A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Selmeczi Kovács Attila: A szántóföldi talajművelés eszközeinek változása a Káli-medencében

után közvetlenül elvégezték a kézi vetést, és még aznap a fogasolásról is gondoskodtak. De a vetőgépet alkalmazó nagyobb gazdák is úgy szervezték meg a munkát, hogy egy-egy földdarabon lehetőleg egyazon nap a szántástól a második fogasolásig minden munkával elkészüljenek. A kisebb gazdaságokban pl. délelőtt az ökrökkel szántottak, tehénfogattal pedig fogasoltak, majd délután az ökröket a vetőgép elé fogták, aminek nyomában haladt a tehénfogatú magtakaró borona (Szentbékkálla). Az eszköz hagyományos formáját a trapéz alakú íaíogas képviseli, amely egységes alaptípusként ismeretes a Káli-medence falvaiban (3. ábra). A jellegzetes formájú eszköz hátsó része háromszor olyan széles, mint az eleje.

31 A fakeretet bognárral készíttették el, amire a kovács erősítette fel a 15-20 cm-es szögletes vasfogakat, valamint a fogatoláshoz szükséges vaskarikákat és a rúd vagy tézsla csatlakoztatására szolgáló horgot. Mivel a vasfogak a keretet több sorban összekötő keresztfákra kerültek, az eszköz sajátos alakja miatt a fogak elrendezése meglehetősen egyenetlen. Tulajdonképpen a hátsó felület két széle nem biztosított megfelelő talajegyengetést, mert itt jóval ritkábban, csak egy sorban helyezkedtek el a fogak, szemben a keret középső részével. Amint mondták, a fafogas csak egy helyen, középen nyomott (Balatonhenye). 3. ábra. Hagyományos szerkesztésű fafogas. Mindszentkálla. Szerző felv. 1982 Abb. 3. Traditionell hergestellter Holzrechen. Mindszentkálla Aufnahme des Verfassers, 1982 A fafogast két ökörrel vagy két lóval húzatták. Az eszköz meglehetősen nagy súlya miatt kevésbé volt szükség a terhelésre. A rögösebb talajokon azonban mindig ráálltak a fogasra, és úgy hajtották a lovakat. Mivel az ökröket vezetni kellett, ilyen esetben köveket vagy nagy hantokat raktak a fogasra. A nagyon rögös földön a fafogast jobbnak tartották a vasnál, mert erőteljesebben szétmarta a rögöket. Hátránya viszont abban mutatkozott meg, hogy hamar megtorkollott, maga alá tömörítette a rögöt és megakadt. Ezért a nehéz fafogast mindig erős ökrökkel vontatták és időnként a rákötött kötéllel 4. ábra. Egytagú vasfogas. Kékkút. Szerző felv. 1983 Abb. 4. Eingliedrige Eisenharke. Kékkút Aufnahme des Verfassers, 1983 megemelték a hátsó részét, hogy kikerüljön alóla a felhalmozódott föld. Az első vasfogasok az 1910-es évektől jelentek meg a Káli-medencében. Amint többen is említették, a vasekével együtt járt a vasfogas használata. Bár az eszközhasználat és tipológiai megoszlás az ekéhez viszonyítva megkésettségröl árulkodik. Az első vasfogasok formai szempontból alig különböztek a hagyományos eszköztípustól (4. ábra). A század elején készített ezen kovácsmunka méretében is hasonlóságot mutat a fafogassal.

32 Fogainak száma és elrendezése szintén megegyezik az alapmintával, sőt súlya is megközelíti azt. A kisipari szinten előállított egytagú vasfogast a Káli-medence településein mindenütt ismerték. Monoszlón úgy emlékeztek meg róla, hogy a tapolcai vaskereskedőnél vásárolták még az első világháború előtti években, és egészen az 1930-as évekig többen is ilyen eszközt használtak a faluban. Tulajdonságai tekintetében azonosnak tartották a fafogassal; előnyéül szolgált viszont, hogy annál időt állóbb és könnyebben beszerezhető volt. Ahogy mondták, ,,a fafogas előbb tönkrement, a csapollása megrökkent, kitörött".

33 A fogasolás munkatechnikájában lényegesebb változást tulajdonképpen csak a kéttagú eszközforma elterjedése eredményezett. A kétlevelű vasfogasok a húszas évek elején kezdtek teret hódítani.

34 Pl. Szentbékkállán 1922-23-ban vásároltak először a nagygazdák ikeríogast, míg Monoszlón 1924-re emlékeznek. Ez a gyári készítésű eszköztípus eleinte szögletes formával, jellegzetesen Z alakú kiképzéssel rendelkezett (5. ábra). Fogainak elrendezése lényegesen egyenletesebb, mint az előző típusoké. Az öt sorban egymást Z alakban követő 4—4 fog a két boronatag összekapcsolása révén 160 cm szélesen, egyenlő sűrűségben helyezkedett el.

3ü A kétlevelű vasfogast lényegesen előnyösebbnek tartották az egytagúnál, mert amint mondták, ,,a többtagú hozzáidomult a talaj felszínéhez" (Balatonhenye), „jobban belelapult a kupákba, a brázda helibe" (Szentbékkálla), „megkereste a kupákat" (Mindszentkálla). A mozgé729