A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

V. Fodor Zsuzsa: Zirc iparosai a 18. század végi és a 19. század eleji iratokban

János vasárosnak, Gerl Jóseff Kováts Mesternek, Polák Jóseff Áts Mesternek, a keresztúri, Szent királyi és Oszlopi hidaknál tétetett kőműves, kováts és áts munkákért és azokhoz kiszolgáltatott vasért a Nemes Vármegye Limitátiója és alku szerént 212 Frt. 4 kr."

37 ,,

Singer György kőműves, Polák Jósef átsmesternek és Rutner Jósef vasárosnak . . . a Rédérül Szombathelyre vezető országúiban építtetett új kőhidakért és . . . szerekért 195 forint 21 krajcár. Ugyan Singer György kőműves mesternek . . . Péterd és Varsány között készített új híd mellett tétetett kőműves munkáért... 41 forint 9 krajcár."

38 „Polák József Zirczi Ács Mesternek, az ÁcsTeszéri Katonai Ló-oskolának felállításáért — úgy Singer György Kőműves Mesternek a Bakony-Szombathelyi Quártélyháznak kimeszeléséért és kitisztításáért 43 forint 12 krajcár."

39 A kőműveseket, ácsokat az építkezéseken túl meglehetősen sokat foglalkoztatták a bakonyi falvakba vezető országutak rendben tartásánál, hidak építésénél. Más mesterséggel kapcsolatos külön megrendelések ritkábban fordulnak elő az iratokban.

40 TÁRSADALMI HOVATARTOZÁS, VAGYONI HELYZET A zirci iparosok más mezővárosok kézműveseihez hasonlóan osztályhelyzetüket tekintve jobbágyok, pontosabban házas, illetve ház nélküli zsellérek voltak, akiket szinte kizárólag úrbéri jogviszony kötött a földesúrhoz, a Zirci Apátsághoz. A telkes jobbágyok közül, akik 1828-ban az adózó családfők 14,8% -át tették ki, senki nem űzött ipart. A csekély számú módosabb, több legényt foglalkoztató kézműves a házas zsellérek sorában állt, a mesterek jelentős hányada pedig nincstelen zsellérként segéd nélkül, legfeljebb egy segéddel végezte munkáját. A zirci kézművesek anyagi viszonyait az általuk birtokolt javak, házuk, földjük mennyisége és nagysága alapján együttesen volna célszerű bemutatni, azonban az erre legalkalmasabbnak tűnő 1828-as összeírás ide vonatkozó táblázatait a kijelölt biztosok ugyancsak hiányosan töltötték ki. Ily módon alapvető, a családfőkre lebontott adatok — például a belső telek, a bérlemények nagysága, a megtermelt javak pénzértéke stb. — hiányoznak az elemzéshez. Itt hasznosítható kimutatásra más forrásokban sem akadtunk, ezért a vagyoni helyzetet csak körvonalaiban lehetséges érinteni. Zirc társadalmában az úrbéres népesség két csoportja között a földhasználat alapján szembetűnő a különbség. Az 1816-os rendezéskor

41 negyven telkes jobbágynál 30, 115 házas zsellérnél 14 3/8 egész telket regisztráltak. Az egész telkeket 35 holddal számolva a telkes jobbágyok kezén 1050 hold telkiföld volt, míg a majdnem háromszor annyi főt kitevő zsellérek mindössze 85 hold 540 négyszögölön gazdálkodtak. Durva és nem általánosítható feltevés szerint a telekbirtokos családfők (3/4 telkesek) átlagban 26 hold földterülettel rendelkeztek, az iparosok egy részét is magába foglaló úrbéres zsellérek ennél messze kisebb területet műveltek. A földek nagyságát és művelőik gazdasági-társadalmi értelemben vett differenciálódását vizsgálva Sándor Pált idézzük,

42 aki a német ajkú lakosokkal betelepített Bakony-vidéki falvak esetében bebizonyította: ,,a volt úrbéres házas zsellérek két eltérő csoportjában a csupán néhány száz négyszögöllel vagy 1—2 holddal rendelkező agrárproletárt és a törpe-, kis-, sőt közepes nagyságú földbirtokkal (20—21 hold) rendelkező gazdálkodót egyaránt megtaláljuk. Természetesen aránytalanul többet az előbbi, mint az utóbbi kategóriából". Zircre Sándor Pálnál sincsenek adatok, de úgy véljük, hogy ezek az analógiák a településsel kapcsolatba hozhatók. Az 1828-as összeírás a földterületről nem szól, viszont részletes kimutatást ad a mezőváros családfőinek birtokában volt állatállományról. Innen tudjuk meg, hogy a felvett mesterek milyen fajtájú állatokat tartottak és milyen számban. Jármos ökröt egyetlen iparos sem tartott, tehene azonban 24 családfőnek, a mesterek 40 százalékának volt. Egy takácsnak és egy vargának volt csak két tehene. Lovat a mesterek 9,6 százaléka tartott, egy takácsnak és egy szabónak kettő, két péknek és egy mészárosnak egy-egy lova volt. A kézműves családfők mintegy 50 százaléka két sertést tartott. Ezek az adatok az iparosoknak a mezőgazdasággal való kapcsolatát illetően éppen úgy nem adnak anyagi és szakmai szempontból messzevivő következtetésekre alapot, mint ahogy az egységes földhasználatból sem válik egyértelművé, hogy az milyen arányban járult az egyes kézművesek évi jövedelméhez.

43 Annyi bizonyos, hogy a termelés korabeli színvonalán valamennyi zirci iparosnak szüksége volt valamilyen mértékű mezőgazdasági termelésre,

44 de hogy ez milyen arányban pótolta az iparos családok megélhetését, az családonként változhatott az iparban való lekötöttség és a gazdálkodáshoz szükséges objektív és szubjektív feltételektől függően. Kiemelkedő vagyonnal rendelkező, számottevő iparosréteg ezen a településen nem feltételezhető, mert a kevés állat és a házak száma és mérete inkább egy jelentékeny hányadot kitevő középső réteg meglétére utal. A zsellérek között 28 iparosnak, mindössze 24,7 százalékuknak volt saját háza, a 21,6 százalékot kitevő hazátlan zsellér iparos más házában volt kénytelen lakni, vagy annak műhelyét bérelni. A tehetősebb vagy kisebb családdal bíró iparosok közül nyolcan bérbe is tudták adni házuk egy részét, s amit kiadtak, az általában egy szobára és egy konyhára vagy egy szobára és egy fél konyhára korlátozódott. A bérösszeg 15 és 20 forint között váltakozott, ami hasonló volt a veszprémi árakhoz.

45 A mesterek tulajdonában volt lakóházak, műhelyek és szerszámok értékére vonatkozóan bőven találunk utalást a házassági szerződésekben, végrendeletekben, árverési jegyzőkönyvekben és a hagyatéki leltárakban. A lakóházak értéke átlagban 3-400 forint körül mozgott, de a végleges ár megállapítását elsősorban a ház nagysága és 560