A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szenbékkálán

tik 22, ill. 17 család. Általában elmondható, hogy összességében a 3-6 fős családok vannak többségben, összesen 80 a számuk. A családonkénti átlagos lélekszám 3,5; alacsonyabb az eddig megvizsgált, valamint az egész veszprémi püspökség területére jellemző átlagos értékeknél. A háztartásokról elmondható, hogy 2 és 9 fő között mozog létszámuk, többségben 3-6 fővel. Ezek összlétszáma 79, szemben a 23 két főssel. A hatnál magasabb lélekszámú háztartások elenyészőek. Az átlagos lélekszám háztartásonként 4,3 fő, megközelíti az eddigi értékeket. Egy házban 2-11 személy él, legmagasabb számban a 3-7 személyes háznéppel (79!). Ezzel szemben a 2, 8, 9 és 11 főt egyesítő házak egyedenként nem érik el a tízet. Az egy házban élők átlagos létszáma 5 személy. Az összeírt 522 személyből 226 a gyermek. Feltűnően magas az egygyermekes családok száma: 35. A gyermekteleneké 19. A családok többségében 2-9 gyermeket neveltek, legnagyobb számban a 2-4 gyermekesekkel (23, 13, 15). A családonkénti átlagos gyermekszám azonban csak 2. Végezetül az 1776-ban megszámlált 96 házból mindössze 32-ben élt szolga vagy magányos özvegy. Szolgát húszban (két szolgát négyen, hármat ketten), magányos özvegyet tizenkettőben találnak. Szembetűnő, hogy az eddigi 30 esztendőben mindig megtalálható volt a családos vagy magányos zsellér is több-kevesebb számban az összeírt házakban, viszont jelen esetben egyetlen zsellért sem írtak össze. Feltüntettek viszont nyolc alkalommal a háztulajdonos család mellett idegen családokat is, akiknek minőségét avagy a tulajdonossal való rokonságát nem jelezték. így feltehető, hogy hazátlan lakókról van szó, akik külön kenyéren, háztartásban és munkaszervezetben éltek egy fedél alatt a háztulajdonos családjával. Az összeírt házak lakói döntő többségükben egy családmagosak, azonban 19 esetben két családmagot, egy esetben pedig három családmagot is találunk egy házban. A már jelzett idegen családokon, lakókon kívül tíz alkalommal házas testvérek, egyszer pedig még nőtlen, ill. hajadon testvérek laknak együtt házas testvérükkel. Valószínű, közös kenyéren és háztartásban. Az együtt élő házas testvérek esetében feltehetően külön háztartásokról van szó, akik külön kenyéren éltek, bár nem kizárt a vagyonközösség és közös munkaszervezet lehetősége sem. Igaz, hogy az új- és legújabb kori néprajzi példák területünkről azt igazolják, hogy az átmenetileg létező nagycsalád a szülők halála után felbomlott, a testvérek a vagyonon megosztozva nem tartották fenn a közös háztartást sem. Csak a házasságra nem lépett testvérek éltek közös háztartásban, közös kenyéren, vagyonközösségben. Az előző, 1747. évi és 1757. évi összeírásokkal egybevetve megállapítható, hogy az 1776-ban együtt élőként feltüntetett testvérek közül a Borbélyok, Istvándyak, Nagyok, Vargák, Salamonok 1747ben, ill. 1757-ben nagycsaládi kötelékben éltek. De közöttük felbomlott nagycsaládok is megfigyelhetők. Ez az adat ismételten igazolja Szentbékkállán a nagycsalád átmeneti meglétét, amely azonban nem volt állandó még egy rövid időperiódusban sem. Felbomlott, hogy aztán, ha a szükség úgy kívánta, ismét újraszerveződjön, ahogy arra ebből a faluból még a XX. századból is van példa. E családszerkezeti formával minden bizonnyal a gazdasági stabilitást biztosították, védekezve a zselleresedés ellen, amely még a jómódúakat is fenyegette, sőt sújtotta is. A pillanatnyi gazdasági helyzet kínálhatta a nagycsaládi formát, amelyben szerepet játszottak az örökösödési szokások is. De a birtok szétaprózódásával járó elszegényedés megelőzése nem lehetett az egyetlen kiváltó oka a nagycsalád átmeneti megjelenésének. Életben maradását szolgálta a birtok nagysága megkívánta munkaerő-szükséglet is a vagyonos jobbágyparasztoknál. Közrejátszhatott itt az a törekvés is, hogy a különféle kötelező szolgáltatásokat minél kevesebb erőfeszítéssel teljesítsék.

29 Faragó Tamás több kutatás eredményeiből megállapította, hogy a bonyolult szerkezetű háztartások nem a szegényebb, hanem a birtokos réteget jellemezték. Így alkalmazkodtak a feudális szolgáltatások és az extenzív vegyes gazdálkodás együttes munkaerőigényéhez, de ugyanakkor így gátolták meg a földszűkével jelentkező társadalmi süllyedést is. Ezek a területek a XIX. század végén már alacsony termékenységűek voltak (születések alacsony száma).

30 Megvizsgálandó a népesedési viszony is az adott korszakban, mert ez összefüggésbe hozható a több családmagos háztartások létrejöttével.'

51 Tizenkét esetben közös háztartásban özvegy élt együtt egy-egy kiscsaláddal. Nem tudható, nem állapítható meg, hogy a magányos, csak keresztnevén feltüntetett asszony (az esetek többségében) védelmet kereső zsellér-e, avagy az egyik házasfél özvegyen maradt szülője. Mindkét eset előfordulhat. A 114 családban többségben a kettő-öt fős családok találhatók (24, 27, 27, 23), de hat- és hétfős is előfordul. A családonkénti átlagos lélekszám 3,7; alacsonyabb az 1747—57. évinél, valamint a köveskálinál, utalva a megnövekedett számú kiscsaládra. A háztartásonkénti lélekszám 2-9 közötti, többségben a 2-6 főt magukba foglalókkal (18, 22, 25, 26, 11). Az átlagos szám háztartásonként az eddigieket megközelítő 4,1 fő. Csökkent viszont az egy házban élők lélekszáma: 1-12 fő között mozog, de legnagyobb számban 2-7 fős háznéppel (8, 11, 20, 28, 11, 8). Átlagos lélekszámuk házanként mindössze 4,7 fő, alacsonyabb a veszprémi püspökség területének átlagánál, de alacsonyabb a szentbékkállai 1747. és 1757. évihez viszonyítva is. Megegyezik viszont az 1757. évi köveskálival. Mindezek a nagyobb létszámú családok és háznépek szétaprózódásával függenek össze. Érdekes, hogy amíg Köveskálon az úrbérrendezés éveiben megnőtt a szolgát tartó családok és háztartások száma, addig Szentbékkállán ugyanezen időben csökkent a számuk, még az 1771. évi, ugyanezen községbélihez képest is. Feltételezhető, hogy bizonyos átmeneti kiegyenlítődés következhetett be a korábbi szolgák és jobbágy parasztok gazdasági helyzetében, amely a szolgák számának csökkenésével járt együtt. A megszámlált 461 személyből 213 a gyermek. 625