A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)
veznek. Ettől a birtoktól továbbra keletre újabb hétekényi (iugerum) birtoka van az apátságnak, melyet „Tóaljának" (thodalya") neveznek. Ezután újabb hétekényi (iugerum) birtoka van az apátságnak, mely helyet ,,Mélytónak" (,,mieltu") neveznek, s amely a Henye felöl folyó patakig (Ágasberek patak ? Sz.) terjed. A patakon működik Köveskáli András fia Györgynek egy malma, illetve a patakon túl terül el a nevezett György negyveniugerumnyi erdeje, valamint négyiugerumnyi kaszálója, melyet ,,Csordáskútnak" (,,tsurdaskuta") neveznek. Az említett György erdejétől délre, az apátságnak további háromjugerumnyi birtoka terül el. Köveskáli András fia Györgynek van további két iugerum birtoka a Szent Vid egyháza közelében (talán a Szentbékkállától ÉK-re fekvő Szentvidkál templomáról van szó, Sz.), továbbá van még négyiugerumnyi szőleje a ,,Mezőmálnak" („mezewmal") nevezett helyen, s hat iugerum kaszálója a „Húzóhegynél" (,,huzevhyg."). Az említett György birtokai felett terülnek el a káli (,,de Kai") nemesek és nemtelenek marhalegelői, melyeket — mint az eddig is szokásban volt — a falu népe továbbra is szabadon használ. 41 (Egyes vélemények szerint Köveskáli András fia Györgytől származik a XVI. századtól először említett Györffy család, amely a Kál-völgy egyik — mai napig is — legelterjedtebb családja.) Meg kell jegyeznünk, hogy a Kál-völgy északnyugati peremterületén — az 1121-ben felszentelt almádi Benedek-rendi monostor mellett — a XIII. század második felében, Henyétől északra (egy észak—déli irányú dombon), a Magyaltetőnek nevezett magaslaton épült a Szent Margit tiszteletére szentelt pálos rendi kolostor is. Alapításának pontos ideje ismeretlen. Az épület maradványait a Dobogó-patak már elmosta, napjainkban már csak néhány alapfalmaradványa látszik. 42 (A kolostor első említése egyébként csak 1365-ből való.) A kusza birtokviszonyokat fokozta, hogy az eddig egységes veszprémi Szent Mihály egyháza a XIII. század végére kettévált a veszprémi püspökségre és a veszprémi káptalanra, melyek birtokaikat is igyekeztek elkülöníteni. Ennek első adata 1290. május 11-ről való. Ebben Erzsébet királyné — Benedek, veszprémi püspök külön kérésére — megerősítette Izabella királyné 1276. augusztus 3-án kelt adomány levelét (mivel az oklevél pecsétje időközben megsérült). A püspök arra kérte a királynét, hogy az újra íratott oklevélből hagyják ki az ,,ad usum tarnen capituli" szavakat, mely szerint az adomány kizárólag a veszprémi káptalan javára történt. A királyné kiadta a módosított oklevelet, melyet 1295-ben III. András király is megerősített. (Az újra írt oklevelet utólag még megerősítette I. Károly Róbert király is 1314. január 9-én, majd 1323. június 26-án kiadott oklevelében.) 4 ' A Kál-völgyben egyre nagyobb birtokokkal rendelkező veszprémi püspökség igyekezett birtokain olyan katonáskodó egyházi nemesi osztályt kialakítani, amely adott esetben az egyház és a birtokok katonai, fegyveres védelmét is ellátja. Ennek első ismert esete: 1291. október 18-án Benedek veszprémi püspök — a püspökség köveskáli birtokán (ez az első konkrét említése a püspökség köveskáli birtokainak!) — Miklós egyházi jobbágy fiait: Mártont, Illést és Márkot az egyházi harcoló nemes jobbágyok (,,in numerum nobilium iobagionum exercituantium") sorába emelte, s megerősítette őket köveskáli telkük birtokában. (Az okiratot 1377. május 10-én László, veszprémi püspök a nevezett család kérésére — Lukács fiainak: Jánosnak és Andrásnak — új oklevélben átirattá.) 44 A következő évben — 1292-ben — a püspök további huszonegy jobbágyát emelte fel a hadakozó egyházi nemesek sorába. 45 Annak ellenére, hogy a Kál-völgyben egyre nagyobb birtokok kerültek a veszprémi püspökség és a káptalan tulajdonába, jelentős volt még a királyi és királynői birtokok, sőt a más nemzetségek birtokában levő földek száma. Az 1296. évben az Atyusz-nemzetség (melynek a közeli Hegyesd vára volt nemzetségi központjuk) több Kál-völgyi birtokát eladta. Az Atyusz-nemzetségbeli Csaba comes és fivére Bánd mester 1296-ban — a Sásdikál, Kerekikál és Tüttöskál között fekvő — ötveniugerumnyi szentvidkáli ősi birtokukból húsziugerumnyi földet és két szőlőt eladtak rokonuknak, Monoszlói Gergely mesternek. 46 Ebben az adásvételi szerződésben említették először Kerekikál falut, amely a Kereki-domb (rajta a Káli földvárral) északkeleti tövében feküdt. Ugyancsak elsőnek tettek név szerinti említést Tüttöskálról, amely Szentbenedekkáltól (ma Szentbékkálla) kelet—északkeletre, a mai Tüttösi-dűlőben feküdt. A falu középkori templomának romjai ma is állnak (állítólag 1876-ban még miséztek a templomban) az öreg-hegy déli nyúlványán, a Töttösi- vagy Töltési-dűlőben. A rom körüli temető maradványai még napjainkban is észlelhetők. 47 A XIII— XIV. század fordulóján újra elszabadultak a feudális anarchia erői az országban és a Kál-völgyében is. A veszprémi püspök azzal vádolta be 1300-ban III. Endre királynál Jüle ispán fiát, Demeter mestert, hogy ő és fegyveresei pusztították el a püspökség birtokaihoz tartozó Kál falut (valamint Berend, Fájsz, Vámos és Deáki falukat). Demeter mester elismerte a vádat, egy kivétellel. Azt állította — és állítását Csaba, Csobánc várának várnagya (castellánusa) is igazolta —, hogy Kál falut Tihany várának várnagya: Tapolcai Lőrinc fia Lőrinc dúlta fel fegyveres szolgáival. 48 A zavargások során számos püspöki alattvaló fordult szembe földesurával, a veszprémi püspökkel. Egy 1304. január 12-én lezajlott per szerint a Kaal-beli Gurke fiai Kálmán és Péter fia István megjelentek — a veszprémi püspök és a káptalan képviselője — János mester előtt. Miután János mester tudtukra adta, hogy a veszprémi püspök megbocsátotta nekik az ellene tett sértéseiket és visszafogadta őket kegyeibe, a két vádlott eskü alatt kijelentette, hogy ha bármelyikük is valaha szembeszegül újra a püspökkel vagy annak megbízottjával, illetve, ha újra lázadást vagy zavart szít a püspök jobbágyai között, úgy minden újabb perbe hívás nélkül, minden bírói eljárás mellőzésével vessze el vagyonát, amely szálljon a püspökre. 49 610