A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)

Abb. 3. ábra. Sóstókál templomának romjai a XX. század elején (Békefy R. i. m. alapján) 3. Ruinen der Kirche in Sóstókál am Anfang des XX.-sten Jahrhunderts (sieh: R. Békefy) törtek az osztrák őrgrófságba és elfoglalták Melk várát. 985-ben I. (Babenbergi) Lipót osztrák őrgróf visszafoglalta Melket, majd 991-ben II. (Civakodó) Henrik bajor herceg elfoglalta az egész bécsi medencét és a magyarokat a Lajta mögé szorította vissza. Miután 995. augusztus 28-án II. (Civakodó) Henrik bajor herceg meghalt, helyreállt a békesség, s néhány hónappal később Géza fejedelem fia, István (Vajk) herceg feleségül vette II. (Civakodó) Henrik herceg árváját, Gizella bajor hercegnőt. Feltehetően ekkor mérgesedett el először a viszony Géza fejedelem és a Vérbulcsú-nemzetség között. Győrffy György véleménye szerint Géza fejedelem már ekkor elkobozta a Vérbulcsú-nemzetségtől a stratégiai fontosságú Zalavárat (a hajdani Moosaburgot), s a nemzetség szállásterülete körül a besenyő Tomaj vezér népét telepíttette.

12 A németbarát — és nem keresztény! — politika több nagy nemzetséget fordított szembe Géza fejedelemmel. Ezt tetézte, hogy Géza szakított az eddigi trónutódlási renddel, s a törvényes Koppány herceg helyett (aki Tar Zerind fiaként az Árpád-nemzetség legidősebb férfi tagja volt) fiát, Istvánt tette utódjává. Mikor 997-ben meghalt Géza és érvénybe lépett István fejedelemsége, több nagy nemzetség fegyvert fogott ellene. A későbbi krónikák ezt az összecsapást a keresztény-németbarát, valamint a pogány erők közti harcnak igyekeztek beállítani. A legkorábbi adatok — a Legenda Minor (1109 körül) és a Legenda Maior (1077 körül) — még nem nevezik meg a lázadás vezérét. Csak a XIV. század közepén írt — 1358 körül megjelent — Képes Krónikában nevezi meg Kálti Márk a lázadás vezéreként Koppány herceget. A másfél évszázaddal később, 1500 körül író ferences rendi Laskai Osváth magyar nyelvű Szent István officiumában — nem tudni, hogy milyen forrás alapján — azt állította, hogy a somogyiak (azaz Koppány) mellett a zalaiak is harcoltak Koppány oldalán. Ez azt jelentené, hogy a Zalát uraló egyik legnagyobb nemzetség — a Vérbulcsú-nemzetség — is részt vett az István- fejedelem elleni fegyveres lázadásban. Van olyan vélemény is — Györffy György véleménye —, amely szerint maga Koppány is a Kál—Vérbulcsú nemzetségből származott volna.

13 A Veszprémnél lezajlott döntő csata után — amely Koppány és pártjának teljes vereségével végződött — az új királyi hatalom elkobozta a lázadó nemzetségek szállásbirtokait. A nemzetségi területek — bár a nemzetségek egy része, mint pl. maga a Vérbulcsú-nemzetség is tovább élt — a királyi hatalom birtokába kerültek. A XI. század elejétől a XIV. század közepéig — kb. 350 esztendeig — a Kál-völgy királyi és királynői birtok volt. A régészeti feltárások és kutatások azt igazolják, hogy a nemzetségi birtoklás időszakában (X. század) igen gyér lehetett a honfoglaló magyarság lélekszáma a Kál-völgyben, hasonlóan a Balaton egész északnyugati (hegyes-völgyes, vize605