A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

nyada tiltásban nyert megfogalmazást. Pl.: „Ne ölj!", Ne lopj!" 1. Család A társadalom alapsejtje a család. A felnövő nemzedék az erkölcsi szabályokat elsősorban otthon, családja körében sajátította el. Azonkívül az iskolai oktatás és nevelés gyakorolt rá mély benyomásokat. A családban a férj ura a feleségének, együtt nevelik gyermekeiket, úgy, hogy felnőttkorukra a következő nemzedék irányítására képesek legyenek. Előrebocsátandó, hogy a legjobb nevelő a példaadás, amit a gyermek ösztönszerűen a tudatába épít. A gyermekekkel szüleik, öregszüleik, testvéreik szeretettel bántak, s őket is megtanították szeretetük kinyilvánítására. Megtanították a saját és környezetük nevére, köszöntésére és a munkára. a) Munkára való nevelés Az otthoni munkából a gyermeknek ki kellett vennie a részét. Korától, erejétől, nemétől és a szükségtől függően vették igénybe a kisfiúkat, kislányokat, leginkább szünidőben. Elsőrendű cél a munkába való belenevelődés volt, de természetesen számba vették az általuk elvégeztethető tevékenységet is. A fiúk az apjuk „szárnya alatt" nevelkedtek; először állatokat őriztek, utána fahordásban, trágyahordásban segédkeztek. A kislányok elmentek libát őrizni, s közben babaruhát varrtak maguknak, s így belejöttek a varrásba is. A szegény sorsú gyermekek őrzőgyermeknek álltak el, ruhát, cipőt kaptak, azzal jártak iskolába. A kislányok odahaza mosásban és sütésben voltak segítségül anyjuknak. b) Verés A rosszul viselkedő, feleselő gyermeket megfeddték, általában csak szóbelileg, de volt olyan anya, aki megverte, különösen az első gyermekét, ha a kisebbek előtt rendetlenkedett, mert attól félt, hogy a kicsik eltanulják. A felnőttek is vigyáztak, nehogy illetlen szavakat mondjanak gyermekeik előtt. c) Nemi élet A lányokat az anyjuknak kellett volna felvilágosítani a nemi életre, de restelltek. Csakúgy mint az apák fiaik esetében. Ezért jobbára tiltásban és ellenőrzésben merült ki az ilyen irányú tanítás. 2. Iskola Mikor a gyermek „felkerült" a tanító elé — 6 éves korában —, megismerte a nagyobb közösség iskolában elsajátítható tudásanyagát és a vele szembeni követelményeket. Ezeket élete során többször újra kellett értékelnie, de ha nem tartotta be, közvetlenül vagy közvetve éreztették vele viselkedésének szabálytalan voltát. Az íráson, olvasáson, számtanon, földrajzon és valláson kívül történelmet is tanultak. Az iskola falán a legnagyobb magyar festőművészek alkotásai tették szemléletes élménnyé történelmünk jelentős eseményeit. Az iskolalátogató presbiterek, iskolaszéki tagok, lelkészek nemcsak a gyermekek tudásáról győződtek meg, vizsgálat alá vették a tanító magatartását, de még a tankönyvek tartalmát (irányzatát) is. Például a Monoszlón 1807ben történt iskolalátogatás alkalmával olyan tankönyvet találtak: „amelyben Bocskai ístván lázadónak bélyegeztetik. Figyelmeztetem a tanító urakat — szól a feljegyzés — hogy az egyházi felsőbbség és a törvény által tanítandókul kijelölt tantárgyakat más kézikönyv szerint tanítsák." a) Szikszay hatása A református iskolában Szikszay György:

19 Keresztény tanítások és imádságok с könyvének második függelékében az Aranyábécé három fejezete versbe szedett szabályt közölt, s ezeket jobbára meg kellett tanulniuk a gyermekeknek. Jórészt ma is kívülről fújják az idős emberek Balatonhenyén és Köveskálon. Az illemszabály a reggel otthon, az utcán, iskolában, a templomban, az asztalnál, akárhol, este otthon megkívánt viselkedési módozatokat adja közre. Versének utolsó két sorában azt ígéri: „Ha így intézed dolgaid, Boldogul folynak napjaid." Az életszabályok és etika című fejezetében istenfélelemre, becsületre biztat. Alább úgy fogalmazza meg a közösségben való gondolkodás alapelvét: ,,A közjó méltóbb jó a magadénál." A továbbiakban sok bajt előidéző tulajdonságainkra figyelmeztet: „Restségből sok rossz gyűl minden dologban", „Zűrzavart, perpatvart, házadból kizárj". Az életiskola hitre, kegyességre, hazaszeretetre int. A gyermeki szeretetet, a házastársi hűséget és a majdani gyermeknevelés fontosságát ecseteli: „Ints, de eszedben tartsd e szabályt szüntelen, ki mást dorgál maga feddhetetlen legyen." — A takarékosság, a tékozlás és a fösvénység egymás mellé került, úgy serkentett jóra. A részegeskedéstöl és a lopástól külön hangsúllyal óv. A becsületet az életnél fontosabbként állítja elénk. Ebből kiindulva a mások becsületébe való gázolástól is int: „A rágalom minden bűnök között a legnagyobb." 3. Káromkodás, részegség a) Káromkodás A káromkodást a második parancsolat tiltja. A káromkodót mind az egyház, mind a falu elítélte. Óvatos fogalmazás szerint: „A káromkodás senkinek nem válik díszére" (Monoszló). 669