A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szenbékkálán

nagycsaládok lehettek. Bár a munkaszervezet a XIX. és a XX. században már nem kizárólag vérségi alapon szerveződött. Benne a vérrokonokon kívül az affinális rokonok is helyet kaptak, s egy-egy ilyen egység állandó volt, de csak a nagy munkák, pl. takarolás idején igénybe vett. Lényegesen nagyobb eltérések tapasztalhatók a köveskáli római katolikusokat magukba foglaló összeírásokat vizsgálva. Négy összeírást volt alkalmunk tanulmányozni: 1745-ből, 1757-ből, 1771-ből és 1776-ból. Valamennyit Padányi Bíró Márton püspöksége idején készítették.

14 Az 1745-ös összeírásban tíz, az 1757-ben készültben tizenkettő, míg 1771-ben már negyvenkettő, 1776-ban pedig csak húsz ház szerepel. Itt magas számával az 1771-es összeírás szembetűnő. Ugyanakkor tizennyolc evangélikus házat is feltüntettek, amely öt évvel később már nem szerepelt. De nem szerepelt az a 22 ház sem, amelyek korábban, az összeírás szerint megvoltak. Valószínű, hogy valami hiba történt ebben az adatfelvételben, vagy pedig az 1776-ban készült nem írt össze mindenkit. Bár közel húsz ház fel nem tüntetése rendkívül súlyos mulasztás lenne. Elképzelhető, hogy ennyien elköltöztek közben. Egybevetve a két összeírást, az 1776-os nevek megegyeznek az 1771-ben összeírtakkal, viszont az előzőben nem szerepel húsz olyan név, amely az utóbbiban olvasható. Közte pl. az 1757-ben még nagycsaládi kötelékben élő Rédeyek, akik 1771-ben már kiscsaládokként, külön házakban szerepeltek. Minden bizonnyal a szülök halála után (akiknek neve akkor már nem található az összeírásokban) a gyermekek megosztoztak és szétköltöztek, majd később többen a faluból is elköltöztek. E név viselői a következő évszázadban már Szentbékkállán is megtalálhatók. E hiányosság azonban a családszerkezeti vizsgálatot és a családszerkezet jellemzőit nem befolyásolja. 1745-ben a 10 házban 75 fő, 16 család élt, közülük mindössze három tartott szolgát (egy kettőt is), öt pedig zsellért, köztük családos zsellért is. Három család mellett pedig a családhoz nem tartozó özvegyet figyelhetünk meg. A testvérek egy háztartásban való élésére mindössze egyetlen adat található, az is a más házában lakó zsellérek között. A tíz összeirt házból ötben egy családmagos az ott élő család, ötben viszont kettő és ennél több családmag él egy fedél alatt, mégpedig két családmag három, három családmag egy és hat családmag ugyancsak egy házban, öt, ill. hat (a hatodik családmag az ott élő családos zsellér) családmagos háznép mindössze egy van, s egyetlen azért is, mert az itt együtt lakók közös háztartásban, közös kenyéren, nagycsaládi kötelékben élnek: mégpedig a szülők még nem házas gyermekeikkel, valamint négy házas fiukkal és unokáikkal. Ez esetben a családban élő személyek száma 17 fő, az egy házban és egy háztartásban itt 19 fő lakik. Ez megegyezik Dávid Zoltán azon megállapításával, hogy a birtokos nemességnél az egy házban élők száma a húszat is meghaladta.

15 Köveskálon ez volt az egyetlen római katolikus nemesi család. Itt a gyermekek száma hét. Az összeírtak között ez az egyetlen ilyen magas gyermeklétszám egy családon belül. Csonka család mindössze két esetben figyelhető meg, az is zselléreknél. Az egy házban élő több családmag az esetek többségében a háztulajdonos gazda és családos vagy özvegy zsellér lakója volt. Utóbbiak számára így volt biztosított a megélhetés,

16 csak így leltek otthonra. Ezek feltehetőleg külön kenyéren külön háztartást képeztek. A családok lélekszámáról elmondható, hogy az esetek többségében (16-ból 12 esetben) 3 és 6 fő közötti volt (három 3 fős; négy 4 fős; három 5 fős és egy 6 fős). A családok átlagos lélekszáma 4,4 fő. Az egy háztartásban élők száma az esetek többségében három és hat fő volt (3 fő négy, 4 fő három, 5 fő kettő, 6 fő három esetben). A háztartások átlagos létszáma így 5 fő, Egy házban többnyire 3 és 9 fő között éltek: (három, négy, öt és nyolc fő egy-egy házban, hat fő három, kilenc fő pedig két házban). így az egy házban élők átlagos száma 7,5 főben állapítható meg. Mind a háztartások, mind az egy házban élők átlagos létszáma meghaladja a Dávid Zoltán által megállapított 4,25, ill. 6,16 főt.

17 A gyermekek összlétszáma az adott pillanatban 37 volt, többségben lévén a 2-7 gyermekesek. Míg egygyermekes csak öt volt, addig 2, 3, 4, 5, 6, 7 gyermekes tizenegy. Gyermektelen mindössze egy család volt. A családonkénti átlagos gyermeklétszám ez esetben 2,1. Az 1757-es összeírás több ponton hasonló az 1745. évihez. Itt 12 házat írtak össze 18 családdal, amelyek közül mindössze egy tartott szolgát, három zsellért, egy család magányos özvegyet. Egy zsellérházaspár pedig a feleség magányos nőtestvérével élt együtt lakóként. Csonka család mindössze kettő volt, ezek is lakók. Ezek az adatok arányaiban megközelítik az 1745-ben felveiteket. A családok szerkezetében bekövetkezett változás már a 10 esztendő alatt is szembetűnő. Az előző korszakban az egy és több családmagot magukba foglaló házak egyenlő létszámúak voltak, tíz év után viszont az arány eltolódott az egy családmagos házak és háztartások javára. A 12 összeírt házban mindössze három volt a több családmagos háztartások száma, egy-egy két, három és egy hat családmagos, míg az egy családmagos már kilenc volt. A több családmagos házak közül az együtt élő két és három családmag esetében külön háztartást feltételezünk, mivel mindkét esetben családos zsellér, ill. zsellérek éltek egy fedél alatt a háztulajdonossal és családjával. A nemes Rédey család esetében a szülők és nem házas gyermekeik éltek együtt nagycsaládi kötelékben házas, gyermekes fiaikkal. Hat családmagot egyesített e tizenkilenc személyt magába foglaló háztartás, közülük az egyik a házas juhászuk volt. Az előző összeírás óta annyi változás is történt, hogy az ott szereplő lányuk közben férjhez ment és kivált a családi kötelékből, míg egy fiuk megházasodott, feleségét a szülői házba vitte. A vér szerinti családtagok száma itt tizenhét volt, a gyermekeké öt, négy fiú házas, kettő még legény, de már a 20. 621