A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében

22. ábra. Régi takaréktűzhely csempéivel borított kemence, Mindszentkálla, Tanács-köz 9., Hoffmann testvérek Abb. 22. Mit den Kacheln des alten Spaarherdes gedeckter Backofen in der Küche der Geschwister Hoffmann, Mindszentkálla, Tanács-köz 9. 23. ábra. Tüzelőpadka Gellei Erzsébet szabad kéményes konyhájában, Kővágóörs Abb. 23. Offene Feuerbank bei Erzsébet Gellei in der Küche mit freiem Schornstein. Kővágóörs, Ady Strasse 12. 24. ábra. Mászókéményhez kapcsolódó kemence, özv. Bende Józsefné Balatonhenye, Kossuth u. 90. konyhájában Abb. 24. Kletterschornstein mit dem dazu gehörenden Backofen bei Wittwe Józsefné Bende, in der Küche, Balatonhenye, Kossuth Strasse 90. a szelemen alá egy dúcot tettem a segítőknek atam 1 Itze." Tetőforma szempontjából ma a nyeregtető az egyeduralkodó. A korábbi emlékanyagban szórványosan kontyos tetővel és sátortetővel is találkozunk. A monoszlói református parókia teteje elöl oromfalas (csipkefalas), hátul kontyos. Mindkét végén íarazatos (kontyos) tető fedte a Köveskálról említett favázas sövényfalú házat. Köveskálon a Bozót utcában Fehér János egykori füstös konyhás háza is kontyos tetejű volt. A kontyos tetőnél a szelement ollóágasok tartották. Köveskálon a füstös konyhás Kertész-házat zsúpos sátortető fedte. A monoszlói Kerkápolyház (Hegyi u. 1.) teteje csonka kontyos. Az egyeduralkodó nyeregtetős, gazdag vakolatarchitektúrájú csipkefalas (oromfalas), gyakran tornácos házak sora, utcaképe nagymértékben emeli a Káli-medence népi építészetének esztétikai értékét. Héjazat. A két fontos tetőfedő anyag: a zsúp és a nád közül korábban a zsúpé volt a vezető szerep. A Káli-medencében a /tévés (gicás) zsúpozás terjedt el. Ez Nyugat-Dunántúl (Őrség, Göcsej) felé mutató kapcsolatokra utal, e területeket is a kévés zsúpozás jellemzi.

8 Ezzel szemben Kelet-Dunántúlon (Vértes, Mezőföld) már felvert zsúptetőket találunk. A Káli-medencében az egyik fő termesztett gabonafajta a rozs, amelynek kézi csépelésü szalmájából nyerték a zsúpot. Zsúp adásáról-vételéről az egyházi számadásokból is gyakran értesülünk. A monoszlói református egyház 1845. évi gondnoki számadáskönyvében olvashatjuk: „Antalfán 100 kéve zsúpért adtam 10 Ft Kenyeres János kurátor adott 100 kéve zsúpot 10 Ft Kenyeres Sándornak eladtam 76 kéve zsúpot (12 xr) 7 Ft 36 xr Ugyan annak 40 kévét 10 xr-jával párját 3 Ft 20 xr Horváth Jánosnak 30 kévét 10 xr párját 1 Ft 30 xr Csekő Jánosnak 10 kévét 50 xr Csekő Sándornak 20 kévét 1 Ft 40 xr." Szegletes István Szentbékkálla, Petőfi u. 6. sz. alatti házának zsúpteteje 1860 körül leégett. Tulajdonosa a bírótól írásbeli igazolást kapott a tűzesetről, s a közeli falvakba (Köveskál, Balatonhenye, Pula, öcs, Padrag) ment zsúpot gyűjteni. Aki csak tudta, 5-10 kéve zsúppal segítette az égettet. Végül egy hosszú szekérrel 500 kéve zsúpot hozott haza. A nádat a Balatonból, a közeli Révfülöpről, Pálkövéről, Balatonrendesről hozták. Itt a tulajdonosok nyilasokban (táblákban) árverés útján árulták a nádat. A vevő harmadában arattatta le: a nád 2/3-a az övé, 1/3-a a nádvágóé lett. Tolókaszával és gyalázkával vágták a nádat. A zsúp- és a nádtetőkészítés munkamenetét Mohos Károly köveskáli nádazó ismertette meg velem. Az elcsépelt rozsszalmából a zsúpozó gicákat csinált. A szalmakötéllel átkötött zsúpkéve átmérője kb. 80 cm volt. A zsúpozó kibontotta a kévét, 1/5 részét elvette, a tövétől 20 cmre vékony szalmakötéllel átkötötte, cucafával átszúrta, és megcsavarta gicának. Reggel a szérűskertben megcsinálta az egész napra való gicát. Négyzetméterenként 18 db gica kellett. Egy segítség odahordta, egy másik meg fölszórta a zsúpozónak, aki elkapkodta, 4-5 gicát maga mellé rakott, és elkezdte felkötni. A gicát a saját anyagával kötötte oda a léchez. Gicákkal, kötözött zsúppal fedett házak legtovább Mindszentkállán maradtak fenn. Itt Csombó Béláné háza (Petőfi u.) 1982-ig ilyen volt, ekkor a gicás zsúp tetejét hullámpalára cserélték. Szerencsére már korábban sikerült lefényképezni. Tetejét Mohos Károly zsúpozta. A zsúptető gerincének szegesét sörtézésnek nevezték. A sörtének való a gicánál valamivel nagyobb csomó zsúp. Vékony szalmakötéllel ezt is jó szorosan összekötötték, cucafával átszúrták, kétfelé vették, de nem tekerték meg. Lerakták a földre, elhúzták kétfelé, vízzel megöntözték, hogy meggyengüljön. Másnap így álltak neki föltenni a sörtét. Egy-egy csomót 705