A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

tűzött tárgyalásokról. Amikor pedig Fülöp József részletesen felsorolta kiadásait, tagadta azok szükségességét, sőt a Séd-meder mélyítését egyenesen károsnak mondta. De hiába ügyeskedett. A tanúk egyöntetűen Fülöpék mellett vallottak, így a közvetlen szomszéd Sántik János, Varsányi János, aki mint ,,aranyász" vagyis árnyékszékpucoló a harmadik szomszéd, Molnár Mihályné házában lakott a házvétel idején, és főként a koronatanú, id. Lalkovits János, a negyedik szomszéd, akinél 22 évvel ezelőtt mindkét pereskedő fél együtt inaskodott, tehát már gyermekkoruktól jól ismerte őket. Nagy Józsefnek ezek után a tatarozás költségeit minden valószínűség szerint meg kellett térítenie. Arról, hogy Fülöp József kilakoltatása után hová költözött, nincsenek adataink. Valami megoldást azonban találnia kellett boldogulására, hiszen nemcsak a tatarozáskor, hanem egy-két évi zökkenővel kilakoltatása után is némileg megjavultak munkakörülményei. Igaz, hogy csak egyetlen inast nevelt még, a fiát, de 1782— 1797-ig öccsével és fiával együtt négy legényt szegődtetett. Hat évre: 1781—1783-ig és 1794— 1796-ig céhmesternek és még egyszer 1798-ban atyamesternek is megválasztották. Nevével utoljára 1805-ben, kb. 57 éves korában, kántorpénzfizetéssel kapcsolatban találkozunk a céhjegyzőkönyvben. öccséről, Istvánról 1782 után nincs adatunk akkor volt bátyjánál legény. Fia, itj. Bognár Fülöp József nem sokra vihette mesterségében, legalábbis a céh jegyzőkönyvek erről tanúskodnak. Miután apja 1793-ban felszabadította, hét éven át többfelé — apjánál is — hányódott legényként. Csak 1800-ban állt kedvezményes fél taxával céhbe. Mesteri működésének 12 éve alatt 1800—1812-ig, úgy látszik, egyedül, inas és legény nélkül dolgozgatott. 1812-ben már kántorpénzt sem tudott fizetni. Miből élt ezek után, nem tudjuk. Valami csekély jövedelmének és vagyonának lennie kellett, mert fennmaradtak évről évre feljegyzett adóhátralékai, amelyek 1823-ra 59 Ft 39 kr-ra növekedtek. Ezért, amikor 1823-ban meghalt Anna nővére vagyonát elárverezték, és abból 50 Ft neki jutott, ez nem volt elég adóhátralékainak fedezésére. Jelentősebb pénzhez 1825-ben, akkor jutott, amikor néhai anyjának, Varga Annának bátyja, Csutorás Varga János is meghalt, és magvaszakadván, még élő nővéreinek, a Cserháton, öreg Weisz Salamon és Veisz Ádám ,,sidók" szomszédságában fekvő házát 600 Ft-ért Török Mihály asztalosnak eladták. Ebből anyja után egy harmadrészt ő örökölt. Ez az utolsó adat az akkor már 50 év körüli ifj. Bognár Fülöp Józsefről. Ami öreg Fülöp József kilakoltatójának, Nagy Józsefnek a további sorsát illeti, valószínűleg nem költözött vissza rendbe hozott ingatlanába. Egy ismeretlen tobakmesternek adta ki árendába, és továbbra is a Hevenyesi Páltól vett házában maradt. Egyébként mesteridejének első három évtizedében, még úgy látszik, lényegesen jobb anyagi körülmények között élt, mint öreg Fülöp József. Kétszobás házán kívül, melyben 1785 után lakott, volt egy darab kukoricaföldje és a „Pajta alatt két hasábból álló" káposztáskertje. Eleinte munkakörülményei is jobbak voltak Fülöpnél. 1796-ig 13 inast nevelt. Volt olyan év is, hogy kettőt dolgoztatott, legényt azonban összesen már csak nyolcat, de szintén akadt esztendő, amikor egyszerre kettőt. Egyenlőtlen munkáját részeges és garázda természete okozhatta. Minden bizonnyal emiatt viselt csak hétszer céhtisztséget. Kétszer, 1773-ban és 1779-ben volt atyamester és ötször: 1774— 1775-ig, 1780-ban, 1784-ben és 1790-ben céhmester. 1790 után azonban már nem kapott semmiféle funkciót. Munkakörülményei is úgy megromlottak, hogy 1797-től egyetlen inast és legényt sem foglalkoztatott. Mindinkább ivásnak adta magát, és nem tudván megbirkózni termelési gondjaival, adósságokba bonyolódott. 1795-ben Zsolnai Páltól vett fel 50 Ft kölcsönt, amit még 1797-ben sem fizetett ki. Ezért lefoglalták kukoricaföldjét. Majd miután bizonyos Kemény Jánosnak is adósa lett 144 Ft értékű bőrök árával, 1798-ban házának elárverezésére is sor került. ,, . . . az hátulsó szobát Kemény János részére exekutioban vettük — olvassuk a jegyzőkönyvben — és nagyobb bizonyságnak okáért egy páltzát az második gerenda mellé az asztal fölött foglalóul föl is tétettünk." Egyébként ,,hogy azon ház el adattandó . . . annak másoktól való meg esmérésére az utca színben az föl szérűi való ajtó ragasztóra az czégérező levelet föl is szegeztettük". Nagy József az exekúció után is tovább részegeskedett, és nemcsak maga, hanem felesége, sőt egész családja garázdálkodásaival mind több bajt és gondot okozott a céhnek is. Ezért határozta el a gyűlés 1799. január 12-én, tehát egy évvel az árverés elrendelés után, hogy ,,Nagy Molnár József ez után semmi nemű mulatságban ne maradhasson. Sőtt egy meszöl bornál több néki nem adatik mivel hogy magát igen le issza és azután garázdálkodik. Az Felesége pedig Ridegh Katalin most meg intetődik egy pár Mester ember által ti. Kanisai Ferenc és Fridrik János által, a véget, hogy több sem maga sem pedig kis Gyermeke az Mester Embereket ne huczfutolja se ne ítélje akasztófára. Mert, hogy ha az után fog az illen átkozódásokban tapasztaltatni, tehát akkor az maga jobbítására, másoknak pedig példájára tizenkét korbácsokat fog kapni". Aláírva Halasi József céhmester, Deli János alcéhmester. Példátlan eset a céh történetében, hogy egy, már 53 éves mestert, többszörös céhmestert, feleségét megkorbácsolásra ítélik. Erre természetesen nem volt joga a céhnek, és bizonyára nem is hajtották végre. Az ítélet szövegét később áthúzták. A megbántott mestereken kívül — mint látni fogjuk — nagy része lehetett az ítéletben Halasi céhmesternek is, akinek egy 16 év előtti parázs verekedésben Nagy József ellenfele volt, emiatt a városi magisztrátus megbüntette, és ezt azóta sem tudta elfelejteni. Nagy József 1810-ben fizetett utoljára kántorpénzt. Valószínűleg közvetlenül ezután, úgy 63— 64 éves korában halt meg. A Nagy—Fülöp-féle ház közvetlen szomszédságában lakó Sántik József nem volt tobak. A második szomszéd nevét nem ismerjük. A harmadik ház birtokosa Molnár Mihályné szintén nem 511