A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Németh József: Horváth Ádám, a szabadkőműves és politizáló költő

Természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni Horváth jakobinus kapcsolatairól, de az egyértelműen bizonyítható, hogy eszméikkel rokonszenvezett, maga is veszélyben érezte magát. Akkor is, ha 1—2 év múlva már hiába keresünk költészetében, leveleiben hasonló radikális gondolatokat. Ebben sem áll egyedül: útja hasonlít patrónusainak, barátainak, szabadkőműves társainak útjához: Fekete Jánoséhoz, Festetics Györgyéhez, Tuboly Lászlóéhoz, Széchényi Ferencéhez, Nagyváthy Jánoséhoz. A Martinovics-mozgalom bukását a zalai szabadkőművesek szerencsésen átvészelték, csak Spissich ellen indult vizsgálat, de végül is sikerült kimentenie magát. Irataik azonban elpusztultak. Erre — és az egerszegi páholy létrejöttére vonatkoznak Horváth húsz évvel későbbi sorai: ,,Az inas, legény és mester rituálék mind meg vágynak a fejemben: némely rész azon felül is: a több amazokhoz tartozandókat per amica silentia Lunae az ölemben hoztam Varasdrul Egerszegre .. . de azok a nem sokára következett kataklysmusban jelen nem létemben meg semmisítődtek."

42 A páholy tagjainak egy része — Festetics Györggyel együtt — vezető szerepet játszott abban, hogy a zalai megyegyűlés 1797. április 12-én igen önérzetes hangú határozatban mondott ellent a franciák ellen meghirdetett nemesi felkelésnek. A király által elrendelt vizsgálat eredményeként néhány tisztségviselőt elmozdítottak állásából, másokat súlyos megrovásban részesítettek: Spissich Jánost, Tuboly Lászlót, Kozits Istvánt, Festetics Györgyöt, Althán Jánost, Szapáry Pétert, Csány Ferencet, Mlinarich Lajost, Tuboly Imrét.

4

' Horváth neve nem került elő e vizsgálatnál, hiszen ekkor ő már somogyi birtokos, nem vett részt a zalai gyűléseken. A névsor Horváth életrajzából mégis ismerős: hatan Zalaegerszegen páholytársai voltak. Szapáryval Pesten szerepeltek közös páholyban, kapcsolatuk két évtizeden át, annak haláláig fennmarad. Festetics is szabadkőműves volt, majd húsz év múlva a helikoni ünnepekre hívja Hörváthot. Mindezek nemcsak életrajzi adalékként fontosak, hanem müvei egy részének keletkezésére, eszmevilágára, még kiadási körülményeire is magyarázatul szolgálnak. 4. Szabadkőműves meggyőződését nemcsak a már idézett versben fejezte ki, hanem regényét is e gondolat szolgálatában írta. Hosszú, barokkos címe összefoglalja nemcsak a cselekményt, hanem a célt is: ,,FeI fedezett titkok. Az az Vallástétele egy ollyan Tudós Ifjúnak, a ki sokáig igyekezett rajta, hogy Frajmauer lehessen; sokat ki-tanult; el is ment fel-tett útjában az utolsó pontig: minden próbákon általesett; de tzélját csakugyan el-nem érhette, s miért nem érhette? Beszéli a Vallástételt az Ifjú, halála előtt kevéssel. 1792." A köteten a szerző neve nem szerepel, s müveinek Fodor Gerzsonhoz elküldött jegyzékében sem említi. Ez érthető, még akkor is, ha Fodor annak idején a Martinovics-mozgalom gyanúsítottja is volt. Kazinczy 1792. július 21-én Arankának írt levelében közli, hogy „Horváth Ádám egy Psychológiát ada ki, most pedig egy kőműves munkát ád ki . . ,"

44 A szerző kiléte már a megjelenés idején is nyilvánvaló volt. Kresznerics Ferenc — 1793-ban Zala megyében, Salomváron majd Zalaegerszegen káplán — feljegyzi: ,,Sok okaim vannak, mellyekre nézve ezt Horváth Ádám munkájának gondolom lenni."

45 Ha a címmel nem törődve kezdjük olvasni, szokásos szentimentális regényt látunk a műben. Egy 28 éves fiatalember vall életéről, nem sokkal halála előtt. Hat esztendeje a helyét még kereső ifjú megismerkedett egy rokonszenves házaspárral, majd a hozzájuk vendégségbe érkező professzorokkal. Nehezen hiszi el, hogy szabadkőművesek, hiszen már annyi rosszat hallott erről a titokzatos társaságról. Hosszú vívódás után megkedveli nemcsak őket, hanem eszméiket is, s maga is szeretne közéjük tartozni. Élettörténetének részletei a próbák, melyeket ki kell állnia. Egyik-másik olvasmányos, valósággal kalandos história. Ezekből kiderül, hogy csak a vallásos, nemes, jószívű, becsületes, mindig igazat mondó, minden embert egyenlőnek tartó férfi lehet páholytag. Az ifjú már közel áll a fevételhez, amikor megismerkedik egy szép grófkisasszonnyal. Egymásba szeretnek, az apa azonban csak azzal a feltétellel adja hozzá a lányt feleségül, ha megesküszik, hogy nem szabadkőműves és nem is kíván az lenni. Hősünk hosszú, gyötrelmes napokat él át, szerelme és a becsülete vitázik egymással. A lány lázas betegségben sorvad, hamarosan meg is hal. Az ifjú efelett érzett bánatában is, meg azért is, mert tétovázása miatt a beavatási szertartáson meginog, nem lehet szabadkőműves. Szintén beteg lesz, s halála előtt még elbeszéli történetét. ,,Én azt számtalanszor megsirattam, hogy abba a társaságba be nem mehettem. Olyan oskola az, amelyet keresve kell keresni a legjobb erkölcsű embernek is" — mondja. Horváthnak nem feltűnő a szentimentális történet. Verseiben a 80-as évek első felében is jelen van a szomorúság, az érzelmes elmélkedés is minduntalan megjelenik, főleg születésnapjára, az esztendő fordulóira írt költeményeiben. A Fel íedezett titkok szabályos szentimentális regény, melyről mintha csak elfeledkezett volna az irodalomtörténet. Egyedül Alszeghy Zsolt sorolja a magyar regény előzményeihez, ö ugyan fordításnak gondolja, de ezt a gyanúját csak néhány olyan motívumra alapozza, melyeket nem a magyar valóság talajából származónak vél. A feltételezett eredetit nem tudja megnevezni."' Valószínűbbnek tűnik, hogy Horváth önálló müvet írt. Ezen állításunkat nemcsak arra alapozhatjuk, hogy gyenge nyelvismerete nehezítette a kortárs irodalomból való tájékozódást, hanem arra is, hogy számos megnyilatkozásában, a fordítások ellenében, az eredeti művek írását tartotta fontosnak. Ha a szerző életrajzának alaposabb ismeretében olvassuk a Fel fedezett titkok-at, számtalan olyan mozzanatot találunk, amely Horváth egyé468