A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szenbékkálán

gélikusokról külön temetörész is tanúskodik a felső református temető szomszédságában. Az összeírásban szereplő családnevek közül a Lakos név még egy sírkövön kiolvasható. De tudjuk az anyakönyvi és a helyszíni néprajzi adatokból, hogy az evangélikusok házasodással beolvadtak a reformátusokba, mások pedig elkerültek, ill. visszakerültek a szomszédos evangélikus többségű kisnemesek közé Kővágóörsre, Szentantalfára és Mencshelyre, pl. Antalok, Lampérthok, hisz az evangélikusok nagy része bevándorolt Köveskálra. Ennek az 177l-es lélekösszeírásnak minden adata nem ellenőrizhető, így nem fogadható el még hibaszázalékkal sem megbízható forrásnak. Tizennyolc házat írtak össze, amelyek közül egyetlen házban sem volt szolga, egyben élt csak magányos özvegy a gazdával, csonka család pedig öt volt. Valamennyi család, szám szerint 13 kiscsalád volt, egy családmaggal, magányosan élők pedig öten voltak, saját házukban. A 3-6 fős családok voltak többségben, bár számuk egyedileg nem érte el a hármat, együttesen elérte a nyolcat. A kétfős családok száma négy volt. Az egy családra eső átlagos lélekszám 2,8. Az egy házban lakók közös háztartásokat alkottak, egy kenyéren éltek. Háztartásonkénti létszámuk többnyire 2-4 között volt, de egy-egy 6-7 fős is előfordult. Az egy házra és egy háztartásra jutó átlagos lélekszám 3 fő. Az összeírtak harmada gyermektelen, harmada egygyermekes, harmada pedig 2-4 gyermekes. A családonkénti átlagos gyermeklétszám mindössze 1,4. Az egész evangélikus közösségre — ha az összeírás adatait elfogadjuk — a kirívóan alacsony átlagszámok jellemzőek, alátámasztva Dávid Zoltán megállapítását, hogy a protestánsoknál kevesebb az egy háztartásra jutó személyek száma,

21 bár ennek a köveskáli reformátusok 1769. évi adatai ellentmondanak. A legváltozatosabb családszerkezeti kép a római katolikus lakosságú Szentbékkállán figyelhető meg. Négy összeírás segítségével vizsgálható a családszerkezet. Az összeírások 1747-ből, 1757-ből, 1771-ből, 1776-ból származnak.

22 1747ben hatvan, 1757-ben hatvanöt, 1771-ben száz, 1776-ban kilencvenhat házat írtak össze. Közülük 1747-ben nyolc szolgatartó (két zsellért öt, ennél többet kettő), három szolgát és zsellért tartó (közülük egy hatot tartott), nyolcban özvegy fordul elő, egy pedig idegen családot lakóként tartó ház volt. Három esetben fordult elő testvérek együttlakása. Két esetben a magányos férfi testvér családtagként lakott házas testvérével egy háztartásban, közös kenyéren. Egy esetben a két házas testvér csak egy fedél alatt lakott, de feltehetőleg külön háztartásban. Utóbbiaknál birtokos kisnemesi családról lévén szó, feltételezhető a nagycsalád korábbi megléte is, ahogy az ilyen esetekre Szabó László ezt kutatásaival igazolta.

23 A családszerkezetre az egy családmagos kiscsaládok a jellemzőek, de megtalálható e 45 eseten kívül 11 esetben a két családmagos, 3 esetben pedig a három családmagos házközösség is. Az egy családmagos házak esetében is előfordult a háznéphez tartozóan a magányos zsellér, özvegy vagy szolga is. Nyolc esetben csonka a család: özvegyasszony, ill. egyetlen esetben özvegy férfi élt együtt gyermekeivel. Három esetben a nagycsalád megléte tapasztalható: egyszer a szülők együtt élnek még nőtlen fiaikkal, valamint házas fiaikkal és unokáikkal. A másik esetben a szülők még nem házas és házas gyermekeikkel élnek közös kenyéren. Egy esetben pedig az özvegy anya mint családfő, házas fiával és még nőtlen fiaival, valamint hajadon lányával él közös háztartásban, csonka nagycsaládot képezve. Jól körvonalazható, hogy több azonos nevet viselő kiscsalád él egymás mellett, pl. Borbélyok, Vargák, Lovászok, Istvándyak, akik elképzelhető, hogy az összeírást megelőző időkben még nagycsaládi kötelékben élhettek. (A családok csoportos előfordulása jellemző más községre is, pl. Köveskál, Balatonhenye, Monoszló, bár itt kisnemesekről lévén szó, ebben a nemzetségi szervezet nyomait feltételezhetjük.) Szabó László igazolta, hogy a rokonok egymás mellett élése lehet egy korábbi belső telek, közös birtok felosztásainak a következménye, amely országszerte a nagycsaládok felbomlása utáni időszakot jellemezte. A családelemek egymás közelében maradtak, a szétesés csak a vagyonközösség felbomlását jelentette.

24 A vizsgált összeírásban két alkalommal fordul elő a szülőknek egy házas gyermekükkel és unokájukkal való együttélése, azaz a törzscsalád. Mindkét esetben patrilokális törzscsaládról van szó. A többi több családmagos ház esetében a vérségi alapon együtt élő családdal egy fedél alatt — avagy egy telken? — családos és egyedülálló zsellérek (egyszerre mindkettő is előfordul), egyedülálló vagy családos szolgák, ill. szolgák és zsellérek is előfordulnak. Feltehető, hogy a családos zsellérek és a háztulajdonosok külön kenyéren, külön háztartásban éltek. Azonban a magányos zsellérek, vagy a gyermekes özvegyek bizonyosan közös kenyéren és közös háztartásban éltek a háztulajdonossal. Ez a köveskálihoz hasonlóan a Kosáry Domokos által Pest megyében vizsgált és paraszti famíliának nevezett egység lehet, amelyben a jobbágyi kis-, törzs- vagy nagycsalád mellett önállóan feltehetőleg megélni nem tudó özvegyek, zsellérek, pásztorok és fogadott cselédek is meghúzódtak a családfő vezetése alá tartozva. Valójában ez egy feudális képződmény volt, amely létalapot biztosított tagjainak.

2 A külön családmagot és háztartást alkotó zsellérek pedig lakóház híján lakóként kerülhettek egy-egy háztulajdonos fedele alá.

26 A 347 főt számláló 73 családból az egy családra jutó lélekszám kettő és tizenegy között mozog, legnagyobb számú a négy- és ötfős (15, ill. 14 család). (Kétfős 12; háromfős 11; hatfős 13; 7 és 11 fős csak egy-egy, ill. három-három található.) Az egy családra jutó átlagos lélekszám 4,3 fő. A háztartások (68!) lélekszáma 2—12 fő között van, legtöbb az öt-hat főt magába foglaló (16-16!). A többi száma 1 és 10 között mozog, az átlagos lélekszám egy háztartásban 5,1 fő. 623