A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

í) Bérmálás, konfirmáció A katolikus gyermekek hétéves korukban első áldozók. A kezükben szalaggal díszített gyertyát tartva, a fiúk fehér ingben, sötétkék ruhában, a kislányok fehér ruhában mennek a templomba. Amikor a plébános feltette a kérdést: ,,Ellene álltok-e az ördögnek", a gyermekek egyszerre mondták: ,,Ellene állunk." ,,Csak úgy harsogott a templom. Akkor minden szülőnek a szeméből kicsordult a könny" (Szentbékkálla). A protestáns fiatalok 12 éves korukban „ágendáztak" — konfirmáltak. Mivel ez régen a gyermek- és ifjúkor mezsgyéjének is nevezhető, a felnőtté válás egyik mozzanatának is tekinthetjük. Hitük megvallása után úrvacsorát vettek. Az evangélikus gyermekek ágendavizsga előtt felkeresték keresztszüleiket, és megköszönték, h°gy gyermekkorukban keresztvízre tartották őket (Kővágóörs). A katolikusok bérmálkozása 10 év fölött volt szokásban. A bérmakeresztszülőket a gyermekek választották, de általában szülői ösztönzésre. A hitükről vallást tett fiatalok énekeskönyvet, kisbibliát, imakönyvet kaptak ajándékul. A bérmálkozott lányok közül kerültek ki a Mária-lányok, akik az ünnepeken fehér ruhában, kezükben gyertyát tartva állták körül az oltárt, vagy szerepeltek a körmenetben. g) Házasság Az esküvő időszaka az ősz volt és a farsang. Kivételt jelentett a kisböjt és a protestánsok úrvacsoravételét megelőző, ún. bűnbánati hét. A Kál-völgyiek közül sokan kötöttek vegyes házasságot. „Ha a nem a nemet követte" kevesebb vita volt, de ha az egyik fél ragaszkodott hozzá, hogy gyermekei az ő vallását kövessék, akkor a másik félnek át kellett térnie. A Szentbékkállán található „hitehagyottak" és „megtértek" számbavétele szerint általában 1 — 1 ember tért át és vissza évenként, mind 15-18-20 éves korúak." A régebbi századokban nemcsak a „szörző"asszonyok működtek közre a házasságok létrejöttében, a református egyháznak is gondja volt rá, hogy csak egymáshoz illő házasfelek kerülhessenek össze, amint az a balatonhenyei presbiteri jegyzőkönyvben olvasható.

12 ,,A tanítómesterek és a presbiterek vigyázzanak, hogy a fiatal lány öreggel vagy impotenssel egybe ne kelhessen." A későbbi időkben többrendbeli, templomban történő hirdetés volt hivatva az ilyen rendellenes kapcsolat létrejöttét megakadályozni. A monoszlai presbiteri jegyzőkönyvben a levirátusra található adat: „Mohos István ... az iránt adott be kérelmet, hogy testvérbátyja özvegyét elvehesse ..." A határozatban elrendelik, hogy az eklézsia prédikátorával meg kell vizsgáltatni, „vajon ezen dologban micsoda grádicsban atyafiak vagy sógorok, s azon edj valláson levők-e".

13 Esküvő előtt és után mindenik vallás követői gyónáson vettek részt, a katolikusok természetszerűen áldoztak is. (A protestánsok esetében a gyónás úrvacsoravételt jelent.) Megemlítendő, hogy ezt a katolikusoknál általános szokást a protestánsok kevés helyen gyakorolták. h) Halál, temetés Az egészségben eltöltött hosszú élet Isten áldása. A könnyű halálért a katolikusok különösen sokat imádkoztak. Az „Üdvözlégy" utolsó mondatában ezt kérik is. A reformátusoktól is hallottam, hogy minden hónap első péntekjén elmondtak egy „Miatyánkot", a könnyű halálért (Monoszló, Balatonhenye). A másik, legalább ilyen fontos dolog a katolikusoknál az „utolsó szentség" — utolsó kenet — felvétele, a protestánsok esetében pedig az úrvacsoravétel. Ez utóbbi azonban nem általános. A katolikusok szenteltvízzel mossák meg halottaikat, és szenteltgyertyát gyújtanak a ravatal mellett. A felravatalozott halottat virrasztani szokták, imádkoznak, énekelnek és a halottról beszélgetnek a résztvevők. A protestánsok is virrasztottak a halott mellett, míg a temetőkben meg nem épültek a halottasházak. Temetéskor a katolikusok a halottat bevitték a templomba a Szent Mihály lován, 5 gyertya égett körülötte, amíg a plébános elbúcsúztatta. A férfiak az egyik oldalon ültek, a nők a másikon. A protestánsok csak a lelkész koporsóját vitték be a templomba, a másokét letették az ajtó melletti padra. A halál beálltát a harangozó adta hírül, a férfinak 4 verset húztak s a nőnek hármat. Ezenkívül „délt" és „nyugvót" is szoktak húzatni temetés előtt. Temetés után halotti tort rendeztek, ahová a lelkészt is meghívták. Bojtos időben történt halálesetkor a katolikusok feloldást kértek a plébánián a toron szokásos ételek főzésére, fogyasztására. A régi időben harangozással rótták le kegyeletüket az elhunytak hozzátartozói. „Olyan sokat harangoztak, hogy alig győztük hallgatni." Monoszlón a múlt század elején „határoztatott, hogy a harangozásban bizonyos rend tétessék".

14 2. Időszakok vallásossága, hétköznapok Mikor elhagyták az iskolát, csökkent az imádkozások száma, de a felnőtt emberek is imával kezdték a napot. Családtagjaikkal, szomszédaikkal való találkozásukkor a katolikusok „Dicsértessékkel" köszöntek. Este, ebéd, illetve vacsora előtt és után továbbra is imádkoztak. Ezenkívül a katolikusok harangozáskor továbbra is imádkoztak az „Őrangyalát". Szentbékkállán volt olyan család a század elején, amelynek minden tagja együtt imádkozott otthon, letérdelve, míg szólott a reggeli, déli és esteli harang. „Olyankor nem is mehettünk messzire játszani, mikor megkondult a harang, hanyatt-homlok rohantunk haza, másképp nagyon kikaptunk volna" — emlékezik vissza egy 92 éves asszony Szentbékkállán. Balatonhenyén még ma is élnek olyan reformátusok, akik gyermekkorukban, mikor meghallották a 664