A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Koncz Pál: Pápa, Igal és Sóly papírmalmai a XVIII–XIX. században
terjesztett szárnyú glóriás sasvízjelével, vagy díszes horgony rajzai val. Különféle inventáriumokból, ill. kifizetési meghagyásokból az alábbi papírárakat állapítottuk meg Sóly készítményeinél: Év Típus, ill. anyag Âr/rizsma 1816 137 kancelláriai, közép 20 f 1817 138 kancelláriai, közép 21 f kancelláriai, nagy 22 f 1820 139 posta, finom 20 f posta, közönséges 14 f 1821 140 kancelláriai, kisebb 7f kancelláriai, nagyobb 11 f 47 xr ausdruck (nyomó) 7f kék papiros (fogalmazó) 6f nagy nyomtató 6f kis nyomtató 3 f 88 xr közép nyomtató 5í itatós 3f 2xr banchtecli (rongylemez) — f 5 xr/db rongy (átlag) (bécsi mázsa = 56 kg | 2 fr 30 xr 1823 141 kis nyomtató kancell. ,,író" kicsi (avatott, enyvezett, 3 f préselt) 8 f kancelláriai, nagy (préseletlen) 9 f posta (préseletlen) 10 f médián, nagy 10 f félanyag (rongypép) író? (1 rizsmára kalkulált érték) 6 f félanyag itatóshoz (1 rizsmára) 2 f 50 xr rongy, kancell. papírhoz 5 f/b. mázsa rongy, közönséges 3 1/b. mázsa rongy, itatóshoz 2 f/b. mázsa rongy, vegyes 4 f/b. mázsa Az árenda leteltével, új szerződő fellépésekor két legény szakértő közreműködésével készültek azok a felmérések, melyek alapján kiszolgáltatták vagy megváltották az előd által készített anyagokat, készítményeket, ill. egy-egy esetben a magántulajdonként szereplő kéziszerszámokat, merítőszitákat. ,,. . . kérem a legkegyelmesebben engedélyezni, hogy saját anyagaimat és rekvizítumaimat (itt: felszereléseimet) elvihessem, hiszen ezek nélkül nem vagyok képes dolgozni, s melyekért én is annakidején előd Uramnak 800 forintot fizettem, amint az Uraság előtt sem ismeretlen". 142 — írta Attorf távozási szándéka bejelentésekor, 1828-ban. Figyelemre méltó az a lajstrom, mely 1821-ben a Keller-hagyaték öszszeírásakor a becsült értékeket is feltüntette: 143 Formának (merítőszitának) való drót 6 tekercs 1,30 f Papiros forma (merítőszita) 20 db 42 f Papiros forma, avét 6 db 1,30 f Papiros alá való szőr posztó (présnemez) 180 db 3 f Papiros alá való szőr posztó, nagyobb 77 db 3 f Presz Techl (présbe való rongylemez) 24 db 2,24 f Megmaradott rongy 2 f 30 xr mázsája, 71 mázsa Birkaláb enyvfőzéshez 6 f értékben A rendszeresen készített malomleltárakban megismerhetjük a felszerelés további eszközeit, melyek a malommal együtt az uradalom vagyontárgyai. A hagyományos papírkészítés eszközei közül az alábbiak említése fordult elő e német nyelvű inventáriumokban: 144 merítőkádak, rongyvágó gép; rongyvágó kések; rosták vassodronnyal; sulykoló-,,gép" vaslapokkal; enyvtartó faedény; abroncsos enyvezőkád; enyvfőző vaskatlan; rongyzúzó mű kádja kőből; nedvessajtó keményfából, vashevederekkel; nyolc kölyülyukas fa vájttőke a zúzóműben; kézisulykoló, vasalt fából; hollandi őrlőberendezés folytonos keverővel; abroncsos fa merítősajtár pépanyaghoz; meregetőedény (leerbecher) bőrpánt erősítéssel; vas anyagszállító kocsi; kétserpenyös mérleg fa-,,kocsival"; akasztószék (papír szárításakor használt lépcsőzsámoly); papírreszelő; mázsamérleg; fektetőpad (merítökádnál); fél- és készanyagtároló faszekrények (= pépszekrény, ma anyagszekrény); szivattyú; szivattyús kút (vízátemelö); rongymosó masina; présbe való filcek. 1821-ben özv. Kellerin hátrahagyott javainak kótyavetyéjénél feljegyezték, hogy a fészerben állt egy új holländer, melynek kifaragtatása és hozattatása ,,50 ftokba" került. A feljegyzések nemcsak a papírmalom műszaki színvonalára adhatnak értékes adatokat, de olykor a papírkészítők életmódjára, műveltségszintjére is; Az írástudó Kellerin, J. Mariann hagyatékában 11 „fali képet" és 13 kötet könyvet írtak össze. A lakásban két teljes garnitúra bútor (az egyik keményfából); az egyik szobában zongora (klavér) is állt. A gazdasági felszereléshez tartozott egy ,,cseh" kocsi két lóval; hidast és fejőszéket is említettek. Kaszálórétjük, kisebb szőlőjük is volt. Az özvegy, férje emlékére, valószínűleg emlékkeresztet állíttatott; feljegyezték 30 forintos tartozását a fehérvári kőfaragóval szemben „egy kőkeresztért".' 45 Úgy tűnik, Joseph Rittig sem nélkülözött; legényeit halála után három arany-, egy ezüst- és egy tombakóra, két ezüstkupakú pipa és egy ezüstpixis eladásából elégítették ki fizetségükben. 141 * Attorfnak 1828-ban Sólyban egy ökre és három fiatal igáslova volt. 147 Akár Igaion, Sóly papírmalmának léte is egyre anakronisztikusabbá vált. Nemcsak fejlesztésére nem gondolhattak, de piacának megtartása is egyre kilátástalanabb lehetett. A 19. század óriási változásokat hozott a papír előállításának technikai történetében, melyek közül a legjelentősebb a végtelenített síkszitás Didotpapírgép megjelenése volt. A klóros fehérítés bevezetése, a rongytisztítás eljárásának és az őrlőművek teljesítményének fejlesztése modern kémiai, mérnöki tudást és jelentős szabad tőkét igényelt. A gyáripar fejlődésével szemben még a legkiválóbb készítményekkel büszkélkedhető holland papírmalmok sem állhatták a versenyt. A Monarchia területén a negyvenes években 578
