölcs elleni ügyek, a közrendet és az igazságszolgáltatást sértő bűncselekmények stb. Az 1966: 16. sz. tvr. lehetővé tette, hogy meghatározott körben a kisebb volumenű bűncselekményt elkövető személyt bizonyos jogi feltételek fennállása mellett, vádirat nélkül, a büntetőbíróság elé állítsák, s a járásbíróság három nap alatt az ítéletet írásban volt köteles lerögzíteni. Ez az ügyintézés meggyorsítását és általános, gyors, visszatartó hatást kívánt biztosítani. Az 1973: I. tv. 24. §.-a szerint mindazon bűnügyek a járásbíróságra tartoznak, melyek nincsenek megyei bírósági hatáskörben. Az 1979: 4. sz. tvr. 2. §.-a a központi, tehát a veszprémi járásbíróság hatáskörébe utalta az egész megyére kiterjesztően a veszélyeztetéssel járó ügyeket (közlekedés, foglalkozási szabályok megsértése), a közveszélyokozással, a közérdekű üzem működésének megzavarásával s a jelentős gazdasági visszaélésekkel foglalkozó bűnügyeket. Néhány jellemző büntetőügy a járásbíróságoknál a tárgyalt időszakban: A felszabadulás előtt a járásbíróságok ügyeiben a tulajdon elleni cselekmények voltak a jellemzőek, melyek általában büntetéssel fejeződtek be. De például a balatonfüredi járásbíróság 1898/ B/35/2. sz. ítéletében a vádlottat a lopás vétsége miatti vád alól — bizonyíték hiányában — felmentette. Egyébként ez a bíróság az 1898/B/45/3. sz. ítéletével egy másik vádlottat közrend elleni kihágás vétsége miatt 1 (egy!) napi elzárásra és 5 (öt) forint pénzbüntetésre ítélte. A pápai járásbíróság a közveszélyes munkakerülést már súlyosabban tette az igazság mérlegére, és a vádlottat a B. 7402/1929. sz. alatti ügyben 3 hét börtönre ítélte. Az enyingi járásbíróság csalás vétsége miatt a B. 2414/1932. sz. ítéletével a vádlottal szemben csak 50 pengő pénzbüntetést szabott ki büntetőparancsban. A felszabadulás után a közellátási büntettek 797