A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

A protestánsok adventi készülődése otthon, a szűk családi körben történt (ez a tendencia az előzőekben már szóba került). Esténként, szürkület után, néhol elmondták a karácsonyi történeteket, elmélkedtek fölötte, utána minden családban karácsonyi énekeket énekeltek, tanították a gyermekeket, akik az ünnep közeledtével egyre lelkesebben fújták már előre: ,,Az Istennek szent angyala mennyekből, hogy alászálla És a pásztorokhoz juta, nékiek eképpen szóla ..." Mindenik vallás követőire egyformán érvényes volt — s ez ma is megvan még —, hogy házukat kimeszelték, különös gonddal takarítottak ki mindent, gyermekeiket megfürösztötték, ők maguk is megtisztálkodtak, úgy készülődtek a nagy örömünnepre. b) Ádám—Éva napja, szenteste Karácsony estéjén a pásztorok kolompoltak, ostoraikkal pattogtattak, annak emlékére, hogy az angyalok őnekik jelentették meg először Jézus születését. Ilyenkor a protestáns gyermekek is eljártak „köszönteni" az ablakok alá. A vegyes lakosságú falvakban együtt jártak a gyermekek, és az ablakok alatt a ház lakói vallásának megfelelő énekeket énekeltek. A karácsonyi asztalt mindenütt fehér abrosszal terítették meg, ahol az étel mellett a Biblia, az imádságos- és énekeskönyvek is elhelyezést nyertek. A kisgyermekek megkapták a karácsonyfát, s azt körülállva énekeltek, utána ott olvasta fel a református családfő Lukács evangéliumából Jézus születését. Balatonhenyén emlékeznek rá, hogy a régiek emlegették a családtagok egymás megkövetésének szokását, de az ő idejükben — 80-90 évesek — már nagyon ritkán történt meg. ,,Pedig csak így lehetett volna tiszta lélekkel várni Jézus születését" — vélekednek. Amelyik iskolás gyermek karácsonyi verset tanult, ezen az estén elmondta szüleinek, testvéreinek. A katolikusok kását és káposztát tettek egy tálba a karácsonyi asztal alá, s a kásába fakanalat merítettek. Ennek a kanálnak varázserőt tulajdonítottak a következő esztendőben. A tál mellé szénaköteget raktak, amit másnap az udvar végében szórtak szét, hogy a tyúkok ne üljenek mindig a konyhaajtó előtt (Szentbékkálla, Kékkút). A legnagyobb élményt az éjféli mise nyújtotta. Éjféli mise után kimentek az istállóba, megnézték az állatokat. Némelyek szerint ilyenkor megszólalnak az állatok. c) Karácsony első napja Az ünnep első napján templomba mentek, hasonlóan a ,,Vasárnap" címszó alatt leírtakhoz, csak magától értetődően ünnepélyesebb volt a szertartás, mindenik egyház templomában. A protestánsok úrvacsorát vettek ,,Az magasztos érzés ... az ember megéli a bűntől való megtisztulást, én mindig sírva veszem az úrvacsorát" — szólnak a visszaemlékezések (Köveskál, Kővágóörs, Monoszló). A katolikusok az áldozással ugyanezt az élményt élik át. Délután rövid istentiszteletre, ill. vecsernyére mentünk. Az első nap délutánja ezentúl rokon-, és keresztszülő-látogatással telik el. Belépéskor boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak, utána előkerül az ital és a kalács, ill. a sütemény. d) Karácsony másnapja Általában csak délelőtt volt istentisztelet, csak mise volt vecsernyére. Akinek más faluban vagy a hegyben éltek rokonaik, ilyenkor látogatták meg őket. Kocsival mentek vagy szánkóval, magukkal vitték a gyermekeket is. Nagy vendégségek voltak ilyenkor. Ha egy református ember olyan hegyi rokonát látogatta meg, aki nem volt a templomban, vitte a templomi textust is, együtt olvasták, megbeszélték, utána énekeltek. Csak ezt követően kezdődött a beszélgetés, a világi dalok éneklése. 4. Húsvéti ünnepkör A katolikusok húsvétot megelőző nagyböjtje a hamvazószerdával kezdődött, amit Jézus negyvennapi böjtjének emlékére tartottak. Sokak szerint arra is jó volt a böjt, hogy így a szalonna és a hús megmaradt tavaszra, a nagy dologidőre (Kékkút, Salföld). Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulásának napja. A templomban kora reggel Szent József-ájtatosságot végeztek ezen a napon a katolikus hívek (pap nélkül). Ezen az ünnepnapon szentelték a barkát, amely hitük szerint szentelményként védte a házat az elemi károkkal szemben. Régente a protestáns fiatalok virágvasárnapon tették le az ágendavizsgát. Hétfővel kezdődött a nagyhét. Mindenfelé takarítanak, meszelnek, készülnek az ünnepre, amely a karácsonyhoz hasonlóan jelentős minden keresztény számára. Nagycsütörtökön a katolikus templomokban oltárfosztás van. A gyertyákat is eloltották és az örökmécsest. Este felhúzzák a harangot és a harangkötelet. Ezelőtt azt mondták, hogy ,,a harangok Rómába mentek". Ettől az időtől kezdve ,,kelepöltek" harangozás helyett. Nagypénteken a katolikusok passiót énekeltek a templomban. Általában délelőtt ünnepeltek, délután már dolgoztak, készülődtek az ünnepre. Az evangélikusok is kisünnepként tartották számon, délelőtt templomba mentek, délután dolgoztak. A reformátusok a nagypénteket tartják a legnagyobb ünnepnek. ,,Akkor szenvedett értünk Jézus" — szól az indokolás. „Egyetlen nap az év során, amikor a régiek böjtöltek." Sokan még vizet sem ittak, míg az esthajnalcsillag fel nem jött. Mindenki templomba ment ezen a napon. Köveskálon úrvacsorát is igényel a reformátusság. Dél667