A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Koncz Pál: Pápa, Igal és Sóly papírmalmai a XVIII–XIX. században

KONCZ PAL PAPA, IGAL ÉS SÔLY PAPÍRMALMAI A XVIII—XIX. SZAZADBAN A magyarországi papírkészítés történetének kutatása eddig meglehetősen kevés adatot hozott felszínre Veszprém megye egykori három papírmalmáról. Bodgán István könyvében (1963) röviden említi mindhármat, de az ott közöltek részben korrigálandók, mint ahogy a pápairól szóló, 1968-ban megjelent közleménye

2 is tartalmaz olyan adatokat, melyeket kutatásunk eredményei alapján módosítanunk kell. Ezekre a későbbiekben térünk ki. Szelestei N. László 1977-ben közölte a sólyi malom avatására írt verseket, melyek az OSZK kézirattárában kerültek elő.

3 Az Esterházy család pápai ágának uradalmi adminisztrációja számára szükséges papír olcsó előállítása érdekében Pápán feltehetőleg 1729-ben létesült papírmalom.

4 Három évvel később az akkori Vas vármegye területén, Léka-Hámorban hozták létre az Uradalom második malmát.

5 A pápai — melynek működésére visszatérünk — 1766-ig állt fenn. Az Esterházyak tulajdonában a trencséni Domanisban 1810 körül működött újabb,

6 majd a megszüntetett pápai utódjaként, 63 évi szünet után, 1829-ben épült fel a Pápa melletti Igal-pusztán a második megyei Esterházypapírmalom, amely mintegy harminc évig dolgozott. A zirci cisztercita apátság azonos indítékok alapján, nagy gazdasági és kancelláriai adminisztrációja kielégítésére hozta létre birtokterületén, 1790-ben, Sóly faluban papírmalmát és működtette hat évtizeden át. A készítmények felhasználói a tulajdonos uradalmakon túl a középszintű és helyi közigazgatás iratképző helyei; lényegesen kisebb mértékben a pápai és veszprémi nyomdák, tan- és más közintézetek, majd a sor végén a magánfogyasztó kisközösségek, családok. A megyei malmok készítményeit így tömegesen fellelhetni az Esterházy és ciszter iratokban, de a pápai iskolai, ill. a veszprémi Számmer-nyomda produktumai nagy részénél éppúgy, mint a közlevéltárakban fennmaradt minden rendű korabeli iratanyagban is. Figyelemre méltó hányadban jelentkeztek kutatásunk során a kisnemesi családi levelesládákban a városi kereskedőktől beszerzett, az említett megyei malmokban merített papírok az egyébként készítési helyét illetően igen nagy szórást mutató — felvidéki, erdélyi, cseh, osztrák stb. — anyagban. Jelentős, máshonnan nem ismert jelű, ill. típusú igali és sólyi papírokat gyűjtöttünk pl. a köveskáli Győrffy és Kenessei családnál. Számos falu parókiáján, plébániáján a régi matrikulák, História Domusok és más iratanyag nyújtott érdekes adatot, elsősorban Monoszlón, Szentbékkállán és Hajmáskéren. Túlnyomórészt természetesen a Veszprém Megyei Levéltárban, a Pápai Helytörténeti Múzeumban és a Veszprémi Bakonyi Múzeumban őrzött dokumentumok szolgáltak közvetlen vagy közvetett forrásul. Az Esterházy család pápai ágának az Országos Levéltárban őrzött anyagát még nem volt alkalmunk kutatni, kivéve a későbbiekben idézett intézői protokollumokat. Mielőtt az egyes malmok személyi és tárgyi adottságairól, készítményeikről részletesebben szólnánk, meg kell említenünk a telepítés és működtetés két alapvető tényezőjét, a vizet és a rongyot. A víz nemcsak a hajtóerőt biztosította, mint energiaforrás, de mint kémiai szempontból alkalmas karakterű gyártásvíz is szerepelt. A hely kiválasztásánál tehát nagy vízhozamú, bő sodrású és forrásközeli tisztaságú pontot kerestek. Így kiválóan megfelelt Pápa, majd Igal malmánál a szláv eredetű nevében is hév-vizű, közel állandó 15 °C-os, karsztjellegű Tapolca, mely egyenletes bőségben folyt a tapolcafői forrásokból egész éven át, télen sem fagyva be — s így óriási előnyt biztosítva más, téli fagyban és nyári apadás idején állni kénytelen malmokkal szemben. Bognár Imre Pápa településföldrajza с munkájában (1943) ezt általánosítva Pápa jelentős kisiparú várossá fejlődésének egyik legfontosabb természeti tényezőjeként értékelte.

7 A sólyi malomnál folyó veszprémi Séd, bár már több mint 20 kilométerre a herendi forrástól, és a veszprémi bőrös- és festőszennyeződésektől csak részben megszabadulva, de elegendő menynyiségben és vízerővel állhatott rendelkezésre. A hagyományos merített papír alapnyersanyagának, a rongynak megfelelő mennyiségben való biztosítása szintén létkérdés volt. Lékán — a pápai malom kiesésével valószínűleg összefüggésben — különösen fontossá vált a nyersanyagellátás: Bogdán tudósítása szerint az 1760-as években az Uradalom megtiltotta környékén a rongygyűjtést idegeneknek, ill. az Ausztriába szállítását.

8 1788-tól már vámmentesen és kedvezőbb áron lehetett a Magyarországon gyűjtött rongyot Ausztriában értékesíteni. A helytartótanács 1825. évi 16.541. számú körkérdésére készült Veszprém vármegyei járásbírói és megyei jelentések rávilágítanak arra, hogy a korabeli Pápa történetesen az egyik fő gyűjtőhelye a dunántúli megyéket járó rongyszedők által felvásárolt rongynak, 567