A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Knézy Judit: Változások a Káli-medence lakóinak táplálkozásában (1840–1960)

31. HRABOVSZKY Dániel: Néhány levelek Balatonról és Balaton mellyékéről. Tud. Gy. 1827. X. 86. 92. „Régi szerencsétlenség a monda szerint, hogy a Kővágó Eörsi vízen egy tsapat Somogyba indult arató rettenetesen belé veszett" — írta, de azt is, hogy „aratni még is átjárnak a bő Somogyban, mert a legtöbb a jobb helyeket mégis e honnak Bachus foglalta el". 32. OLÁH i. m. 71. BARCSAI Tibor: Kővágóörs és környéke. Szeged, 1939. Leírja, hogy messzi területekről jöttek Kővágóörsre gabonáért. 21. p. 33. Monoszlón az egyház jövedelmét képezte az 1870-es években egy faiskola. 1870-80-ban Henyén Kerkápolyi Károly pénzügyminiszternek 30 holdas faiskolája és kertészete volt. Később a kertésze Henyén telepedett le és jófajta gyümölcsöket termesztett. NEMESBÜKI András: Községeink A-tól Z-ig. Balatonhenye. Veszprémi Napló, 1968. A kővágóörsieknek egy füredi kertész adott el jó gyümölcsfacsemetéket. 34. A piacon kofák vásárolják fel a tejterméket, tojást, baromfit, gyümölcsöt. 35. SZALÂNCZI Károly: Néhány magyar földmüvescsalád-típus élete számokban. Debrecen, 1932. 31. írja: a trianoni határok miatt, a fő piac Burgenland felvevőképessége megszűnt ... a belföldi borvásárlás alkalmi lett, nem sikerült a borral való faluzás sem ... A két üdülő hónap hoz némi fellendülést" (9. p.). 36. MARTON i. m. 69—70. Gazdagabb családok babkávét hozattak, szegényebbek árpa- vagy cikóriakávét fogyasztottak — tejeskávét rendszerint. De nagyobb dologidőben a férfiak nem elégedtek meg reggelire tejeskávéval, hanem tartalmasabb tojásos, húsos vagy szalonnás ételt kaptak. 37. BRIGHT i. m. 89. 38. KISBAN Eszter: A sertéshús tartósítása a paraszti háztartásban. Népi kultúra — Népi társadalom, II— III. 103—116. 1969. 39. KNÉZY Judit: Orgyaskáposzta, csöngörcsont, gömböc és egyebek. Néprajzi gyüjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 44—47. 40. CSERJÉSI i. m. 74. ,,A cselédek fő tápláléka burgonya és kenyér. Legtöbb gazdasági cseléd fizetését természetben kapja, azt hamarosan feléli, hisz ki van éhezve, azután koplal ..." 41. JANKÓ i. m. 219. ugyanezt írja az egész Balaton mellékéről. Viszont birkahús több fogyott a Kálimedencében, mint pl. a Balaton déli partján. 42. Páhi Ferencné Csóka Lujza (sz. 1911. kat. volt cseléd), Mindszentkálla: a következő, gyakran készített kásákra, pépekre emlékezett: „kukoricakása, kukoricadödölle, prósza (sült pép), krumpligánica, dödölle vagy selemgánica (főzelékpép), lisztessterc, darasterc" ezenkívül még néhány archaikus ételfélére: „kukoricagombóc" (levesbe), „árpakorpa pogácsa", „böjti laska" (lepénykenyér). 43. BOROK Edit: Lányok, asszonyok Mindszentkállán. Veszprém megyei Honismereti Tanulmányok, 2 (1979) 63. írja, hogy télen délre nem főztek ebédet. A legtovább a téli napi kétszeri étkezést a reformátusok, közülük is inkább a parasztok tartották. .44. LACKOVITS Emőke: A komaság a Káli-medence falvaiban. Néprajzi gyüjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 87. „A terjedelmes famíliákban nem szoktak kimenni a rokonságból messzire komáért." 45. JÁMBOR Lajos kézirata, pályázata. Magyar Mezőgazdasági Múzeum adattára, IV. 497. 46. CSOMA Zsigmond: A szentbekkallai rozmaringos asszonyok. Néprajzi gyüjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983, 33—40. 47. VAJKAI Zsófia: Malomtípusok és a molnármesterség a XIX. századi Magyarországon. MMMK, 1978— 80. 352—3. 48. KNÉZY Judit: Köményleves, prósza, aszalt gyümölcs és egyebek. Néprajzi gyüjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 40—44. 49. KNÉZY Judit: Néprajzi kutatások a Káli-medencében. Hírek a Mezőgazdasági Múzeumból, 1983. IV. évf. 1. sz. 2—5. 697