A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

V. Fodor Zsuzsa: Zirc iparosai a 18. század végi és a 19. század eleji iratokban

Az 1828-as Az 183 l-es összeírás összeírás szakmái szakmái kádár — — kovács + + kőfaragó — — kőműves + + lakatos + + molnár + + pék + + szabó + + takács + + üveges + + varga + + B. Céhen kívüli szakmák Zircen 1828 1831 csizmadia + esztergályos + fazekas + kalapos + kelmefestő — mészáros + német szabó + szappanfőző + szíjgyártó + vasáros + vegyeskereskedő + bábsütő, festő, gombkötő, harisnyakötő, kőfejtő, serfőző, szénégető, talicskacsináló, taplófaragó, taplókereskedő, tímár, német varga, villacsináló. 558 A 19. század első harmadában Zircen mintegy negyvenféle mesterségnek volt gazdája,

30 ezeket céhekben és céheken kívül gyakorolták. Egyes szakmák (például: harisnyakötő, gombkötő, festő, bábos, tímár, kőfejtő) kis létszámú folytatói feltehetően céhen kívül dolgoztak, de az is valószínű, hogy a közeli város (Veszprém, esetleg Pápa) e

gy

_e

gy szakcéhében mint filiális mesterek tevékenykedtek. A szakmáknak ez a viszonylag nagyfokú változatossága arra mutat, hogy a lakosság alapvető, iparral és kereskedelemmel kapcsolatos igénye nagyobbrészt helyben is biztosított lehetett. A foglalkozások egy részénél nem tudjuk, hogy melyik mikor honosodott meg a településen, annyi bizonyos, hogy — a táji adottságok kihasználásával — főként a mezei gazdálkodás céljait szolgáló faipar, a szénégetés, valamint a táji specialitással bíró taplófaragás és -kereskedés felvirágzása erre az időre tehető. Az 1831-es összeírásban a parasztoknál és a házas, hazátlan zsellér kategóriában lévő napszámos iparosoknál tizennyolc esetben jegyezték be: ,,szenet éget", nyolc esetben: „talicskacsináló", négyszer: ,,taplófaragó" és háromszor: „taplókereskedő". A még bőségesen, rendelkezésre álló fa me7/éMoglalkozásban való feldolgozására tehát sokan vállalkoztak. A szénégetők távolabbi helyekre is eljuttatták termékeiket, a „fuvarosokat" is bevonva, a fából készült szerszámok készítői jó minőségű eszközökkel (többek között: tányérokkal, falapátokkal, gereblyékkel) látták el a helybeli és a környékbeli lakosokat. Ebből a kezdetben helyi igényeket kielégítő termelésből fejlődött ki később az a feldolgozó ipar, amely bőségesen juttatta a keresett zirci taligákat, favillákat az egész Dunántúlra, sőt még az Alföldre is. Erre Fényes is utal, amikor Zirc lakosairól megjegyzi: ,, . . . főkép mesterségekből, földművelésből, faeszközök készítéséből és szekerezésből élnek".

31 A Bakonyban megtalálható sokféle és jó minőségű fa kedvezett a finomabb asztalosmunkák készítésének is. Az apátság jelentős megrendeléseket adott a zirci mestereknek (közöttük leghíresebbek a Wilde asztalosdinasztia tagjai) igényes belső famunkák előállítására. A taplót elsősorban képkereteknek, sapkáknak, szatyroknak, kézitáskáknak és egyéb dísztárgyaknak dolgozták fel. A taplógyűjtés később is a szegények egyik jövedelemforrása volt. A fenti iparok a település egész ipari struktúrájában kisebb arányt képviseltek. A legfontosabbak azok, amelyek a lakosság alapvető igényeit elégítették ki viszonylag magas iparosszám mellett. A mezőváros leggyakrabban előforduló iparait az 1828-as összeírás adatainak szakágazat szerinti csoportosításával mutatjuk be, a résztvevők számának feltüntetésével.

32