A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében

36. ábra. Rozettás szalagkeretes vakolatdísz, Cséri Flórián háza, Mindszentkálla (lakatlan) Abb. 36. Mörteilzierde der Giebelmauer bei Flórián Cséri, heute nichtmehr bewohnt, Mindszentkálla, Jókai Strasse 9. 37. ábra. Eklektikus jellegű vakolatdíszes utcai homlokzat, Kékkút, Fő u. 57. Mohos-ház Abb. 37. Eklektische Mörtelzierde in Kékkút am Mohos-Haus, Fö Str. 57. 38. ábra. Mellvédes harántboltöves lopott tornác, Balatonhenye, Kütyü Abb. 38. Flur mit Quergurtbogen und Parapet, Balatonhenye, Kütyü addig fekete volt. Sütéskor a kemence száját pléhvel támasztották be. A szomszédban gödör volt a kemence előtt, abba állt bele az asszony a kenyerek bevetésekor. Ahol alacsonyabb volt a kemence feneke, ott gödör volt előtte. Olyan teteje volt deszkából, mint a hokedli teteje. A nagykemence mellett balra kiskemence volt vályogból. Az öregek tésztasütésre használták. Búcsúra, lakodalomra abban sütötték a koszosperecet, kalácsot. A konyha bal oldalán, a szobai fal mellett főzőpadka, pocik volt. Hajba Lajos édesanyja még azon főzött. A szobában zöld cserépkályha volt, amit a konyhából fűtöttek, szája a pocik fölött nyílt. A kályha vállában sütő is volt, prószát, tócsit, pogácsát, rétest, krumplit sütöttek benne. Agfával, tüskével (csádéval) fűtötték. A csádét 1,5 m hosszú nyelű vasvillával rakták be. Gyakran kellett tenni rá, mellette kellett állni, amíg égett és rakni. Amikor jó parázs volt benne, akkor tettek rá egy tuskót, böcköt. Amikor a böcök leégett, a kályha száját a konyhában a következő napi csádéval berakták, az így másnapig jól megszáradt. Hajba Lajoséknak a zöld kályha már nem tetszett. Úgy találták, hogy nem nagyon adja be a meleget, nagy helyet foglal el a szobában, ezért 1930 körül lebontották, kihordták. A kályhaszemeket föltették a padlásra, és kicsinyenként tyúkitatónak elhasználták. Helyébe csikósporhejtet vettek, ami szerintük jobban befűtötte a szobát, mint a cserépkályha. A háznak gádora nincs, a szobaajtó a füstös konyhából nyílt, így azt mindig be kellett csukni, hogy a füst ne menjen be a szobába. A füstös konyha falait agyagos fehér földdel, sikálóval meszelték, nem mésszel, mert az a koromtól kivörösödött volna. Amint megyünk Henye fele, a Szőlőkútnál van egy nagy gödör, onnan hozták a sikálóföldet. Falazáskor a követ is azzal rakták össze. A füstös konyha mennyezete mindig füstös^korarras maradt, azt nem meszelték le sikálóval. A füstös konyhába 1959-ben a termelőszövetkezet építőbrigádja épített mászókéményt. Hajba Lajos és két fia ekkor már a termelőszövetkezetben dolgozott, az építőbrigád munkadíját a munkaegységükből fogták le. Köveskálon a téesz építőbrigádja ekkor sok füstös konyhát átalakított kéményessé. (Adatközlő: Hajba Lajos, sz. 1900). Kenessey-ház (Balatonhenye, Kossuth u. 125. Műemlékjellegű épület). Darnay Mózes építtette 1844-ben. A szobaajtón volt egy vasgomb, amit ma is őriznek, rajta a felirat: DM 1844. Darnay Mózes jómódú földművelő nemesember volt. Veje, Kenessey Károly is hozzá hasonló, akitől fia, ifj. Kenessey Károly (1879— 1969) örökölte a házat. Most lányáé, özv. Mátyás Károlyné Kenessey Joláné. A családi hagyomány szerint 1844-ben a pincét kezdték építeni hátul az istálló mögött. A répáskrumplis pincébe az istállóból lehetett lemenni. Felette faragófészer volt. Kenessey ugyanis fúrófaragó ember volt. Csinált igát, kaszanyelet, földhordó cserényt, bontócserényt (utóbbit disznóbontáshoz). A ház szoba-)-konyha+kamra+istálló+faragófészer beosztású. Falai lapos, nagy hopoka kőből épültek. Az udvarra külön pajta, szekérfészer, ólak épültek. A ház udvari homlokzatára törpe oszlopos, kosáríves gádor épült. A szoba és a konyha ajtaja a gádorból, nyílik, e két helyiség között nincs ajtó. A konyha 1937-ig szabad kéményes volt. Bal sarkában falba rakott, sütős takaréktűzhely Ьэlyezkedett el. Ugyancsak balról a szoba falánál pocik emelkedett, ahonnan a szobai cserépkályhát fűtötték. Ezt és a falba rakott takaréktűzhelyet kőből építették. A konyha közepén nagykemence, jobb sarkában kiskemence foglalt helyet. A nag у ke те ne ében kenyeret, a kiskemencében koszosperecet, tésztákat sütöttek. A kiskemence alatt csirkelyuk volt. A kemencét a harmincas években fölvette a víz, ami hátulról az isztergye aljáról egy vakondlyukon folyt be, s a hátsó téglákat eláztatta. A felvizesedés miatt használhatatlanná vált kemencéket 1937-ben elbontották. Az új kemence fölé vályogból zárt, széles kéményt építettek, ami a padláson megmaradt régi, gúla alakú nyitott kéménybe vezeti a füstöt. A nyitott kéményt alul deszkával lepadlásolták, de húsfüstölésre később is használták. A konyha lepadlásoltatása után a régi kettes (felezett) ajtót levették, istállóajtónak adták el, üvegajtót tettek a helyére. Felső ablakfiókjára elhúzható ablak került, hogy a tűzhelynek legyen huzata, ne füs719