A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Regenye Judit: A balácai X. épület kutatása; őskori leletek az I. épületnél

REGÉNYE JUDIT A BAL AC AI X. ÉPÜLET KUTATÁSA; ŐSKORI LELETEK AZ I. ÉPÜLETNÉL A X. épület feltárására 1926. okt. 16. és nov. 16. közt került sor. Rhé Gyula így írt az akkori ásatásról: „Az egyik épület területe 185 m

2

, ebből a belső világosságra 151 m

2 jut, amely megszakítás nélküli nagy terem. A falak mentét légvezető fütőcsatornák övezik, a rövidebb csatornák középrészét a hosszabb oldalakkal párhuzamosan futó légcsatorna köti össze. A falfelületeken az egykori beágyazott űrtéglák helye több részleten kimutatható. A falak egy része — különösen az épebb fekvésű keleti részen — a régi felszínig, sőt helyenként azon alul is ki volt bontva."

1 Rhé Gyula tehát a főépülettől DNy-i irányban, attól 16 m-re egy 15 x 12 m-es téglalap alakú, egyhelyiséges épületet talált, amelynek falai mentén, valamint hossztengelyében fűtőcsatornák futnak. i \ 1. ábra. Rhé Gyula alaprajza a balácai X. épületről Abb. I. Grundriss des Gebäudes X. Baláca von Gy. Rhé Előzőleg 1912-ben már a főépület előtt ásott kutatóárokban rábukkantak az épület falaira, amikor az I. épülettől számított 20. és 64. m között 5 párhuzamos fal került napvilágra

2 (a 38. oldal 2. ábráján csak 4 szerepel). A két legközelebbi mindenképpen épületünkhöz tartozott. A nagyméretű, egy helyiségből álló épületet a pogánytelki II. épülettel hozta összefüggésbe Rhé Gyula, és annak analógiájára képzelte el a funkcióját: „Ottan a leletek alapján (vallásos rendeltetésű fogadalmi tárgyak ólomból) templomot sejtettünk. Itt irányjelző apróbb leleteink sem lévén, csakis valamely nagyobb, gyülekezésre alkalmas középületre gondolhatunk, anélkül, hogy közelebbi rendeltetésére reámutathatnánk."

3 Jelenleg nem rendelkezünk olyan adattal, ami megerősítené ezt a véleményt. Az újabb ásatások részben módosítják Rhé Gyula eredményeit. 1980-ban vízvezetéki árok ásása közben napvilágra került az egyik К—Ny-i irányú fűtőcsatorna, addig ismeretlen elágazásokkal. 1983-ban indult meg az újabb feltárás a 3 éve talált fűtőcsatornához igazodva. Jelenleg feltáratlan még az épület D-i vége, az É-i, Ny-i és K-i fal helye ismert már. Jelentősen módosult az épület méreteiről való ismeretünk: a Rhé Gyula által feltárt 15 x 12 m-es helyiséghez K-ről csatlakozik még egy 10x6 m-es másik helyiség. Az épület magvával nem azonos falazása miatt későbbi hozzáépítésre kell gondolnunk. A falak kívül-belül vakoltak, falfestménytöredéket azonban csak az ÉK-i sarkon kívül találtunk nagyobb mennyiségben. Ugyanitt Rhé Gyula is talált hasonlókat.

4 A töredékek fehér alapon vörös csíkosak. Mindkét helyiséget terrazzopadló borítja. Az 1. helyiség terrazzóját megújították olyan módon, hogy a meglévőre rákenték az új réteget. A nagyobbik helyiség terrazzopadlójának épen maradt részeit gerendalenyomatokat őrző vesszőlenyomatos vakolatomladék borítja. A legépebb részen jól kivehetők a gerendahelyek és köztük a vesszőlenyomatos darabok. Nagyjából К—Ny-i irányban fekszik ez az omladék. Tekintettel a helyiség nagy méretére, valószínűnek látszik, hogy belső osztófal volt, azonban nem találtuk meg az alapozását. Az sem kizárható, hogy ez az omladék tulajdonképpen a K-i fal omladéka, annak falazásában ugyanis gerendahelyeket találtunk. Ennek ellentmondani látszik, hogy a faltól távol is megtalálható az omladék. A fűtőcsatornák száma eggyel több az 1. helyiségben, mint amit Rhé Gyula említ, és helyzetük sem felel meg az alaprajzon feltüntetettnek. A 3 hosszanti csatorna megfelelő helyen van, azonban a rövidebbek közül csak a K-i fal melletti található ott. Két ismeretlen, É—D-i irányú fűtöcsatornát találtunk még, mindkettőt a helyiség belsejében. A falakkal nem párhuzamosak, irányuk a középső csatornába való csatlakozásnál megtörik. A Ny-i 65