A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

megszervezték az első presbitériumot".

4 Az 1630as pápai zsinat kötelezővé tette az egyház kebelében működő világi szervezet megalakulását, 1650-re az egész Dunántúlon elterjedt. A presbitereket azért is választották, hogy ,,az Eklézsiában bűnben élőknek és botránkoztatóknak intői, ítélői és büntetői lennének, s minden teher és gondviselés ne szállna egyedül a lelkész vállaira az Isten anyaszentegyházában".

5 Általuk a református egyház lehetőséget adott a földművességnek, hogy a közösség érdekeit érvényesítse, eszményesítse. A presbitérium a paraszti közösségrendszernek az alapját képezte, s abban az időben ennek óriási szerepe volt. A reformátusok által lakott városokban és falvakban a község elöljárói, képviselői egyszersmind presbiterként is működtek. Feltehető, hogy épp általuk maradtak együtt és kerültek vissza lakhelyükre a török elől szétszóródott paraszti és kisnemesi közösségek."

0 A vallás és az erkölcs szabályait mindegyik egyház megszabta és a lehetőség szerint irányította is. A katolikusok és a protestánsok vallásélménye és magatartásmodellje különböző volt, jóllehet a hitbeli alapfogalmak meglepően hasonlóak voltak, és maradtak. A tanulmány négy fő részre tagolódik: I. A vallás tudati elemei. II. A vallásos szokások. III. Az erkölcsi szabályok. IV. A változások. I. A VALLÁS TUDATI ELEMEI, HIEDELMEI A keresztény vallás tudati elemeit, hiedelmeit a ma 60-70-80 éves, vallásos emberek emlékezetének segítségével sorolom fel, amelyek a század első felében még alapjául szolgáltak egy vidékünkön általánosan gyakorolt szokásrendnek. 1. Isten Istenről alkotott képük a keresztény tanításon alapul, de sok tekintetben jelentősen eltér, fatalistának is nevezhető. Isten legfontosabb tulajdonságai: jóság, aki szükségében hozzá könyörög, megsegíti, könyörül rajta. A beteget meggyógyítja, ezért is nevezik ,,jó atyának". A megfáradt ember felsóhajt hozzá és erőt kap, tehát erős. Akinek Isten segítségére van, még a családját is megáldja, az olyan emberre azt mondják: „Szereti az Isten." Akinek valami nagy baj érte a gyermekeit, házasfelét vagy őmagát, arra azt mondták: ,.Megverte az Isten, mind a két kezével" (Monoszló), „Ránehezült az Isten keze" (Köveskál). A nehéz életsors növelte a felsőbbrendű lénybe vetett hitet, bizodalmat: ,,Én félszülői szárny alatt — apa nélkül — nevelkedtem, ezért már gyermekkoromban megtapasztaltam Isten segítségét" (Kővágóörs). A megpróbáltatás némely embert közelebb vitt Istenhez, másokat eltávolított. Volt, aki azzal vigasztalta magát, hogy az Isten azt bünteti, akit szeret. A nagy katasztrófák után a protestánsok Bibliába felírt fohászai bizonyítják a sorsszerű, megváltoztathatatlanba való belenyugvást. Ha elégett a takarmány, ha elverte a jég a termést, ha levitte a szél a háztetőt, a dátum és rövid közlés után az olvasható: Kérjük az Istent, kíméljen meg ezután, Dicsérjük az Urat!

7 Altalános jelző a vallásos emberre, hogy „istenfélő". Ha a fentieket végiggondoljuk, indokoltnak találjuk a hatalommal szembeni félelmet, különösen aki „nagyot vét", katolikus megfogalmazásban: akinek „nem bocsánatos" bűnei vannak (Szentbékkálla). A nyilvánossá vált bűn következménye után azt mondják: „Az Isten nem bottal ver", „Az Isten nem siet, nem késik". Az Isten a természeti jelenség által is sokszor megmutatkozik. „Az égzengés Isten haragja, a villám az Isten nyila." „A földrengés sincs Isten nélkül!" — vélekednek Monoszlón. Az Istent olyannak gondolják és nevezik, mikor mit kérnek, vagy várnak: szükségben segítőnek, betegségben gyógyítónak, nagy bajban erősnek, hatalmasnak, ha nagy bűnben „leledzenek" — érzik magukat — félelmetesnek, szinte ebből következik, hogy akinek jól ment sora, azt tanácsolta falustársának: „Segélj magadon, az Isten is megsegít" (Monoszló, Balatonhenye). Az Isten tartózkodási helye az ég, illetve a világmindenség „De már azt is döngetik az űrhajósok!" — vélekednek a köveskáliak. Mások szerint „mindent betölt". Ismét mások úgy tartják: „Akik szeretik, azoknak a szívükben van." Az első háború után „kerültek" olyanok, akik tagadták az Istent — „azelőtt szó sem volt róla, hogy nincs" (Köveskál). 2. Jézus Jézus a vallás szerinti transzcendens személyek másodika. Szűz Máriától született — „volt aki nem hitte a szűztől való születést, de nem merte mondani" (Köveskál). Az embereket tanította, gyógyította, csodás tetteket hajtott végre, halottakat is támasztott fel. Némelyek szerint mágikus, mások úgy tudják, hogy „delejes" erö igénybevételével tett csodákat, amiből mindenkiben van valamennyi (Kővágóörs). Általános vélemény a vallásos emberek körében, hogy Jézus a bűnösökért halt meg, hogy áltozatával váltságot szerezzen. De vannak, akik úgy tartják, hogy a zsidók azért haragudtak rá, „mert kikörösztölte keresztelő János". „Azért a mostani papok is nagyon haragusznak, ha valaki kikörösztölködik. Mondta is szegény: Én nemzetem, én zsidó népem, Te ellened mit vétettem?" (Kővágóörs). A katolikusok és az evangélikusok gyakrabban fordultak imáikkal Jézushoz, mint Istenhez, a reformátusok kevésbé. A Bibliát olvasó emberek, akik maguk is tanítványnak vallották magukat, Jézus tanítványait példa gyanánt sokszor felhozták gyermekeiknek: ,,. . . Én halálnak fia, Krisztus tanítványa . . ." Olvashatjuk Győrfy Rózsika 1890-ben kezdett, kézzel varrott irkája felső lapján, amelybe hazafias verseket másolt (Köveskál). Jézus emberi megjelenése a protestáns Kál-völgyieket is foglalkoztatja. Magasnak képzelik, sötét hajúnak, nem szép, hanem jóságos arcúnak. 660