A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Knézy Judit: Változások a Káli-medence lakóinak táplálkozásában (1840–1960)

JEGYZETEK Rövidítések — Abkürzungen EA = Néprajzi Múzeum Etnológiai adattára. Népr. Közi. = Néprajzi Közlemények. MMMK = Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. VMMK = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. VMMK — Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 1. PÁKAY Zsolt: A veszprémi püspökség uradalmainak összeírása 1802-ből. VMMK, 1978/13. 241. írja le, hogy Mindszentkál lakóinak tizedbeszolgáltatásából a legnagyobb értéket a bor 858 Ft 43,5 xr-ral képezte, a rozs értéke csak 163 Ft 24 xr. 2. CSOMA Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok. MMMK, 1981—83. 183—207. Leírja, hogy a hiencz kereskedők útvonala Köveskált érintette, elsősorban bort vettek, néha pálinkát, és hoztak almát, körtét. Lovaiknak szénát hoztak magukkal, de zabot itt vettek nekik. 3. MARTON Gábor: Gazdaságos méhtartás. Győr, 1816. 235—42. Beszámol arról, hogy 1811 — 14 között 1 kas méhe 44-re szapodott, ezalatt tiszta jövedelme 1256 forint lett. Köveskált és környékét rendkívül alkalmasnak tartja a méhtartásra. 4. FÉNYES Elek: Magyarországnak és a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest, 1841. I. 451. Nagy gonddal részletezte a Balaton-felvidéki borokat. Kiemelte Köveskál, Szentbékkálla és Kővágóörs nemes borát: ,,minthogy lakosai vízzel sohasem vegyítik, a hiencektöl élénken kereskednek". Még a korabeli leggyakoribb tájfajtákat is felsorolta. Balatonhenye savanyú borát tartósnak és keménynek ítéli. 5. CSERJÉSI Károly—

V

ASS János: Köveskál kisközség monográfiája. EA, 4489. írja, hogy: „Bora révén ismert, keresett s tekintélyes lett s ezért kérték mezővárossá való előléptetését", s kapták meg 1825ben azzal a joggal, hogy két országos vásárt is tarthatnak. A hagyomány szerint 5 kocsmája volt a mezővárosnak. Később borcenzárok közvetítettek a kereskedők felé. I. füzet, 36. 6. Idézi VAJ KAI Aurél: Néprajzkutatás Veszprém megyében. VMMK, 1978/13. 308. Fater Mihály szentbékállai plébános feljegyezte, hogy szőlője rigolírozását azon a vidéken elsőként ő végeztette el. (História et annales paróchia Szentbékalensis 1859. évi bejegyzés 8. p.) 7. NAGYVATHY János: A magyar házi gazdaasszony. Pest, 1825. 8. CSORBA József, Szakácsi: Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857. 74. 9. CSOMA Zsigmond: Káposztáskertek a Káli-medencében. Néprajzi gyűjtöúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 17—33. 10. CSERJÉSI í. m. 68. 11. MÁRTON i. m. javasolja ,,némelly süteményekbe... borlevest, teát, sőt még a kávét is meg lehet mézzel inni". Leírja, hogy mi mindenből készül kávé: kukorica, árpa, búza, bab, répa, cikória, makk, földimogyoró; 1809-ben Köveskálon látta elődje kasait az ablak alatt a kis kertben. Balatonhenyén az oskolamester kaptárai a tornácon voltak, másoknál a hidas tetején voltak a méhek — emlékezései szerint. 12. Dr. JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Budapest, 1902. 210—212. 13. MÁRTON i. m. 232. 14. BRIGHT, Richard utazásai a Dunántúlon 1815-ben. Veszprém, 1970. Szerecz Imre fordítása. 15. ,,A monoszlói Református Nemes és Szent Ekklésia ingó és ingatlan javát egész kiterjedésében magában foglaló könyvecske 1846. és a „Monoszlói Nemes és Szent Ekklésiának Protokolluma 1748-tól". „A monoszlói Református Szent Ekklésia Communióhoz való és házi eszközei", 1836. 16. Balatonhenyén a Székely család házába 1921-ben rakattak ilyen komplett kemencés-renes-berakott sparhetes-katlanos, parádés, egybeszerkesztett tüzelőberendezést, rézveretes díszekkel; a kémény a falba került, illetve a közvetlen a fal mellé. A vas- és fémrészeket üzletben vették, a kőművesmunkát helyi specialisták — nem szakképzettek — végezték. 17. Ld. a 15. jegyzet. A felsorolt iratok 1981-ben még Monoszlón voltak a parókián, 1982-től a Pápai Egyházi Levéltárban. 18. NÉMETH József: A sümegi népi fazekasság. Népr. Közi., 1960. 19. OLÁH József: Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben. Tud. Gy. 1834. III. 81. írja: „Leányfalu ... Itt igen sok fazekasok laknak, kik leginkább tálakat, tányérokat, és lábasokat készítenek." KRESZ Mária: Fazekas, korsós, tálas. Eth., LXXI. (1960.) 318—21. 20. De az is lehet, hogy tejesfazekak száradtak rajta. Ld. „Monoszlai Ref. SZ. Ekklésia Communióhoz való és Házi eszközei", 1836. 21. „A monoszlói R. Ns és Sz. Ekklésia ingó és ingatlan javait egész kiterjedésben magában foglaló könyvecske". Pápai Ref. Egyházi Levéltár. 22. Sokszor más község határában volt a káposztáskert. A szentbékkállaiak 1850 előtt Lesencetomajon béreltek káposztáskertet, volt, akinek Balatonrendesen volt a káposztáskertje. A köveskáli káposztáskertek a Bozót-kertből, Győrffy-, Bédey- és Püspök-kertnél feküdtek. CSOMA i. m. 19.. 23. HORVÁTH József: Néprajzi és helytörténeti jellegű adatok a nagyvázsonyi úriszék irataiból. VMMK, 10 (1971). 86—87. 24. 1850 előtti táplálkozási adatok egy része a vidék pinceszerezési szokásairól szólnak. Pl. OLÁH i. m. 94. Köveskál tájáról írja, hogy az asszonyok külön - pinceszereznek és visznek ki magukkal kolbászt, rétest, sódart, fánkot, sült baromfit. A másik téma a halászat, halfajták felsorolása (OLÁH i. m. 93.). Tihanynál a garda, másutt a Balatonban: harcsa, fogas, fogassüllő, ponty, compó, őn, csuka, keszeg, koncér, pirosszárnyú, fehérszárnyú, küsz; a rákoknak három fajtáját ismerteti: fekete-, fecske- és cseresznyerák. Az utóbbit megfőzik, sózzák és héjjastól fogyasztják, mert csak akkora, mint a makk és vörös színű. Köveskál határában lévő két tóban kárászokat fogtak, a Kornyita-tóban csík is, kárász is tenyészett (OLÁH i. m. 76—77.). A vidék gyógyvizeit is leírja, köztük a kékkútit is (OLÁH i. m. 72.). Fényes Elek többnyire az ő adatait idézi. 25. Számadáskönyv a Monoszlói Ref. Ns és Szent Ekklésia bor és pálinka bevételeiről, kiadásairól. 1846-tól. 26. Csekő Ferencnének 1840—50 körül írta le Nagy Zsófia. Csekőéknek 36 hold szántójuk volt, ezenkívül birkalegelő és valamennyi szőlő. 27. Győrffy Kálmánné Kenessey Kornélia közlése (ref. volt kisnemes sz. 1908), Köveskál, Fö u. 40.). 28. Sebestyén Margit közlése, ref. volt kisnemes, nagyon elszegényedtek, ő városban volt cseléd, sz. 1909. Köveskál, Bozót u. 4. 29. Vörös Gyuláné Nagy Erzsébet 58 éves ev. volt jómódú kisnemes, Kővágóörs, közlése. Elmondása szerint módosabb portákon legalább háromféle ecet volt, de akár lehetett hétféle is. Kővágóörsön vad vagy bármilyen gyümölcsből való, borecet, kukorica- sőt rebarbaraecet is volt. A szegényebb parasztok, cselédek vadgyümölcsecetet készítettek. 30. CSOMA i. m. 18. Legalkalmasabb területe Mindszentkállának, Szentbékkállának és Kékkútnak volt a káposztatermelésre. 696