A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

rokonai a zálogpénzt némi huzavona után ugyan, de visszakapták Szabótól. Szabó István különben legidősebb tagja és részben alapítója az egyik legkiterjedtebb tobakdinasztiának. Tobak volt két öccse, János és Imre. János nála inaskodott és szabadult 1789-ben. 1790-ben legényének is szegődtette. 1794-ben olvasunk róla utoljára, még mindig mint legényről. Fiatalabb öccse, Imre, céhbe lépése előtti legényévét 1794-ben ugyancsak nála töltötte, ö lett a dinasztia egyik legtehetősebb, de mint látni fogjuk, szintén eléggé hányatott sorsú tagja. Lalkovits Annától Szabó Istvánnak három gyermeke született: Terézia (Visnyei Mihály nem tobak vette feleségül), István és János. János is nála szabadult 1817-ben, István, az idősebb már előzőleg, 1812-ben állt fél taxára céhbe. Mikor halt meg Szabó István, nem tudjuk. Lalkovits Anna, úgy látszik, túlélte. Testamentumán gyermekei 1839-ben összekülönböztek. István és János együtt perelték nővérüket, Visnyei Mihálynét. öreg Lalkovits János lányának és vejének a sorsánál még sanyarúbb volt fiáé, ifj. Lalkovits Jánosé. Apjánál szabadult 1788-ban, 1790-ig nála volt legény is. 1791-ben állt céhbe, miután feleségül vette Nagy (Molnár) József húgát, Katát. Két ingatlanát ismerjük, a ,,Kü kép alatti felső és alsó dűlőben levő" kukoricaföldjét és feleségének a ,,rátóti gyalogút" mellett levő szántóföldjussát. Nem sokra mehetett velük és bizonyára mesterségével sem, hiszen ingatlanait, adóssága miatt, amellyel bizonyos Kozáry Ferencnek tartozott, már 1795-ben elárverezték. Céhtisztséget alig viselt. A kötelező szolgálóés bejárómesterség után 1796-ban csak egy évre választották meg atyamesternek. Munkakörülményeire jellemző, hogy huszonegy évi mesteri működése alatt sohasem nevelt inast, és legényt is csak egyet szegődtetett. 1803-ban odáig jutott, hogy káposzta-, ablak- és húslopás miatt büntette meg a céh. Az utolsó, róla szóló bejegyzés szerint 1812-ben már kántorpénzt sem tudott fizetni. 2. A Kis Malom szomszédságában A legrégibb tobakházak egyike, ,,a Kis Malom szomszédságába" Takács Tobak István (a továbbiakban Takács István) ,,kőháza" volt. A vagyonösszeírás, amely 1779-ben halála évében özvegye és két árvája érdekében történt, nem említi a helyiségek számát és elrendezését. Közli azonban, hogy udvarán még egy ,,faház" és egy szintén fából épült műhely is állott. Ezenkívül hidas, négy kijáró sertés meg egy malac számára. Kitűnik az összeírásból, hogy más ingatlanokkal is rendelkezett. Volt két kertje, egyik a „Klastromnál", másik a „temető alatt" és egy kukoricása „Csúzi Ür földjén", A vörösberényi hegyen szőleje is, ahhoz való házzal és boltozatos pincéjű présházzal. Szemléltető képet kapunk az összeírásban ingóságairól. A lakószobákban volt egy „fedeles" és egy „rámás" ágy, tölgyfa asztal, két hosszú hátas pad, négy bőrös hátas szék és egy sárga posztós karosszék, meg egy „kétfelé nyíló" almárium. A sarokpadok és az asztal fölött a falon két diófaszínű fogas, rajta nyolc „két garasos és négy olcsóbb korsó", hét porcelán- és „tót tál", három csésze, két „jókora" pálinkásüveg, egy üveg héber, négy „klázli". Emellett egy kis ,,kalán tartó" fogas is, kilenc kanállal és két mes'zölyös korsóval. A szoba falait hat „vászonra festett rámás kép" díszítette, közülük egy „az asztal felett". A konyha berendezéséhez és felszereléséhez tartozott két szekrény, egy tálas, két „vasmatska", tűzfogó, „vaslaposzka", vasnyárs, vasrostély, két vaskanál, sodró- és vágódeszka, szapuló vasfazék, szapulósajtár, egy sütő és két mosogatóteknő, „szijtó" vasvilla, „öreg" fejsze, rámás fűrész, „porháló" kapa, két rosta, két szita, tíz zsák, egy jó és egy „avét" ponyva, három pokróc és egy sóőrlő. Lehet, hogy a gazdasági eszközöket, amelyeket a konyhaeszközökkel együtt vettek jegyzékbe, zsákokkal, a ponyvával és a pokrócokkal együtt a faházban tartották, akárcsak a „nyolc kilós lisztes hombárt, a hat kilós fenyőfahordót" és a „káposztás tungot". Bizonyára a műhelyépületben volt elhelyezve „a mesterséghez való" két mosóvályú, két gázolóvályú, egy töltővályú, egy viselt kazán, három vakarókés, két ,,sikáló ta", három meszeshordó, hat „rotska". Itt tárolhatták az elkészült bőröket is; az összeírás idején: ,,béllésnek való huszonhárom kötés bőrt 4 forintjával", negyvenkét darab, négy kötést kitevő ,,kordovánnak való fejér bőrt" 9 forintjával, tizenegy ,,kész fekete öreg kordovánt és három gidát pedig 11 Ft 50 dénárral" számítva, összesen 139 Ft 50 dénár értékben. A vörösberényi szőlő présházában volt a prés, a kád, egy „botska", két csöbör, egy vajascsöbör rúddal, három, 30 akóra való hordó, két likvágó kapa, ásó, vaslapát ,,és egyéb konyhabéli eszközök". A házban tölgyfa asztal, két pad, két fogas, két hátas szék, egy ágy, egy szalmából való „lésza", bennük párna, dunyha, lepedő, két vánkos és egy „dupla pokróc". Jellemző a család ágy- és asztalruhakészletére, hogy a szőlőbelin kívül a lakóház két ágyában, a fedelesben és a rámásban volt öt új tollas párna, huszonhárom tollas vánkos, közöttük „kartonból" valók, „fekete szőrrel varrottak, fehér varrásosak, veres pamukosak" és egy toll nélküli, szintén veres pamukos. Volt öt alsó lepedő, egy „új tarka dunyha és egy viselt paplan". Az asztali ruhák között öt „veres pamukos abrosz, öt veres pamukos hosszú kendő, nyolc szakasztó ruha" és mint olvassuk, „még több is". Mindezek pótlására végül 150 „kötet" fonál és már megszőve „mintegy 30 vég" ,,14-es vászon" is. Takács tobakmesterék alsó viseleti ruhái („fehér ruhái") közül csak a gyerekekét említi meg a jegyzék. Annyit mond róluk csupán, hogy az almáriumban tartották. Részletesen írja le ellenben a családfő legértékesebb felső ruháit, mentéit, „lájbijait" és külön a régiekről megmaradt, ékszerszámba menő gombokat, kapcsokat. Az asszony ruháiról nem szól. Ebből tudjuk meg, hogy volt Takács Istvánnak egy kis nyári mentéje, „fordított posztóbul, nyári bélésre" nyestprémmel szegélyezett, 14 „filigrán munkájú" 513