A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

V. Fodor Zsuzsa: Zirc iparosai a 18. század végi és a 19. század eleji iratokban

28. Eperjessy Géza szerint ez az arány elérte vagy meghaladta a 10% -ot az alföldi és a dunántúli mezővárosokban. EPERJESSY GÉZA: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon, 1686—1848. Budapest, 1967. 70. 29. BARTÔCZ JÓZSEF i. m. 207. 30. A „paraszt" megjelölést — feltéve, hogy ez kizárólag gazdálkodásból élőt jelent — nem számítottuk az iparfélék közé. A táji sajátossággal bíró szakmák (szénégető, taplófaragó) és a faiparosok (villacsináló, talicskacsináló) külön-külön említése gyakoriságuk és a specializálódás mértéke miatt fontos. 31. FÉNYES ELEK: Magyar országnak, 's a 'hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest, 1841. I. 426. 32. BARTÔCZ JÓZSEF idézett müvéből a 220—222. oldalakon található besorolást vettük alapul. 32a. Az 1828-as összeírás szerinti iparosnévsor: Kovács: Kern József, Martin Fülöp. Lakatos: Biankotelli József, Messl Mihály. Fazekas: Hanes József. Szappanfőző: Holl Ferenc. Asztalos: Raimund János, Hajdú József. Bognár: Kari József, Szeck Henrik. Esztergályos: Richter József, Leibei Mihály. Takács: Haidinger Lőrinc, Kari Antal, Bruner János, Wideman János, Lampert Ferenc, Alt Ferenc, Mist József, Kalinski Ferenc, Aserl József, Vizer Jakab. Szíjgyártó: Vasas József. Csizmadia: Hajdú Ádám. Varga: Veibel Kristóf, Bittman Simon, Ramer Ferenc, Veiber József. Magyar varga: Stumpf Mihály, Krausz Imre. Kalapos: Janhofer József. Szabó: Aiselt Konstantin, Papp Dávid, Slak József, Svanke Antal, Svanke Antal, Vánki Ignác. Német szabó: Anczenbrenner István. Mészáros; (egyetlen segéd) Ruder György. Molnár: Link János, Link János, Stramer József, Link Ferenc. Pék: Viedeman György, Vagenhofer Ignác. Ács: Pollák József. Kőműves: Singer György. Cserepes: Videman József, üveges: Niczler Konrád. Kelmefestő: Klein János. Vegyeskereskedő: Hafner Mátyás. Vasárus: Roth Alajos. 33. Lásd az 1831-ben készült zirci urbariális és contractuális adózások összeírásában. 34. Uo. 35. Uo. 36. Veszprém vármegye közgyűlési jegyzőkönyve, 1825. november 16. 48. k. 1122. VemL. 37. Vmjkv. 1826. január 9. 49. k. 392. VemL. 38. Vmjkv. 1826. december 4. 49. k. 1287. VemL. 39. Vmjkv. 1833. március 2. 56. k. 243. VemL. 40. Élelmezéssel és ,,háztisztogatással" kapcsolatban még találunk kifizetésekre bejegyzést: „Videman Jósef Zirczi Pék Mesternek . . . 1821 lső Novemberiül fogva folyó 1822W utolsó Áprilisig áttala a Jaansemans katonaság számára adott 2188 portio kenyérért 169 forint 32 xr." Vmjkv. 1822. május 23. 45. k. 633. VemL. „Pirker Mihálynak... a N. Vármegye Veszprémi quartély házainak tisztogatására szükséges 10 kila mészért kilóját 1 ft. 30 xr vévén. 15 ftok." Vmjkv. 1822. szeptember 23. 45. k. 1048. VemL. 41. Hivatkozás a felmérésre: IV. 1. g. Úrbéri iratok. Úrbéri egyezség, 1859. december 13. VemL. 42. SÁNDOR PAL: Adatok a parasztbirtok történeti statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében. VMMK. 9. 175. 43. E kevés adat továbbra is nyitva hagyja kérdéseinket: a kevés számú állat egyértelműen az iparban való tartós lekötöttséget jelentette-e, az egyes mesterek között az állatok számában megmutatkozó különbség egyszersmind a szakmák által előidézett vagyoni differenciálódás kifejeződése-e stb. Hasonló témák részletes elemzését lásd: VARGA GYULA: Adalékok a debreceni céhes ipar és a mezőgazdaság kapcsolatához a XVIII. század végén. A Debreceni Déry Múzeum Évkönyve. 1980. 163—209. 44. Zirc környékén a gabonagazdálkodásnak szűk tere volt, de a kerti vetemények (káposzta, répa, burgonya) és a gyümölcstermelés meghatározó volt. Ugyancsak a földrajzi környezettel függ össze, hogy a sertéstenyésztésnek igen fontos szerep jutott. 45. H. PALFY ILONA DR.: Veszprém város adózó lakossága az 1828. évben. Magyar Statisztikai Szemle, 1936. 393. 46. EPERJESSY GÉZA i. m. 86. 47. XI. 601. A Cisztercita Rend Zirc—Pilis—Pásztó és Szentgotthárdi Apátságának levéltára, gazdasági iratok. 48. Uo. 49. Halotti anyakönyv, III. Plébániahivatal, Zirc. 50. Az életmóddal és lakásbelsővel kapcsolatban Biró Friderika, Hanák Péter, K. Csilléry Klára, Praznovszky Mihály, Voit Pál, Vörös Károly és Zólyomi József e témában írt munkái nyújtották a főbb útmutatót. ZSUZSA V. FODOR DIE HANDWERKER VON ZIRC IN DEN URKUNDEN VOM ENDE DES 18. UND ANFANG DES 19. JAHRHUNDERTS Die Siedlung feierte im Jahre 1982 den 800. Jahrestag ihres Bestehens. Dieser Anlaß gab der Autorin die Anregung für die Anfertigung der obigen Studie. Ihre Absicht war es, die Kenntnisse über die Geschichte des Ortes, die sich bisher hauptsächlich auf die Informationen über die Zisterzienserabtei beschränkten, zu erweitern. Die Forschung versuchte, ein Bild über das Handwerk des Ortes zu geben, der zahlreiche Besonderheiten in sich birgt, in geographisch-ökonomischer Hinsicht sich in geschlossenen Grenzen befindet und nach der Vernichtung durch die Türken neu errichtet wurde. Dieses Handwerk wurde von den Einwohner innerhalb und außerhalb von Zünften ausgeübt. Die zahlenmäßige Beschränktheit und die vielmals ungenauen Informationen der zur Verfügung stehenden mußte die Autorin ihren Anspruch auf ein endgültiges Ergebnis aufgeben und konnte sich in den wichtigsten Themenkreisen nur die Feststellung der Tendenzen als Ziel setzen. Jedoch zeichnet sich auch so ein Bild der Handwerksgesellschaft von Zirc ab, aus dem man erfährt, wieviele Einwohner mit welcher Intensität in was für verschiedenen Berufen ihre Handwerkstätigkeit ausübten. Die Studie berührt auch die Vermögensverhältnisse und die Merkmale der Lebensweise der Handwerker. Dazu stehen in Form von Testamenten und Versteigerungsverzeichnissen wertvolle Quellen zur Verfügung. Die hier verwendeten Dokumente geben Auskunft über das Ende des 18. und den Anfang des 19. Jahrhunderts. Die Forschungen der Handwerksgeschichte und der Lebensweise im späteren Zeitraum bilden die Grundlage für eine spätere Arbeit. 566