A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gergely Katalin: Köveskál község lakosságának házassági kapcsolatai 1742-től napjainkig

bár látványos szerelmi tragédiák nem történtek, voltak lányok, akik soha nem mentek férjhez. A házasságokból a református felek esetében is általában több gyermek született. Mégis, ha megnézzük a statisztikai adatokat, láthatjuk, hogy míg 1941-ben 915 lakosa volt a községnek, 1960ban 757, 1980-ban pedig már csak 483 fő! Ez utóbbi évben az élve születések száma 5 volt, míg a halálozásoké 19. A falu elöregedett, kevés fiatal vállalja az ingázó életmódot munkahelye és lakhelye között, inkább elköltözik. Napjainkban a köveskáli fiatalok elsősorban munkavállalások, továbbtanulások alkalmával ismerkednek össze más fiatalokkal, s ebben nagy szerepe van a Káli-medence kis falvait és a kevés munkahelyet összefogó közös KISZ-szervezetnek, amelynek különféle alkalmai egyben ismerkedési lehetőséget is jelentenek. A párválasztást azonban nagyon rövid időn belül követi a lakóhely 1. ÖRSI Julianna: Karcag házassági kapcsolatai a XVIII—

XIX. században. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 1978. 203. 2. WHITE, Leslie A.: A kultúra fejlődése. Szociológiai füzetek, 5. 1973. 135—137. 3. MORVAY Judit: A sztereotípia. Artes Populäres 8. 1982. 173—179. Cikkében részletesen ír a hagyományos néprajzi gyűjtőmunka problémáiról és más módszerek alkalmazhatóságáról a néprajzi kutatásban. 4. A köveskáli egyházi anyakönyvek mikrofilmjei megtalálhatók: Országos Levéltár, filmtár. A 1615 a köveskáli református anyakönyvek száma, A 3699— 3701 a szentbékkálai katolikus anyakönyv száma. 5. S. LACKOVITS Emőke: Köveskál, Balatonhenye és Monoszló református egyházainak XVIII—

XIX. századi iratai és anyakönyvei. Veszprém Megyei Múzeumok Közleménye, 14. 1979. 273. 6. THURY Etele: A dunántúli református egyházkerület története. Pápa, 1908. 294. 7. S. LACKOVITS Emőke: lm. 273. 8. Balaton és környéke. Szerk.: Dornyay Béla. Budapest, 1934. 177. 9. THURY Etele: ím. 280—282, és 160—163. 10. THURY Etele: ím. 280—282. 11. ACS ADY Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720—1721. Magyar Statisztikai Közlemények, XII. kötet; FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851; Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Szerk.: DÁNYI Dezső és DÁVID Zoltán Budapest, I960.; Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl, szerk.: FELHŐ Ibolya, Budapest, 1970.; LUDOVICUS NAGY: Notitiae Politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé. Buda, 1828. 12. JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Budapest, 1902. 110. megváltoztatása. Ezeket a házasságokat lokalitas szempontjából exogámnak, de a Káli-medencén belül endogámnak tekinthetjük. A fiatalok párválasztását rétegződés szerinti és foglalkozási endogámia jellemzi, az endogám tendencia érvényesül. Mint a tanulmány elején elmondtuk, ez az öszszefoglalás Köveskál házassági kapcsolatairól része egy nagyobb, a Káli-medence falvainak házassági kapcsolatait leíró és elemző összefoglaló tanulmánynak. Ezt annál is inkább kívánjuk hangsúlyozni, mert a Köveskállal szomszédos falvak anyakönyveinek vizsgálata során az eddigiekben leírtak kiegészülnek a házasságkötés miatt a faluból elkerültek adataival, vagyis az exogám házasságkötések révén más faluba költözők számával. Így egy tájegység pár választási szokásait, házassági kapcsolatainak alakulását a lehető legteljesebben kívánjuk bemutatni. 13. JANKÓ János: im. 110. 14. JANKÓ János: im. 132. 15. Szerk.: FELHŐ Ibolya: im. 369—370, és SZABÖ István: A nemesség és a parasztság osztályviszonyai a XVI—

XVIII. századokban. In: Jobbágyok, parasztok. Budapest, 1976. 237—252. 16. Szerk.: FELHŐ Ibolya: im. 409. 17. TÁRKANY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981. 516—520. 18. Szerk.: DÁNYI Dezső és DÁVID Zoltán: im. 258. 19. Magyar Statisztikai Közlemények, 1902. 20. SIMONFFY Emil: Adatok a paraszti birtokviszonyok vizsgálatához Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. In: Agrártörténeti Szemle, X. 173. 21. A kérdésről részletesen ír PALÁDI KOVÁCS Attila: Kisnemesek utódai a paraszti társadalomban a XIX— XX. században. In: Nógrád Megyei Múzeumi Évkönyv, 1981. 163—178. 22. JANKÓ János: im. 380—382. 23. ÖRSI Julianna a kérdéssel részletesen foglalkozva különbséget tesz születés szerinti és lakóhely szerinti exogámia között, ez utóbbi alatt azt értve, amikor a két fél házasságkötése előtt más-más településen él. Ezt az esetet tiszta exogámiának nevezi. A lakóhely szerint endogám házasságot kötők, de más faluban születettek elsősorban a munkavállalás céljából beköltözöttek közt találhatók. In: Exogámia és endogámia Magyarországon a XVIII—

XX. században. Demográfia, 1983. évi 4. sz. 581—582. 24. BROMLEJ, Julian Vlagyimirovics: Az endogámia mint az etnosz „stabilizátora". In: Etnosz és néprajz. Budapest, 1976. 147—161. 25. Ugyanerre a megállapításra jut kutatásaiban ÖRSI Julianna: im. 580. 26. JANKÓ János: im. 381. szerint a „Balaton víztükrének a két part közt nem annyira közvetítő, mint inkább elválasztó szerepe van." — ezt a köveskáli vizsgálat bizonyos mértékig cáfolja. JEGYZETEK 639