A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gelencsér József: Az öröklési szokások változása a Káli-medencében

veiéi közösek maradtak, de a levéltár őrizete és gondviselése az idősebb fiútestvért illette.

53 Nem kell indokolni, hogy a családi iratok megőrzéséhez a feudális korban milyen nyomós érdek fűződött. Ennek következményeként némelykor a hagyatéki leltárba is bekerültek, mint 1817-ben Köveskálon: ,,Páli Josef és Sára Árvák Jussainak öszveírása Nro 1° Nemes Somody István által 240 Váltó ftokat kiváltott Házról Szólló levél 2° Néhai Páli András özvegyének Csuti Juliannának néhai Molnár Josef né Sz. Péteri Sára Asszonytól 196 f vásárlott Szőllejéről Szólló Levél 3° Sz. Péteri Sára Asszony Moring Levele és annak fel vételéről Szólló nyűg levél 4° Néhai Györfi Anna Asszonytól vásárlott Szöllö Föld ről Szólló Levél."

54 Az egykori kisnemesi családok legidősebb tagjai számára az elsőszülötteknek az iratmegőrzéssel kapcsolatos előjoga ma sem ismeretlen. Eltérő gyakorlatról viszont már 1829-től tudunk, mikor a köveskáli Györffy József és György atyafiságos egyezséggel a leveleket kétfelé vette, és mint az utóbbi írta ,,hogy némellyek én nálam, némellyek pedig annál, ha valami bajaink támadnának megtaláltatnak".

55 (I. sz. melléklet.) Az ősiség eltörlése után a polgári korban az ági vagyoni eredet bizonyítására már nemcsak a család birtokában, hanem az állami hivataloknál meglevő iratok is szolgálhattak, így a családi levéltárak jelentősége csökkent. A sokszor lesülylyedő, széthulló egykori kisnemesi családok azonban már csak érzelmi okokból is megőrizték irataikat. Az I. világháború után egyre inkább a nők, különösen az egyedülállók, a múltba fordulók vittek ebben vezető szerepet, ezzel mintegy női ágon öröklődött tovább a levéltár. A nők azonban nem tekintették kizárólagos tulajdonuknak, hanem az egész családot arra jogosultnak tartották, illetve tartják. V. VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS A törvények és a jogi népszokások iránymutatást adtak a falvak népének, hogy vagyonuk miként öröklődik, illetve milyen módon örökölnek. Ehhez képest a végrendelkezés az általánostól eltérőt, az egyéniesítést szolgálhatta. A végrendeletek részletes vizsgálata a Káli-medencében — de másutt is — ugyanakkor azt bizonyította, hogy a népi joggyakorlat általuk is érvényre jutott, megerősítést nyert. Adatközlőim szerint nem volt gyakori a végrendelkezés, nem sok végrendöletről hallottak, azokról is inkább a módosabbak köréből. Az egyébként valószínűleg eltúlzott számszerű adatokat nyújtó Baross-felmérés szerint Zala megyében az örökösödési esetek 10% ban született végrendelkezés.

56 Ez a szám meghaladta az országos átlagot. A végintézkedések okaira sokszor sem az írásos anyag, sem a szóbeli közlés nem adott egyértelmű magyarázatot. Az előnyben részesítettek és hátrányba kerültek egyaránt a maguk javára igyekeztek szépíteni a valóságot. A kívülállók 1. ábra. Györffy Erzsébet az egykori kisnemesi család irataival. (A szerző felvétele) Abb. 1: Erzsébet Györffy mit den Dokumenten der ehemaligen kleinadligen Familie csak sejthették az igazi indítékot. Hozzájárult ehhez, hogy nemegyszer az utolsó pillanatig titokban maradt a végintézkedés léte. Múlt század végi köveskáli esetről tudunk, mikor is a szülőknél maradt fiú titokban mindent magára hagyatott. A többi testvér háttérbe szorítása csak a temetés után, a toron derült ki. A jelenlevők mindjárt birokra keltek, a sírásók alig tudták szétválasztani őket.

57 Az idézett eset ugyanakkor rávilágít a végintézkedések egyik okára, amikor a szülők gondviselését ellátó, a vagyonban rendszeresen dolgozó többet, esetleg mindent megkapott. A köveskáli Györffy Gáspár végrendeletét 1827-ben azzal indokolta, hogy két kisebb fia, József és György a végrendelkezés időpontjáig vele együtt „Szenvedők és Gazdálkodók" voltak.

58 1860-ban Szentbékkállán a Marton családban István és Dániel a ház első szobáját, a kerítést, az ólakat azért nyerték el végrendelet által, mert azt az örökhagyóval együtt gazdálkodva, az ,,ön iparkodásuk és költségeiken készítették".

59 (II. sz. melléklet.) Valamelyik testvér előnyben részesítése azonban nem jelentette a többi teljes kizárását. A tapolcai közjegyző századfordulón írott jelentése szerint a környéken a szülők végintézkedéssel csak az esetek 5% -ban igyekeztek az egész ingatlanvagyont egy személynek juttatni, aki hol a legidősebb, hol a legifjabb fiú lehetett.

60 A végrendelkezések másik gyakori oka, hogy a leszármazott nélkül elhaló igyekezett befolyásolni vagyona további sorsát. (A feudális korban megakadályozni a caducitast.) ,,A magtalanok szoktak végrendelkezni" — hívták fel a figyelmet az adatközlők. Az örökösnek kiszemelt rokont sokszor már korábban magukhoz vették, mint az 1844-ben végrendelkező N. Fejes János özvegye, a monoszlai születésű N. Csőszi Zsófiát (,,Ki több esztendő óta nálam nevelkedett.")

61 Okul szolgálhatott, hogy a végrendelkezők ezt az utolsó alkalmat használták fel az ősiséggel, illetve az ági eredettel szemben a vagyon szerzeményi jellegét bizonyítani. ,,örök áron vásárlot647