A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében
22. ábra. Dugós oltványok. BL. 1891. 32. után Abb. 22. Pfreise mit Korken. Nach BL. 1891. 32. 746 Franciaországban ezután az amerikai szőlőfajták alanyként való felhasználása — oltványok részére — a legelterjedtebb módszer lett. Míg 1879-ben 5830 ha-on, 1888-ban 214 627 ha-on, 1898-ban már 888 098 ha-on használtak oltványszőlő alanyául amerikai fajtát. Ugyanekkor a szénkéneggel gyérített és a vízzel elárasztott szőlők együttes területe csak a tizede, mintegy 85 967 ha volt. 66 Az amerikai szőlőfajták sikeres felhasználása mind a kutatást, mind a hibridizációs fajta-előállítást újabb célok és sikerek elérésére serkentette. 1887-ben Bécstől délre, Gumpoldskirchen nagy hírű szőlőhegyeiben már vizsgálták a Riparia portalis és a Solonis alanyfajtákat. b7 Az amerikai szőlők telepítésében elöl járt a Dunántúl is, különösen a történeti borvidékeken, ahol az ország összes amerikai szőlőtelepítésének 34,58 százalékát találjuk a XIX. század végén. Különösen Baranya, Fejér, Tolna és Zala megyék tűntek ki. 1 ' 8 A nagy amerikai alanytelepek telepítési kedve ellenére a XX. század elejéig nem tudtak megfelelő mésztűrő alanyfajtát javasolni a meszes talajú magyarországi szőlőhegyekre. Elsősorban Baranya, Tolna, Zala, Győr megyékben, valamint a Budaihegyvidék szőlőihez, de Nyitra és Erdély ilyen talajú szőlőhegyeire sem. w A Riparia portalis, amely 1878-tól mint nagy reménységű alanyfajta tűnt fel, az alacsony mésztűrő képessége miatt nem vált be ezeken a talajokon. A Kálimedencében is megfigyelték, hogy egyes talajokon szebben díszlettek a szőlők, így például Köveskálon a Tó/és-dűlőben a Montikula alany vált be legjobban, Kövágóörsön a Csász/a-hegyen а Riparia portalis és a Montikula alany is jónak bizonyult/ 0 A szőlőterületek talajadottságait Richter Ferenc, franciaországi nagy hírű szakember, szőlőoltótelep-tulajdonos és kereskedő vizsgálta, amikor 1892 nyarán Engelbrecht Károly kíséretében megtekintette a dunántúli borvidékek egy csoportját. Tetszésüket leginkább a köveskáli és kővágóörsi hegyektől Badacsony felé elterülő ,,nagyobbrészt mély rétegű nyirkos agyag, néhol vörös agyagtalaj . . ." nyerte meg. Ez a talaj ugyanis a Riparia portalis alanynak kitűnően megfelelt. 1893-ban már a kővágóörsi és fülöpi hegyeken Riparia és Solonis alanyra oltott és aládöntött Zöld és Fehér szőlőt, Juhfark, Cserbajor, Olaszrizling, Mézesfehér, Nagyburgundi és Oportó fajtákat írtak öszsze. 1894 tavaszán a Balaton-melléken tanulmányúton levő felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam hallgatói „calciméterrel" határozták meg a révfülöpi oltványiskola, Czuppon Sándor kővágóörsi ev. lelkész szőlőtelepének és Herczeg Mihály szőlőterületének talajmészfokát. 7 ' A következő amerikai alanyfajtákat használták a Káli-medencében: Riparia portalis, amit többen csak portálisznak hívtak. Megfigyelték, hogy trágyázott földet igényelt, elég élhetetlen volt, viszont jó minőségű és nemes alany faj ta. Ugyanakkor rossz mésztűrő képességűnek tartották, ami szakszerű megfogalmazásban a szakirodalom véleményével is egyezett. Az Aramon az agyagos földet szerette, a szentbékkállai Bácsi-hegyen egy alanytelepet is léte23. ábra. Dugós oltás parafa dugói, az egykori Hoffmann borcenzár (+ 1910) padlásáról. Mindszentkálla Abb. 23. Pelzung mit Korkpfropfen, vom Dachboden des ehemaligen Hoffmann (+ 1910). Mindszentkálla
