A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szenbékkálán

életévét betöltött. Házas szolgájuk egy háztartásban élt velük. A többi esetben a kettőnél több főt magukba foglaló családok képezték a többséget. Míg két fős család csak öt volt, addig 3-6 fős tíz (3 fős négy, 4 fős kettő, 5 fős három, 6 fős egy). A családonkénti átlagos lélekszám az 1745. évihez hasonló: 4,2 fő. A közös háztartásokban élők létszáma is megközelítő: többségben a 3-6 fős háztartások voltak. A mindössze három kétfős háztartással szemben 11 volt a 3-6 fősök száma (háromfős 4; négyfős 3; ötfős 3; hatfős 1). Az egy háztartásban élők átlagos létszáma 4,6 fő. Az egy házban élők átlagos lélekszáma inkább a Dávid Zoltán által megállapítottat közelíti meg. Többségben a 3 és 4 főnek fedelet adó házak voltak a két főt, valamint az öt-kilenc főt magukba foglalók közül csak egy-egy található az összeírásban. Az egy házban élők átlagos létszáma az 1745. évihez (7,5 fő) képest alacsony, mindössze 5,6 fő. A gyermekek összlétszáma 34 volt. Gyermektelen család csak három található, egygyermekes pedig hét. A többi kettő-négy gyermeket nevelt az adott pillanatban. Az egy családra jutó átlagos gyermekszám mindössze 1,7; az egész vizsgált korszakban a legalacsonyabb. Nagyobb változás a családszerkezetben 1771ben mutatható ki. Ekkorra eltűnt a Rédeyek nagycsaládja, a házas fiúk egymást követik az összeírásban, de külön házakban szerepelnek, utalva a szülők halála után a nagycsalád felbomlására. Átmeneti képződmény volt, nem jellemezte az egész közösséget, csak a katolikus birtokos kisnemeseknél és jobbágy parasztoknál jelentkezett ideiglenesen, ahogyan erre a XIX. és XX. századból is van példa. Szabó László igazolta, hogy az egymás közelében élő azonos nevüek a nagycsalád valamikori meglétére engednek következtetni.

18 Adatunk kitűnő bizonyítékul szolgál erre a területünkre vonatkozóan is. 1771-ben 42 házat írtak össze, ezek valamennyiében csak egy családmagos vérségi kiscsaládok találhatók. Közülük nyolc tartott szolgát (hét egyet, egy kettőt!), kilencben pedig özvegy található. E magányos, önállóan megélni nem tudó özvegyek feltehetőleg egy háztartást alkottak a vérségi kiscsaláddal, védelmükben meghúzódva, amint erre már utaltunk Kosáry Domokos alapján. A szolgák ugyancsak egy kenyéren, közös háztartásban éltek gazdáikkal.

19 Lakók egyetlen esetben sem találhatók ez időben az összeírásban. A családonkénti lélekszámot tekintve elmondható, hogy 3-10 fős családok alkották a többséget: míg kétfős család hét volt, addig háromés négyfős 9—9. öt-tíz fős pedig tizenöt, legtöbb közülük az ötfős (hat). A családonkénti átlagos lélekszám az előzőekhez hasonlóan alakult: 4,5 fővel. Ez esetben, mivel hazátlan zsellérek nincsenek, a háztartások és az egy házban lakók lélekszáma megegyezik. Többségben a 3-5 fős háztartások voltak (6-12-8), kisebb számban a kettő- és a hat-tizenegy fős. Valamennyi száma különkülön nem érte el az ötöt. Együttesen voltak tizennégyen. Az egy házban élők, ill. az egy háztartást képezők átlagos létszáma 4,7 fő, az 1757. évihez közelítő. A gyermekek összlétszáma az összeírás évében 93 volt, többségben a 2-5 gyermekes családokkal (9, 6 és kétszer 3). Egygyermekes család csak tíz volt, gyermektelen pedig hét. A családonkénti átlagos gyermeklétszám 2,2, hasonló az 1745. évihez. 1776-ban ismét változatosabb kép tárult fel. Mindössze húsz házat írtak össze, közülük tizenháromban szolgát is tartottak (hétben egy, hatban két szolgát), hétben nem. Zsellér és özvegy egyetlen házban sem található. Általánosnak ekkor a szolgát tartó házak mondhatók. Az összeírt házak közül tizennégyben egy családmagos vérségi kiscsalád élt, hatban pedig két családmagot egyesítő háztartás. Utóbbiak is egy kenyéren éltek, egy fedél alatt a háztulajdonos házas szolgájával, egyazon paraszti famíliában. Egyetlen esetben található meg a nagycsaládra utaló nyom, de már csak törzscsalád figyelhető meg: az özvegy apa élt együtt házas fiával és unokájával családfőként, velük közös háztartásban egy házas szolgával. Többségben a 3-5 fős családok voltak (öt és négy-négy), kisebb számban a 6-8 fősek, velük szemben pedig mindössze hatan a kétfősek. A 27 összeírt családból kettő volt csonka család, amelyben az özvegy anya élt együtt gyermekeivel. A testvérek együttélésére egyetlen példa sincs. A családonkénti átlagos lélekszám alacsonyabb az előzőeknél, csak 3,8 fő. Lakók nem lévén, az egy házban élők és a közös háztartásban élők létszáma, hasonlóan az 1771. évi összeírásban szerepeltekhez, megegyezik. A 113 személyből a 4-8 fős háztartások, ill. házak voltak többségben, számra 3 és 5 között. Háromfős háztartás, ill. ház csak egy létezett. A házankénti, ill. háztartásonkénti létszám az előzőekhez hasonlóan alakult: 5,5 fő. 56 gyermeket számláltak meg ez évben, többségben 2-5 gyermekes családokkal (13!). Kétgyermekes mindössze öt volt, de az ötnél több gyermekes elenyésző számú, gyermektelen család pedig csak egy található. A családonkénti átlagos gyermekszám így az eddigiekhez hasonlóan kettő fölötti, azonban az eddigiektől eltérően a háromhoz közel álló: 2,8. Az 1745 és 1776 között eltelt 30 esztendő alatt megszűnt az egyetlen igazi nagycsalád, általánossá vált a kiscsalád, de ugyanakkor megnőtt a szolgát tartó családok, háztartások száma. A szolgát tartó családok között ugyanazon nevűek fordulnak elő. Később, a XlX—

XX. században maradékaik is birtokkal rendelkezők voltak. Tehát szolgát csak a nagyobb birtokkal rendelkező családok tartottak, számuk az úrbérrendezés éveiben megnőtt. A nincstelenek feltehetőleg a családok védelmében biztosították maguknak a létalapot, a befogadóknak viszont munkaerőt jelentettek.

20 1771-ben Köveskálon a visitátorok 18 evangélikus házat is számba vettek. Ezekről az evangélikusokról többet nem tesznek említést sem a római katolikus összeírások, sem a református összeírás. Pedig a XVIII. századi köveskáli evan622