A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

hogy a bizonyságlevél céhbeli mesterekkel szemben ilyen határozottan, céhen kívüli himpelléreknek fogta pártját. Ennek tudható be, hogy a második, május 23-án (1801) 33 mester aláírásával kiadott levelük az elsővel éles ellentétben végül is a tobakoknak ad igazat, az ő érdekeiket kívánja szolgálni. ,, Alább írattak Adjuk tuttára mindeneknek akiknek illik és Valjuk ezen Levelünknek rendiben hogy az Tobak Mesteremberek mindenkor jobb és alkalmatosabb Szattyánt készítenek mint sem az Zsidó mivel az nem tanult Mestersége sött az Sidó készítette Szatyánt emberséges emberek nek nem is varjuk fel hanem tsak olyan apróbb munkára vesszük és mi nem lehetünk el az tobak Mester Emberek munkája nélkül de az kontáré nélkül el lehetünk mivel a kontár minden féle alkalmatos bőrt nem tud kiszíteni az mi Mesterségünkhöz." És, bizonyára a tobakok kívánságára, megindokolják, hogy előző levelében mért adott a céh e felfogással merőben ellentétes véleményt. ,,Azt is valjuk hogy az mely a Testatum az Betsületes Csizmadia Ceh Pötsetje alatt adatatott az nem az Egész Che élőt irattatot hanem tsak az Ché Nótáriussá az Maga házánál írta egy Emberei és nem olvastatott fel az Közönséges Mester Emberek előtt." A veszprémi tobakcéh tehát nem egykönnyen juthatott még céhes mestertársaitól sem a kívánt testimonium birtokába. Semmi nem bizonyítja jobban presztízsének csökkenését és céhen kívüli konkurenseik mindinkább növekvő gazdasági befolyását, mint éppen ez a tünet. Akárcsak a veszprémiektől, ugyanolyan vonakodva kapnak a székesfehérvári csizmadiacéhtől is testimoniumot, amikor, közvetlenül veszprémi kudarcuk után, egyik mestertársukat küldik el érte. Azt remélik, hogy a székesfehérváriak kedvező állásfoglalása a veszprémit korrigálni fogja. De a székesfehérvári csizmadiacéh testioniuma sem az, amit vártak tőle. Ha nem is fogja pártját ellenfelüknek, mint a veszprémiek első levele, érződik fogalmazásán a törekvés is, hogy kerüljenek minden kontroverziát a kontárokkal, és ugyanakkor ne sértse a veszprémi tobakok érdekeit sem. Bizonyságlevelükből határozottan kiolvasható, hogy legszívesebben ki sem adták volna, ha erre nem kényszerítik őket. ,,Mi Czéh Mester és az egész Székes—Fejér— Vári Csizmadi N.. Czéh adjuk tudtára mindenek(ne)k az Kiknek illik: hogy Szabó Imre Veszprémi tobak* Mester Ember előttünk személye szerént meg jelenvén arra kinszerített bennünket, hogy áttestáljuk ha az Tobakok készíttenek e jobb bőrt, a vagy a Zsidók? mink Bírák nem lévén (:sok féle ellenkezéseket és ízetlenségeket jövendölvén:) áttestálni nem akartuk azt mondván, hogy semmiféle tudományban, se mesterségben mintsenek mind egyenlők, ámbár egyett tanulnak is, mind az áltól még is tudni való, hogy aki a törvént tanulja tsak jobban tudja, mint sem aki nem tanulja, és még is sokan találtotnak tanullás nélkül törvén tudók; következendő képpen a Tobakok is tanulván a bőr készíttést jobban tudhattyák a Zsidóknál. Azt pedig meg köll vallani, hogy a Zsidó nem Compabel székekre való szatyánt készítteni, Csizmánok és fösték alá valót pedig ippen nem. Melyrül adjuk ezen írásunkat Czéhünk(ne)k kisebb Pötsétjével megerősítvén. Alba-Reg. dje 25 febr. 1801." Sorozatos kudarcai és súlyos presztízsveszteségei után nem sok kellett ahhoz, hogy a tobakok mindinkább elkedvetlenedve, lépésről lépésre feladják kilátástalan harcukat, és legfeljebb mint ősi szervezet, mint céh, elavult artikulusaik és privilégiumaik látszólagos védelmében, színleg folytassák tovább. Hiszen a nyersbőröket már évtizedek óta az egyébként minduntalan bepanaszolt nyersbőrkereskedő zsidóktól vásárolják, egyéb nyersanyagukat is jórészt tőlük szerzik be. Ilyen körülmények között már csak egy lépés választja el legtöbbjüket attól, hogy mindinkább romló anyagi helyzetük miatt kénytelenek legyenek beállni valóságos bérmunkásokként a szolgálatába. Meggyőzően szemlélteti e folyamatot az a statisztika, amelyet a kereskedőknek dolgozó tobakmesterekre kirótt pénzbüntetések alapján állíthatunk össze. A 32 mester különböző tartozásait, főként büntetőpénzeit regisztálo lajstrom 1823—1846-ig 14 olyan mestert tart nyilván, aki a borkereskedőknek készített bőrt, és ezért kapott kisebb-nagyobb pénzbüntetést. A 14 mester a mesterek 47% -a! Megoszlásuk a következő: 1823^1830-ig 7 mester, 1831 — 1835-ig nem találunk megfelelő adatot, 1836-ban 1 mester, 1837—1845-ig ismét nincs adat, viszont 1846-ban már 8 mester, tehát az utolsó egy év alatt több mint a megelőző összes évben együttvéve! És e 15 mester között olyanok szerepelnek, mint Tóth Péter és Deli János, akik büntetésüket megelőzően négy, illetve három éven át voltak céhmesterek; Fridrik János, aki négy évig volt céhmester és céhmestersége alatt engedte meg a „céh híre" (tudta) nélkül Dékány Józsefnek, aki Fridrik János előtt szintén két évig viselt céhmesteri tisztet, hogy céhen kívülinek készítsen. Céhen kívülinek dolgoztak később e céhmesterek fiai, ifj. Deli János és ifj. Dékány József. Sőt még az a Szabó Imre is, aki a céh megbízásából azért járt 13 évvel korábban a székesfehérvári csizmadiacéhnél, hogy a céhen kívüliek ellen a testimoniumot ,,kikényszerítse". III. TOBAKHÁZAK A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN ÉS A 19. SZÁZAD ELEJÉN. LAKÓIK VAGYONI HELYZETE ÉS SORSA Mivel a tobakok mesterségükhöz nem nélkülözhették a folyó vizet, az eléggé bővizű, könynyen áradó Séd környéke volt számukra a legalkalmasabb települőhely. Már emiatt is úgy igyekeztek, hogy itt szerezzenek megfelelő tobakházat, vagy ha erre nem volt lehetőségük, olyat, amelyet kisebb-nagyobb módosítással, műhelyépítéssel jó tobakházzá alakíthattak át. így létesült a Benedek-hegy alatt kanyargó, ma is meglevő Tobak utca, de főként a Séd patakhoz még közelebb, alkalmas kertekkel, udvarokkal, többnyire a szintén vízzel dolgozó tímárok, magyar vargák, szűcsök, mészárosok szomszédságában vagy azok közé ékelődve, a kisebbnagyobb tobakház és -házcsoport. 509