A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

Babonits János munkakörülményeit sem az eltartási szerződést megelőzően, sem az azután való időből nem ismerjük. Vagyona sorsáról is csak néhány peres ügynek hiányos adatai tájékoztatnak. Ezek szerint már mester ide jenek harmadik és negyedik évében erősen szorongatták a hitelezők, fenyegette ingatlanait az exekútiók veszélye. Először bizonyos lókúti Kovács János perelte be 1820 decemberében, mert három év múltán is tartozott neki a lakodalmához vett bornak árával és egyéb pénzekkel, összesen 19 Ft 16 kr-ral. A lókúti hitelezővel egy napon perelte özv. Takács Jánosné csapóné is 100 Ft adósságáért. Az exekútiót mindkét ügyben csak azzal az ígérettel tudta 1821 Vízkesztjeig halasztani, hogy a ,,pajta alatti kukoricaföldjét" Mayer csutorásnak eladja és adósságait a föld árából fizeti ki. ígérete teljesítésének a városi jegyzőkönyvekben nem találtuk nyomát. Alig nyolc hónappal a vízkereszti terminus után ismét perelte Rósa József deputátus, mert ,,egy mérce liszt" árával és 5 forintjával tartozott neki. Babonitsot ezzel az adósságával is „megmarasztották". Kifizetésére újabb exekútió „fenyítéke alatt" 15 napi haladékot kapott. Mi lett a további sorsa Babonitsnak, pereinek és hogyan tartotta el ingatlanrészéért sógorát, nem tudjuk. Az 1821. évi generálisgyűlés után, amikor szolgálómesterré választották, már nem találunk róla sem a céhiratokban, sem a városi jegyzőkönyvekben említést. Babonitsék közvetlen szomszédságában állt a tobak házcsoport egyik legrégibb épülete, Garas Ferencé. Garas az 1770-es évek elején születhetett. Inas- és legényéveiről csak annyit tudunk, hogy 1788-ban Frankovics Miklósnál dolgozott mint legény. Amikor 1793-ban céhbe állt és meg is nősült, vehette meg a házat 310 Ft-ért Stein József tímártól és juthatott hozzá 137 Ft értékű káposztásföldjéhez. Kis kőháza egy szobából, mellette „benyílóból" és kéményes konyhából állt, alatta boltos pincével. Mivel igen fiatalon, kb. 25 éves korában halt meg, mesteri működésének öt éve alatt említésre méltó vagyonra nemigen tehetett szert. Volt ugyan két és fél éven át három legénye és egy inast is szegődtetett. De a halála után harminc évvel felvett vagyonösszeírásban, ahonnan ingatlanainak adatait is vettük, még műhelyépület sem szerepel. Talán valamiféle említésre sem méltó fészerben dolgozhatott. Szerszámai közül is csak egy ,,cuiholó vasról" és három ,,sikálló" -r ól tudunk. Nem találjuk nyomát a konscriptióban agyi és asztali ruháiknak. A viseleti ruhák közül is csupán ,,egy mentére való ezüst gombokat" és láncokat vettek fel. Amit az adatfelvevők említésre méltónak tartottak, az néhány szoba- meg konyhabútor, edény, evőeszköz és háztartási felszerelés. A szobában volt egy tölgyfa ágy és egy sárgára festett fenyőfa ágy, egy nagy asztal, „barkotza" fából, egy kis asztal, mellette pad, egy hátas szék, egy fenyődeszkából készült láda, egy „föntálló olmáriom", a falon egy kis fogas, hat darab „rámás kép" és egy tükör. A konyhában tíz „kisebb nagyobb fazék, egy kis vasfazék, hét fehér tál, öt kisebb nagyobb tál, három itzés korsó, hat tányér, négy pár kés és vella, öt evő kalán", vízhordó és szapulósajtár, egy sütő és egy kis mosóteknő, egy kis „káposztás tung, egy fél kéz fűrész és egy nagy fejsze". Hogy disznókat tarthattak, bizonyítja a „hidas az udvarban". Ingó és ingatlan vagyonukat 1830-ban csupán 676 Ft 20 kr-ra becsülték. Garas Ferenc 1799-ben bekövetkezett korai halálával egy négyéves János nevű kisfiút hagyott maga után. Műhelyét 1799—1803-ig özvegye vezette. Segítségül évenkint egy-egy tobaklegényt szegődtetett, a harmadik, Dékán József 1803-ban elvette feleségül. Dékán József, bármennyire is szerény volt az özvegy hozománya, kapva kaphatott a házasságon, hiszen ez hozta meg számára a mesterré válás és a folyamatos, nyugodt munka lehetőségét. Mielőtt Garasnéhoz szegődött, kilenc éven át négy mesternél volt legény. A kis kőházban igen szűkös körülmények között ugyan, de végre önállóan dolgozhatott. 1815-ig — csak erről az időről vannak munkakörülményeire adataink — csupán három inast foglalkoztatott, legénye egy sem volt. Még ilyen helyzetben is, csak önmaga, felesége és inasai erejére támaszkodva meg tudta tartani, sőt némileg gyarapította is Garas Ferenc örökségét. Eladta ugyan egyelőre a káposztáskertet, a mentére való ezüstgombokat és -láncokat, de a kapott pénzből kifizette Garas Ferencnek a házon még meglevő 100 Ft adósságát és egy tobakmühelyt építtetett. Emellett kiegészítette a mesterséghez való szerszámkészletét öí ,,rotskával", két mésztartó hordóval, két vasabroncsos ,,meszes sajtárral, egy kordovány sikálló páltzával, négy sikálló glóbitsal", hat sátorfával, három vászonponyvával és egy ,,szömörtze hordó ráts"-csal. Bútort viszonylag keveset szerzett, erre nem is igen volt már hely a kis házban, csak egy „szökrényt, egy tál tartó tálast, két fölső hatos széket, egy sámedli széket, két fonyó roklát" és két kis rézkeresztet. Annál inkább pótolta a hiányzó agyi és asztali ruhákat egy „tarka csihás dunnával, két vörös pamukos alsó párnával, négy vörös pamukos vánkossal, négy vászonbul való lepedővel, két tóth hímes abrosszal, négy szakasztó ruhával és két törülköző kendővel". Viseleti ruháikról nem tudunk, csupán két szőrtarisznyáról. Gyarapította családja edénykészletét, evőeszközeit, konyha- és gazdasági felszerelését is: cserépedényekkel, egy vasfazékkal, egy „bádog kalány tartóval", kilenc pár késsel és „vellával", három bádogkannával, vízhordó és „szapuló sajtárral", egy teknővel és egy „melentzével, búza tartó ferslóggal, egy kis buborkás hordóval, egy sodró deszkával és sodró fával, egy vágó deszkával, két vas rostával, egy ritka rostával'és szitával, vas nyárssal és vasmatskával, öt nagy hara zsákkal és tizenöt kisebbel, egy fél kéz baltával, két nagy, két kisebb vas kalapátsal, szekercével, vonyókéssel, két vésüvel és kisebb nagyobb fúrúkkal, egy vas gerebennyel", két ásóval, két kisebb-nagyobb kapával, nyolc „széna hányó vei523