A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: A balatonfüredi református templom építéstörténete és ülésrendje

tendentia Cassájából", szeptember 17-én pedig ugyanilyen összeget" Pápáról, magától a superintendenstől, Tóth Ferenctől, akit a dunántúli egyházkerület néhány hónapja választott püspökké.

9 1828—1829-ben több alkalommal összesen mintegy 7000 forint kölcsönt kaptak a Pápai Református Kollégiumtól, a superintendenstöl, majd ,,Proí. Marton István Ürtól"

H) és Kazay Gábortól a munkálatok zavartalan biztosítására." Az építkezési munkálatok szervezése Somogyi Károly kurátor ,,Számadó Lajstroma" szerint 1926. április 9-én kezdődött, ezen a napon a ,,Kőmives és Áts Meistereknek" 200 Ft foglalót adott. Egy hét múlva a mészégetők kaptak 10 Ft foglalót. Májusban egy csákányt és kapát vásárolt, majd 12 szál deszkát és öt és fél font vasat mészoltó ládáknak. 78 ki la

12 meszet vett 16 szekérre valót, továbbá malter- és mészkeverőt, két talicskát és egy lapátot. Az indulás nem mutat többet egy falusi ház építkezésénél, azonban a nyártól kezdve elsősorban az égetett meszet vásárolták az építkezéshez szükséges szerszámokkal együtt, majd épületfát és mind több téglát. A kőműveseknek kifizetett összegek azt igazolják, hogy az alapfalak lerakása után az építkezés megszakítás nélkül folyt az év végéig. Minden valószínűség szerint csak mestereket, pallérokat és legényeket fogadtak fel szakipari munkára, a kisegítő munkákat az egyházközség tagjai végezték a kurátorok és a dékánok által megszervezett rend szerint. Az alapkőletétel egyházi ünnepséggel történt, 1926. augusztus 14-én. Az ünnepi beszédből idézünk: ,,Vólt, és most is vagyon ennek a' Balaton Füredi Keresztyén Gyülekezetnek is egy illyen Szent Hajléka. A' Reformátzió után nem sokára fel állott itt ez az Ekklésia, úgy hogy 1590től fogva szakadatlanul Név szerént is fel vágynak jegyezve, azok a' Lelki Pásztorok és Oskolai Tanítók, a' kik ez ideig, ez itt lévő Ekklésiában szolgáltak. De ez a régi Isten Háza mind helyheztetésére, mind szűk voltára, mind megavult állapotjára nézve, éppen nem alkalmatos arra, hogy ebben illyen számú Hívek meg férjenek; sokkal szűkebb, a' mellett, hogy vizes és fakadékos Hely is, mint hogy egy tág, erős, és illendő Templom rajta épülhetne. — Ezek a' fontos okok birták már arra ezt a' Keresztyén Gyülekezetet, hogy itt a' Helységnek mintegy közepén, egy tagos szabad kitetsző helyen építsen egy Uj Templomot az egy igaz Istennek, mellyben ennek Tagjai ötét imádhassák Nemzettségről Nemzettségre. Nagy ditséretére szolgál ezen Gyülekezet Előljáró és közrendű Tagjainak, hogy illy szűk idöbenn nagy áldozat tételekkel is kívánják ezt a' nagy munkát elő mozdítani, és ez által az ő késő maradékaikról is gondoskodni, valamint ő róluk az ő elhunyt Eleik gondoskodtak. Mostan azért mindnyájunknak meghatározott akaratja és kívánsága szerént tegyük le a' fundamentumát ennek az Épületnek bétévénn a' fundamentum kőbe egy erről szólló emlékeztető írást. Minekutánna a' Fundamentom letétetett, melly idő alatt a' 118dik 'Sóltár Ildik Verse hármoniával el énekeltetett, így folytatódott a' Beszéd: Megvetettük ennél fogva ennek a hasznos, és mind mi reánk, mind maradékinkra nézve is szükséges Épületnek Fundamentumát, a' mellyben annak idejében mi, és a' mi örököseink bémutattyuk a' Felséges Istennek a' mi tiszteletünket; mellyből az Egekbe fognak felemelkedni a' sok buzgó könyörgések szíves esedezések, a' mellyben a' leg szentebb igasságokról és kötelességekről szólló Tanítások hallattatnak."

1 л Építészeti terv, ill. kőművesmester számára készült tervrajz hiányában Fogt József veszprémi ácsmesterrel 1826. december 28-án kötött szerződés

14 alapján ismerjük a templomépület méreteit. Hossza 18 öl (33,48 m), szélessége 8 1/2 öl (15,81 m); ezek az adatok lényegében megfelelnek a templom mai méreteinek (1. ábra). A szerződés szövege tartalmazza, hogy a templom fedélszékének és a harangtorony fedélszerkezetének előmunkálataival a falak felépítésével egyidejűleg elkészül, hogy azonnal összeállíthassák a tetőszéket az új falakon. Az építkezési munkálatok megszervezését az egyházközség 1827. március 23-án írásba foglalta. A három építtető kurátor felváltva hetenként látja el szolgálatát a melléje beosztott dékánokkal együtt. Feladatuk a napszámosok és építési eszközök biztosítása, nyilvántartása. Az éjjeli-nappali tevékenységet is megkívánó feladat ellátásának segítésére az elöljárók kötelesek rendelkezésre állni. A napszámosokat a dékán este és reggel ellenőrzi, a szekeresek kirendeléséről is a dékán gondoskodik. E feladatok szabályozása azt jelenti, hogy a tapasztalatok alapján, előírással biztosították a rendszeres napi munkát, gondoskodtak az építőanyagok folyamatos beszerzéséről, szállításáról és a munkaerőről. 1827-ben az építkezés nagy ütemben folyt. A téglát több téglaégető helyről szállították, így Kőröshegyről, Szentgálról, Herendről, Bándról, a meszet pedig Nagyvázsonyból. A téglát, az építőkövet és a meszet a környékbeli települések, Vámos, Felsőörs, Lovas, Paloznak, Csopak, Arács, Barnag, Pécsely és Szöllős nyilván református lakossága szekereken szállította Füredre. Az épületfát Komáromban Szabó István

u

' és Pirk Károly

1

' fakereskedőktől vásárolták, Enyingen pedig egy ismeretlen nevű zsidó kereskedőtől. Az építkezések a nyár végére annyira előrehaladtak, hogy szeptember 6-án az egyházközség két elöljárója Somogy megyébe, Som faluba (Ságvár és Nagyberény között) mentek „Tornyot és székeket nézni".

18 Ez azt jelenti, hogy talán nem volt kész tervük a templomtorony sisakjáról és a padokról. Alig fél év múlva ugyancsak Somba ment hat főből álló csoport az ottani katedrát (szószéket) megtekinteni. A templomépület falai 1827 őszére olyan magasra emelkedtek, hogy az ajtó és ablaknyílások kőkereteinek elkészítésére október 20-án Kugler Mihály keszthelyi kőfaragóval szerződést kötöttek.

19 A szerződés hátlapjára írt költségvetés szerint Kugler 512 forint 2 krajcárért a következő munkát végezte el: 1. A főbejárati ajtó kőkeretét, félkörívét a zárókővel, 2. négy bejárati lépcsőt, 3. a sekrestyeajtó kőkeretét, 4. az ajtószárnyakhoz csigával díszített követ, 474