A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szenbékkálán

Hasonlóan a háztartásokhoz, egy házban 2-12 között van az ott élők létszáma. Legmagasabb az 5-6 fős házak száma (13-11!), legalacsonyabb a 11-12 fős házak száma (1-2!). Az egy házban élők átlagos létszáma 5,9 fő. Az adott esztendőben összesen 183 gyermeket írtak össze. Legnagyobb számban a 2-4 gyermekes családok voltak (16-14-13!), gyermektelen család csak nyolc szerepel. A családonkénti átlagos gyermeklétszám 2,6. Valamennyi érték megközelíti a Dávid Zoltán által megállapítottat és a köveskáli értékeket egyaránt. 1757-ben az összeírt 65 házból 15 tartott szolgát (kettő két szolgát is), 18 zsellért (l-l kettő, ill. három zsellért), szolgát és zsellért négy házban, özvegyet pedig 11 házban tartottak. Tehát 48 házban idegenek éltek egy fedél alatt a vérségi családdal. Testvérek együttélésére mindössze két adat van: mindkét esetben két házas testvér (a Jankó és a Juhász testvérek) él egy házban, de nem valószínű, hogy közös kenyéren, közös háztartásban. A recens néprajzi anyagban nagyszámú példa van az egy házban lakó, de külön háztartásba tartozó testvérekre, sőt szülőkre és gyermekekre is. De lehetett ez a külön háztartás egy gazdasági egység, viszont külön gazdasági egységként funkcionáló háztartásokra is akad szépszámú példa. Elképzelhető, hogy a széthullott nagycsalád már vagyonközösséget nem alkotó egységeivel állunk szemben. Ezeknek változataira Veress Éva a sárospataki uradalom falvaiban XVII. századi példákat is talált.

27 Bár többségben vannak az egy családmagos házak, a kiscsaládok, de alig marad le mögöttük a több családmagot egyesítő házközösség. Az előforduló utóbbi 27 esetből 14 esetben a nagycsalád meglétére vannak adatok: özvegy apa vagy anya él közös háztartásban házas fiaival vagy nőtlen és hajadon gyermekeivel s házas fiával. Egy esetben a nőtlen és házas fiú mellett a férjezett lány és a vő is egy fedél alatt él anyósával. Bizonyára nem volt házuk, s átmenetileg kerültek ide, hisz a XIX. és XX. századi néprajzi anyagban csak olyan példákat találunk, amikor vőnek akkor ment valaki, ha a szülőknek kizárólag lányai voltak, vagy magára maradt a szülő, és a gazdaságban kellett a férfi munkaerő. Egyébként vőnek menni kiszolgáltatott helyzetet jelentett, összeírásunk nem ilyen esetet rögzített. Megfigyelhető a nagycsaládnak nemcsak csonka változata, hanem a teljes is: a szülők nőtlen és hajadon gyermekeikkel, valamint házas fiukkal élnek együtt. De adataink vannak a törzscsalád meglétére is, amikor a szülők egy házas fiukkal vagy az egyik özvegy szülő egyik házas fiával él közös kenyéren. Figyelemre méltó, hogy azon esetekben, amikor özvegy apa él együtt házas és nem házas gyermekeivel, akkor ő a családfő, az összeírásban első helyen szerepel, azonban ugyanilyen esetben, ha az özvegy anyával élnek együtt házas és nőtlen fiai, akkor a gazdaságot ténylegesen vezető és irányító házas fiú szerepel az első helyen, családfőként. A családok lélekszámáról elmondható, hogy a három-, négy- és ötfős családok vannak többségben (19, 16, 14), őket a kétfős családok követik (12!), de együttvéve a két főnél magasabb lélekszámú család az általános. A hat-kilenc fős családok is megtalálhatók. Az átlagos lélekszám 4,7 családonként. A háztartások között a három-, az öt- és a hatfős háztartások fordulnak elő legnagyobb számban (15, 19, 16), de megtalálhatók a kettő és tizenkettő főt egyesítők is. A háztartásonkénti átlagos létszám 4,8 fő. Egy házban legnagyobb létszámban 5-6 fő él (15, 13), de 2-12 fő között minden létszám előfordul. Az egy házban élők átlagos létszáma 6,2 fő. Az összeírok 201 gyermeket vettek számba, többségben feljegyezve az egy gyermeknél többet nevelő családokat (egygyermekes 27). Legnagyobb számúak a két- és háromgyermekes családok (25 és 12), de 4-7 gyermek is előfordul. Meglepően magas a gyermektelen családok száma: huszonhárom. Ennek oka az összeírásokból nehezen állapítható meg, hisz a faluban hatékony és nagyarányú születéskorlátozásról sem beszélhetünk később sem. Ez az arányszám a veszprémi püspökség egész területén szembetűnt Dávid Zoltánnak, de az okokat nem sikerült megállapítania.

28 1771-ben a számba vett 100 házból 37 szolgát (nyolc 2 szolgát, egy-egy pedig 3, ill. 4 szolgát), 34 zsellért (két zsellért 10, három, ill. négy zsellért pedig 2, ill. 1), 11 pedig szolgát és zsellért tartott. Tehát 82 házban, azaz az összeírtak többségében szolga- vagy zsellértartó családok éltek. Vizsgált időszakunkra jellemző, hogy 1747 és 1771 között általánosnak mondhatók a faluban a szolgát és zsellért, esetleg mindkettőt befogadó házak, családok. A szolgát, a zsellért foglalkoztató családok és háztartások nagy száma az uralkodó családszerkezettel, a kiscsaláddal áll összefüggésben. így látták és tudták megfelelően biztosítottnak a család munkaerő-szükségletét. A 117 összeírt családból 80 egy családmagos, 20 esetben egy házban két családmag, 3 esetben pedig 3 családmag található. Dominánsnak az egy családmagot magukba foglaló házak mondhatók. A három családmag a jobbágy gazdából és családos zsellér lakóiból áll. Ugyanez mondható el a két családmagos házak esetében is. Két esetben előfordul a törzscsalád: mindkét alkalommal az özvegy apa élt együtt házas fiával. Családfőként az apát tüntették fel. Az azonos nevűek egymás mellett vagy egymás közelében élése ez alkalommal is megfigyelhető. Hat esetben csonka családot vettek fel az öszszeírók, ezek vegyesen fordulnak elő a jobbágyok és zsellérek esetében, egy kivételével minden alkalommal az özvegy anya kiskorú gyermekeivel élve vezeti a gazdaságot, esetenként szolgát is tartva. Általában elmondható, hogy a megvizsgált minden esztendőben nagyobb a létszáma az özvegy nőknek (legyenek akár magányosak, vagy gyermekeikkel élők, akár a gazdaságot önállóan vezetők), mint az özvegy férfiaknak. A családonkénti lélekszám 2 és 9 fő között mozog: egyedenként legmagasabb a 2 és 3 fős családok száma (30 és 29), majd a 4 és 5 fősek köve624