A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: A balatonfüredi református templom építéstörténete és ülésrendje

UZSOKI ANDRÁS A BALATONFÜREDI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE ÉS ÜLÉSRENDJE A Balatonfüredi Református Egyházközség első ismert templomának épülete a mai Bajcsy-Zsilinszky utcában található kissé átalakított formában. A középkori Füred település Szent Margit tiszteletére szentelt, azóta elpusztult templom helyén áll. Építéséről nem maradt fenn adat, de átépítéséről igen. 1725-ben Grasso Villebald tihanyi apát el akarta tiltani a füredi reformátusokat, hogy átépítsék templomukat, mert úgy vélte, hogy az, apátsági tulajdonban levő területen van. Az apát állásfoglalásával szemben az egyházközség azt állította, hogy a templom ,, . . . mostani újítása a szentegyházoknak tihanyi apáturságnak semmi kárára nincsen, mivel nem esett azon funduson, hanem a czimiteriumnak a közepén, a mint régi czimiteriumnak környül köböl álló kerítésének fundamentumából kitetszik".

1 Noha nincs közvetlen írásos bizonyítékunk az újjáépítésre, egy 1754. december 18-án kelt nyilatkozatból

2 — mely az épületet „oratórium Calvinistarum Fürediensium"-nak, vagyis a füredi kálvinisták imaházának nevezi — arra következtethetünk, hogy a régi imaház felújítása valóban megtörtént. Hetven év múlva szűknek bizonyult az imaház a gyülekezet számára, ezért elhatározták, hogy új, nagyobb templomot építenek. 1826. július 24-én az egyházközség tagjai a tihanyi apátsághoz, a veszprémi káptalanhoz és Oroszy Pál földesúrhoz bejelentették szándékukat a templomépítésre.' Elhatározásukat azzal indokolták, hogy templomukban nem férnek el, az épület vizes és tűzveszélyes. Az építendő templom helyéül ,,a' Mészárszék és Pálinka gunyhó" területét jelölték meg, mint a „Helybéli Birtokosoknak adatott közös fundus"-t, melyet 1811-ben tartott kijelöléskor juttattak nekik. Kérésüket a veszprémi káptalan július 25-i, a tihanyi apátság július 28-i, Oroszy Pál pedig július 25-i bejegyzéssel jóváhagyta. A templom építéstörténetét eddig nem ismertük, a szakirodalom csupán megemlítette a füredi templomot, de a munkálatokat homály fedte. Az egyházközség rendezetlen irattárából Petrőcz László lelkész válogatta ki e munkában közzétett iratokat, melynek alapján nemcsak rekonstruálni tudjuk az építéstörténetet, hanem a függelékben közölt iratok bepillantást adnak a reformkor ipartörténetébe és Füred falu református közösségének életébe. Ez azért is fontosnak látszik, mert reformkori irodalmunk általában csak a híressé vált fürdőhellyel, az ún. Savanyúvíz (így nevezték a fürdőtelepet) életével foglalkozott, és az utókor is beérte ezzel. AZ ÉPÍTKEZÉSEK TÖRTÉNETE Az említett folyamodványban megjelölt helyen, tehát a mai Kossuth Lajos utca és az Óvoda utca sarkán levő birtokossági területen (ahol annak idején egy mészárszék és egy pálinkásbódé („gunyhó") állt, kijelölték a templom alapterületét. Sem alaprajz, sem i^vrajz nem található az egyházközségi iratok között, ezért csupán az iparosokkal, mesteremberekkel kötött szerződésekre és számlákra vagyunk utalva. Az építkezéseket az egyházközség tagjaiból választott kurátorok és dékánok vezették és irányították Nagy István prédikátorral együtt. Építtető kurátorok voltak Nemes Somogyi Károly, Bedegi István és Szabó Ferenc, építtető dékánok voltak Nemes Ujheli Dániel, N. Ujheli Lőrinc, ifjabb N. Somogyi Imre, Jakab István, Kutasi Péter, Ujabb Tóth Ferenc és Kiss János. Az építkezés költségeit az egyházközség tagjai adták össze pénzben és kisebb részben borban, melyről 1926—1930 között Nagy László lelkész kimutatást vezetett,

4 ezenkívül jelentős kölcsönt is felvettek. Az építési munkálatok irányításának nagy részét Somogyi Károly építtető kurátor végezte, aki nemcsak állandó aláírója a szerződéseknek, hanem az építési nyersanyagok beszerzéséről is gondoskodott. Tevékenységéről számadáskönyvet vezetett, melybe naponként beírta a bevételeket (percepta) és a kiadásokat (erogata), megjelölve ezek célját.

5 Ebből és a szerződések szövegéből rekonstruáljuk az építési munkálatok lefolyását. Az iratokból hiányzik a kőművesmesterrel kötött szerződés — pedig a lajstromból tudjuk, hogy több alkalommal meghívták az építkezés egy-egy szakaszának megbeszélésére. Az egyházközség tagjaitól 1826. és 1829. február 22. között 13 155 forintot gyűjtöttek össze, utána még több mint tízezer forintot adtak össze. 1828 őszén Nagy László lelkész kimutatása szerint több ezer forint értékű „imputálni való Pénzt vagy Bort attak a' Templom építrésére". A bor összegyűjtése elengedhetetlen követelmény volt, mert a mesteremberek a szerződésben megállapított pénzen kívül rendszeresen igényt tartottak a füredi borra is az építkezést végző munkások részére.'' Az építkezés költségeire 1200 forint kölcsönt vettek fel 1827. február 25-én a Pápai Református Kollégiumtól.

7 A 6% -os kamatra kapott kölcsönt 1848. január 31-ig letörlesztették. Június 23-án 1000 forintot vettek fel a pápai „Superin473