A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

MADÁR ILONA ADATOK A KÁL-VÖLGYI FALVAK VALLÁSI SZOKÁSAINAK ÉS ERKÖLCSÉNEK VÁLTOZÁSÁHOZ Egy táj lakóinak vallási és erkölcsi szokásain azok a beidegzett gondolkodási és cselekményrendszerek értendők, amelyek az egyházi hovatartozáson belül meghatározták az emberek életét. Ez a két fogalom össze is tartozott, hivatalosan valláserkölcsnek nevezték. A vallásos és az erkölcsi szokások vizsgálata a ma idős korú emberek elmondása, valamint a régi feljegyzések alapján történhet, mivel társadalmi változásaink között épp a vallási és erkölcsi normák azok, amelyek értéküket vesztették, ill. átértékelődtek. A Kál-völgyi falvak közül Szentbékkálla, Mindszentkálla, Salföld és Kékkút katolikus, Köveskál, Monoszló és Balatonhenye a század elején még jobbára református, Kővágóörs pedig evangélikus. (Lásd a táblázatot!) A protestánsok közül a Luther követői luteránusok, ismertebb nevükön evangélikusok, a kálvini eszmék hirdetői pedig kálvinisták, általánosabb nevükön reformátusok. Ez utóbbi vallás a Kárpát-medence magyar protestáns lakosságának túlnyomó többségét magába foglalja. Kivételt képez a Dunántúlon Kemenesalja, valamint a délnyugati térség, amelybe a Kál-völgye is beletartozik, ahol magyar evangélikusok is nagy számban élnek. A különvált kálvinista egyházat a XVI. század közepén hat kerületre osztották. A pápai, más nevén veszprémi egyházkerületben mintegy félszázadnyi késéssel váltak szét az evangélikusoktól a reformátusok. Feltehetően ez az oka annak, hogy az itt lakó magyar protestáns lakosság egy része luteránus maradt. Az ebből származó kölcsönhatások napjainkban is jól észlelhetők még. A Kál-völgyiek vallási hovatartozása a rétegbeli, a nembeli, a helyi és a korcsoportokban külön-külön befolyásolta és alakította mind az egyházi, mind a közösségi élet formáját. A katolikus és protestáns vallás követőinek hitbeli meggyőződésében többek között az a különbség, hogy a katolikus közfelfogás szerint Jézus áldozatán túl imádkozással, böjtöléssel, búcsújárással, ünnepszenteléssel, emberbaráti cselekedetek gyakorlásával tudhatják magukénak a kegyelmet, a protestáns teológia szerint ingyen, kegyelemből. A reformátusok ezenkívül az eleve elrendelés által remélhetik az üdvösséget. Jóllehet a tudatban — amint erre még sor kerül — gyakran előjön a katolikusok hite szerinti üdvözülés bizonysága is. „A vallás igazi természete csak akkor ismerhető meg, ha a fejlődés csúcsán vesszük szemügyre .. . A kereszténység legtisztább formáiból kell leszűrnünk a meghatározás elemeit.'' (E. Durkheim: A társadalmi tényről. Bp., 1978:223) A protestánsok — annak különösen a református ága — bibliai gyökerezettségével is különbözött a katolikusoktól. Sokkal inkább az Ószövetség felé fordult, ahol Isten kijelentésében mind olyan ódon zsidók szerepelnek, akik azzal hoztak kedves áldozatot Istennek, hogy közösségüknek, fajuknak valami nagy áldozatot hoztak. „Csak a zsidóknak engedtetett meg, hogy hitüket, vallásukat nemzetük védelmére éljék?" — teszik fel a kérdést a XVII. század végén a prédikátorok. — Ez a szemlélet is oka lehet annak, hogy a református vallást „magyar vallásnak" szokták nevezni.

1 A református prédikátorok és az egyház presbiterei is az Ószövetség felé fordultak, nem személyre lebontott kereszténységet éltek, hanem közösségben gondolkodtak. Az ószövetségi prófétákhoz hasonlóan jeremiádákat mondtak, mikor a nemzet romlását látták. A katolikus egyház fölött a kegyúr gyakorolt rendelkezési jogot — megjegyzendő, hogy gyakran nagy áldozatok árán és felelősséggel. A katolikus pap a fülbe gyónáson át elvileg minden szabályba ütköző dologról értestült, és a kiszabott penitenciával igyekezett elejét venni a bün további folytatásának. Ezen a valláson belül a hívek jobbára Márián és a szenteken keresztül folyamodtak kérésükkel Istenhez. ,,A katolikus szentek közbenjárásában megtalálható az emberi szolidaritás mély kifejeződése."

2 E vallás hívei felszentelt papjukat isteni követnek tekintették, és tekintik ma is, akik vallásukat tartják. A protestáns egyházszervezetek a kezdeti időben a katolikussal azonos módon alakultak, főúri pártfogók védték és oltalmazták. De már a XVII. század legelején tiltakoztak a főurak védnöksége ellen. ,,Parancsolja-e az Isten, hogy a polgár társaság csak egy nagy úrtól vagy némely főembertől vezettessék? — tették fel e kérdést a reformátorok — Nem! hanem rábízza az Isten arra a társaságra, hogy úgy igazgassa magát, ahogy hasznosabb néki."

3 A főúri támogatást később a presbitériumok látták el, amelyben megjelentek a csizmás, szűrős, bocskoros kisemberek, illetőleg a jobbágyok. A presbitérium részben magyarázatául szolgál a protestáns élettípusnak. A presbitérium megalakulásáról Lorántffy Zsuzsanna, az „öregebbik fejedelemasszony" udvari lelkésze, Pálffy János tudósít: „Pápán 1612-ben vagy 1617-ben 659