A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében

las és Muskotályból 300 darabot, Szlankamenkából 111 darabot, Szilvaszölőböl és Passatuttiból 115 darabot, Madleinböl 100 darabot, Mirkovácsiból, Muscat Othonelből 50 darabot, Rizlingből 7556, Rizlingből ugyancsak 800, Rizlingből 700, Rizlingből 1275 darabot, Fehér Chasselas és Tüdőszőlőből 64 darabot. 1910-ben újabb fajtákat oltatott vegyesen Ezeréves Magyarország Emlékére, Mirkovácsi, Chasselas, Ezerjó és Muscat Othonel fajtákat. A kisebb gazdák saját maguk, családjuk segítségével oltották le a szükségleteiket. Istvándyék Szentbekkállán a saját pincéjüknél oltottak. A gyerekek apjuktól tanulták az oltást, így ebben a családban az 1920-as években már három férfi oltott és a két lány kötötte rafiával az oltásokat. A jól oltók híre a község határán kívülre is eljutott, részben az extraneus birtokosok révén. Tomsics Józsefhez Szentbékkállára már Badacsonyból, Balatoncsicsorol és Jakabfáról is jöttek és hívták oltani, tgy kerültek vagy ehhez hasonló módon a szentbékkállaiak Balatonfüredre is, az ottani püspöki birtokra oltani. A henyeieket, a köveskáliakat Budaváriba hívták. Az oltó napszámosok, akiket más községekbe hívtak át dolgozni, nemcsak a kialkudott napszámot, hanem az ellátást, az ebédet is megkapták. A jó munkához kéz, meg szem kellett -- mondogatták az oltók saját munkájukról. Kiváló oltóemberek a századfordulón Kővágóörsön Bárány Dénes, Bárány József, Zámbó Kálmán, Zámbó Imre, Lakat Gábor. Balatonhenyén is jelentős oltó napszámosréteg alakult ki, a legjobbak itt Balogh Imre, Szegleti Imre, Vincze Sándor, Somody Elek voltak. Köveskálán Gyimóti Lajos, Pálfi Sándor, Szabó Ferenc és még sokan mások számítottak kiváló oltóknak. Az oltók, ha kisebb gazdáknak dolgoztak, nem napszámban oltottak, hanem a ledolgozás kedvező és előnyös oldalát használták ki. Balatonhenyén és Kővágóörsön a ledolgozás szekérfuvart, fogatmunkát, kaszanyélkészítést, iga- és cserénykészítést jelentett, illetve az oltók ezeket számították be munkájuk viszonzásául. Két-három oltónapszámot tartottak egyenlőnek egy fogatmunka viszonzással. A jó hírű, szorgalmas Káli-medencei oltóemberek révén elsősorban Szentbékkálla, Balatonhenye és Köveskál fejlődött helyi oltóközponttá. Gyökereztetési módok, az iskolázás és hajtatás Az oltó és az oltás sikerét a meggyökeresedett oltvány kiültetése és megeredése után könyvelhették el. A meggyökeresedés elősegítése is nagy figyelmet és sok munkát igényelt. Már a filoxérát követő szakirodalom nagy jelentőséget tulajdonított a szőlőgyökereztető iskolának. Az oltató nagygazdák és a kisebb parasztbirtokosok is ezekből a könyvekből, folyóiratokból tanulmányozták az iskola elkészítését, a munkáltató vincellérek gyakorlati bemutatói mellett. Az oskola földet, az oskola alá marha- és disznótrágyával készítették elő. Úgy választották és alakították ki az iskola helyét, hogy az lehetőleg víz mellett vagy jól öntözött helyen legyen. Ezért a kisgazdák a káposztáskertjeikben alakították ki az iskolát, ahol könnyen öntözhették az oltványokat. A nagyobb gazdák és a puszták bérlői megforgatták az iskolának szánt területet. Az iskolázás április végén kezdődött, amikor egy kiásott árokba az oskolázódeszka mellett tűzdelték le, beiszapolt árokba két ujjnyi távolságra az oltványokat. Ezeket a pincékből cserényen szállították ki. A leszúrt oltványokra, amelyek egyenlő magasak voltak, az oskolázódeszka révén olyan magasra húzták fel a földet, hogy az két-három ujjnyira elfedje az oltványokat. Az oskolázást fajtánként külön kezdték, amit az oltványokon levő kis táblácska biztosított. A kész szőlőiskola úgy nézett ki, felpúpozva, mint a temetösír. Ha több ezer oltványt gyökeresítettek, akkor egymás után húzódtak ezek a sorok. 1910-ben Gyenis Kornélia a beoltott szőlőit eliskoláztatta Köveskálon. Tavasszal (pontosabb hónapmegjelölés nélkül) három nap alatt, csütörtökön hat férfi, két nő, pénteken három férfi, egy nő és a harmadik nap, a maradékot két férfi és egy nő .iskolázta el. A napszám 65-70 krajcár volt a férfiaknak és 50 krajcár a nőknek. Az oltványgyökereztető iskolát öntözni kellett. A bakhátakon megcserepesedett, megkeményedett földet kézzel fel kellett porhanyosítani, babrálni, valamint gyomlálni is. Az oltványok mindezen munkáért nem lehettek olcsóbbak, mint a korábbi hazai, eurázsiai szőlővesszők, amiket csak le kellett szúrni a földbe, és az kedvező körülmények között megeredt. Gyenis Kornélia köveskáli elszámolása 1910-ben az oltásáról és iskoláztatásról a következő: 4000 vessző ára 6 krajcár 4000 vessző ára 3 krajcár 3000 vessző ára 6 krajcár fuvar oltónapszám ossz. iskolázás raffia összesen 24 forint 12 forint 18 forint 1,2 forint 26 forint 8,7 forint 1 forint 90,90 forint és kr. 30. ábra. Oltványgyökereztető iskola és alanytermelö anyatelep 1894-ben. BL. 1894. 648. után Abb. 30. Schule zum Wurzeln der Reben im Jahre 1894. Nach BL. 1894. 648. Ez a módszer így még olcsóbb volt, mintha gyökeres iskolázott oltványszőlőt vásárolt volna. 1898-ban a szentbékkállai plébános feljegyzésében szerepelt „oltások kibontása", ami az oltványgyökereztető iskola akkori meglétére már utal. A szőlőgyökereztetés újabb módja a mohás 752