A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

V. Fodor Zsuzsa: Zirc iparosai a 18. század végi és a 19. század eleji iratokban

1828. évi regnicolaris összeírás, 25 mert ebből már többet megtudhatunk a zirci iparosokról. Sajno,s csak többet és nem mindent, mert az adatfelvétel­kor annak idején nem rögzítették, hogy például a bejegyzett kézművesek közül kik voltak konkré­tan céhtagok; milyen színvonalú ipart takart a sok időszakosan, alig néhány hónapig működő kézműves munkája, milyen az arány a valóban mesteri, illetve a kontártermékek viszonylatá­ban. E hiányosságok ellenére nélkülözhetetlen dokumentum a mezőváros úrbéres népessége, ezen belül az iparostársadalom vizsgálatához. Az 1828. év folyamán országszerte végrehaj­tott összeírás az országgyűlés által kiküldött bi­zottság utasítása alapján készült a 14 főrovatot tartalmazó nyomtatványok segítségével. Az egyes rovatok számai választ adnak arra, hogy a név szerint összeírt adózó családfő (1. rovat) ház­tartásában hány adózó személy élt (2. rovat), hogy az adózó családfő honoratior; polgár, job­bágy, zsellér vagy ház nélküli zsellér; kézműves vagy kereskedő és hány fitestvér, fiú, lány, szol­ga, szolgáló él háztartásában (3. rovat). Ebből a főrovatból azonban nem derül ki közvetlenül, hogy a családfő nős, nőtlen vagy özvegy-e, hogy a kézművesek segédei a családhoz tartoznak-e vagy sem. A „megjegyzések" rovatából (14. ro­vat) olvasható ki, hogy milyen a családfő által űzött ipar vagy kereskedelem időtartama, meny­nyi a foglalkoztatott segédek száma stb. Az „ipa­rosok" és a „kereskedők" rovatban feltüntetett bejegyzés az ipart űző önálló mesterekre utal, a legények az opifexek számában nincsenek benne. Az iparos népesség arányának megállapításá­hoz a 263 összeírt családfőt vesszük alapul, mivel az opifexek maguk is családfők. Közöttük 50 ipa­rost (mestert) és 2 kereskedőt találunk, vagyis az adózó családfők 19,7 százalékát. Ezen iparűzők túlnyomó része céhbeli kézműves lehetett, s ez annak ellenére is valószínű, hogy a „megjegy­zések" rovatban csak 14 főnél, azaz 27 százalék­nál tettek a folyamatos munkára utalást. Esetünkben nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bizonyos — Zircre különösen jellemző — szakmáknál (ács, kőműves, cserepes) a természet rendjéhez igazodva eleve idénymunkára korláto­zódott a foglalatosság. Az „iparosok" rovatban nemcsak annál a személynél tettek bejegyzést, aki az ipart állandó foglalkozásként űzte, hanem annál is, akinek életfenntartását az ipar ha időszako­san is, de jelentős mértékben segítette. Fél éven át 13 iparos dolgozott (25,2%), negyedéven át 21 (40% ). Egy főnél két hónapos, egy másiknál háromnegyed éves iparűzést tüntettek fel. A mesterek összesen 49 segéddel dolgoztak, leg­több segédje a kőművesnek és az ácsmesternek volt, 15—15 fő. Három segéddel 1 takács, két segéddel 1 bognár, 1 cserepes, 1 lakatos és 1 ko­vácsmester, egy segéddel 1 magyar varga, 1 né­met szabó, 1 takács, 1 varga, 3 szabó és 1 esz­tergályosmester dolgozott. Az összeírás szerint körülbelül százan voltak azok, akik ipart űztek. Hozzájuk véve az össze­írásban nem szereplő inasokat és segítő családta­gokat, sok iparost találunk 1828-ban az 1993 lelket számláló Zirc lakosai között. 26 1831-ben készült egy másik összeírás, amely a zirci urbariális és concractuális adózók listáját tartalmazza. 27 40 3/4 telkes jobbágyról, 122 házas zsellérről és 77 hazátlan zsellérről készült kimu­tatás, amely valamivel részletesebb képet ad az iparűzés fajtáiról. A házas zsellérek között 58 iparost (ennyi mestert és segédet) és 5 kereske­dőt, a hazátlan zselléreknél 41 iparost (főként se­gédet) és 10 napszámos-iparost találtunk. Ezek együttes száma 14 fővel több a másik összeírás szerinti létszámnál, ami arányos gyarapodásnak számít a három évvel korábbi helyzethez viszo­nyítva. A mezőváros iparosodottságát az egész éven át dolgozó iparűzők számaránya alapján vizsgálva elmondható, hogy Zirc a viszonylag iparosodot­tabb települések közé tartozott. A főként helyi szükségleteket ellátó iparos népesség a földmű­velő lakossággal párhuzamosan és annak arányá­ban növekedett. Az iparűzés minőségéről az ipa­rosok száma és az általuk folytatott mesterségek együttes vizsgálata ad képet. A FOGLALKOZÁSOK FŐBB JELLEMZŐI A 19. század elején a zirci céhek 16-féle szak­mát képviseltek, ami a megyében előforduló cé­hes mesterségek 35% -át jelentette. 29 Az összeírá­sok jóval több foglalkozásról tesznek említést és ezek sokféleségük miatt — még ha jelentős há­nyaduk háziiparként fordul is elő — árnyaltab­ban jelzik a zirciek iparral kapcsolatos tevékeny­ségét. Érdemes ismertetni valamennyi feltüntetett mesterséget, még a változatokat is, mert ily mó­don olyan részletekre is felfigyelhetünk, ame­lyek jellemzőek lehetnek a településre, de na­gyobb csoportosítás esetén talán nem érvénye­sülnének eléggé. Az összeírások ugyanúgy kü­lönbséget tesznek például cipész, magyar cipész, német cipész és csizmadia között, mint az egyko­rú árszabások is a négy különböző cipész külön­böző feldolgozási módjának megfelelően. Igaz, az összeírások sem teljesek, mert néhány céhes mesterséget nem szerepeltetnek (bádogos, kádár, kőfaragó), azonban a kétféle forrástípus adatait összehasonlítva, kiegészítve, eljuthatunk egy megközelítő pontosságú mesterségszám megálla­pításához. Kicsi számuk miatt mindig együtt vesszük az iparosszakmákkal a néhány kereske­dőszakmát is. A. Céhes mesterségek Az 1828-as Az 1831-es a 19. század elején összeírás összeírás szakmái szakmái asztalos + + ács + + bádogos — — bognár + + cserepező -f- ~f­557

Next

/
Thumbnails
Contents