A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Németh József: Horváth Ádám, a szabadkőműves és politizáló költő

ni élménye lehetett. Nem önéletrajzi regényt írt, hanem életének egyes eseményeit írja bele a regénybe. A halálos ágyán vallomást tevő ifjú vonásai, fontosabb gondolatai, még életkora is megegyezik Ányoséval, akinek utolsó napjainál a szerző is jelen volt. A vendégségbe érkező professzorok csoportjában a pesti páholy tanár tagjaira ismerhetünk, különösen Schaffrath Lipótra, aki valóban tanár, pap és született báró is volt. ö is, mint regénybeli mása, könyvet írt a légköri elektromosságról. Horváth felvételét is ő vezette. Szerepel egy rokonszenves, előkelő származású ifjú, akinek az apja is szabadkőműves, nevelője pedig az egyik jelenlévő professzor, természetvizsgáló. Abafitól tudjuk, hogy 1790-ben vették fel éppen Horváthék páholyába ifj. Festetics Lajos grófot, akinek apja is szabadkőműves, nevelője pedig a már említett Schaffrath Lipót. Apró kis részletek is ismerősek Horváth életrajzából. „Vacsorám még nem volt, mert éjfél előtt csak kevéssel szoktam azt megenni, mikor itthon lehetek" — mondja a főhős. Ugyanígy tudósított Kazinczy a sokáig dolgozó, éjféltájban vacsorázó Horváthról. ,,Remete lakásba vettem magamat, s kedveitető tudományokat kezdettem elő venni, hogy azokkal bajomat felejtsem, távol levő tudós barátaimmal leveleztem ..." — vallja az ifjú, akárcsak Horváth Szántódon. Elhangzik az a gondolat is, hogy ,,ha valakinek módja van benne, hogy udvari káplánt tartson a helyben lakó szegények kedvéért, az is igen jól cselekszik" — mintha Horváth saját, 1789 januárjában írt, Szántódon élő béresei lelki gondozására káplánt kérő levelének gondolatát ismételné. Itt is előkerül a titkosírásos iratcsomó, emlékeztetve a szerző másik szabadkőműves-munkájának egyik forrására. A lélekről is sokat elmélkedik a főszereplő, s számos gondolata Horváth leveleiből, verseiből, pszichológiai munkájából is ismerős. A 90-es évek elejének több közérdekű gondolata is beszűrődik a műbe. Így pl. arról olvashatunk, hogy a jobbágy egyenlő a nemessel. ,,Lehetetlen elhinnem, hogy az emberi szívhez illendő dolog legyen magát egy földes úrnak a jobbágy felett mintegy istenné tenni." Ez nemcsak a Draskovics-obszervancia alapiratának mondatával cseng össze, hanem Horváth jó ismerősének, páholytársának, Nagyváthy Jánosnak szavaival is. Másutt Horváth jó barátja, Kováts Ferenc mérnök cikkének gondolatai jelennek meg.

47 Nagyon erőteljes a regény vallásos gondolatmenete is. Az ifjú előbb azért idegenkedik a szabadkőművesektől, mert istentelennek gondolja őket. Amikor meggyőződik róla, hogy tanításaik nem ellenkeznek az isten tiszteletével, akkor kezd hívükké válni. Nemcsak deisták, hanem a tételes vallásoknak is hívei. Akárcsak Horváth, aki az Orpheusban is vallásos verseket publikált a felvilágosult Bürger-fordítás mellett, s akiről Kazinczy is megjegyezte a nyilvánosság számára írt soraiban: ,,ő még verseiben is valahol előhozhatja, religiosumokat egyvelít; s megvallja, hogy ha valamelly napon imádkozni el-felejtkezett, retteg, és magát nem tudja egy hamar megnyugtatni . . .

48 A Fel fedezett titkok nem kiemelkedő értékű alkotás, de jelentősége túlnő a szabadkőműves vallomástételen. Ott a helye a szentimentális regény történetében is: a Werther-utánzatok, az Erkölcsi mesék, a Bácsmegyei, a Fanni hagyományai árnyékában. Céljában rokona Báróczi Sándor ez idő tájt fordított, de csak két évtizeddel később megjelent művének: ,,A mostani adeptus vagyis a szabadkőművességnek valóságos titka" — csak éppen eredeti magyar mű. Igaz, hogy a kötet egésze nehézkes, moralizálással, hosszú elmélkedésekkel is terhes, művészileg is egyenetlen, néha unalmas, de egyes részleteinek szépsége megérdemelné, hogy egy válogatásba ma is belekerüljön. Az elszórt utalásokból arra következtethetünk, hogy már ekkoriban tervezi, de csak 1812-ben készül el végleges formájában A Bölcsesség Nagy Mestereinek A Szent Rend kezdetétől fogva XII-ik századig Biographiája című, kéziratban maradt összefoglaló műve.

49 A munka mindazon személyek életrajzát, fontosabb tanítását tartalmazza, akiket a szabadkőművesek elődeiknek vallottak. A névsor rendkívül sokszínű: szerepel benne Ádám, Noé, Ábrahám, Prometheus, Mózes, Orpheus, a szabadkőművesek által sokat idézett Hirám, Salamon, Hesiodos, Árion, Solon, Archimedes, Keresztelő János, János apostol, Plinius, Tacitus, Bölcs Leó, Silvester pápa, Aquinói Tamás stb. Nem véletlen e hosszú névsor, hiszen a mű egyik bevallott célja annak bizonyítása, hogy a kőművesség történeti gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza, s azokat nem az előző század Angliájában kell keresni. Az előszó azt is hangsúlyozza, hogy a rend nem ellentétes a vallással, s ennek igazolására a Bibliát, görög és latin szerzőket, tudósokat, keresztény egyházatyákat, Aquinói Tamást egyaránt felsorakoztatja. Megírásához felhasznált több szabadkőművesmunkát, saját régebbi jegyzeteit. Még 1783-ban kapott egy titkosírásos paksamétát azon kéréssel, hogy csak akkor bontsa fel, ha már őt is beavatját a kőművesek közé. E kérésnek eleget is tett, s csak a 90-es években sikerült megfejtenie a 12 kötetke közül tízet.

50 Címétől eltérően nem egyszerű életrajzgyűjtemény, hanem mitológiai, vallási, filozófiai, természettudományos, időszámítási ismeretek rendkívül vegyes, a mai olvasó számára már nehezen érthető összefoglalása. Nem is egyszerű összeállítás, hiszen helyenként saját megfigyeléseit, véleményét, a Dionysios Exiguus naptári reformjáról szólva pl. az 1812-es esztendő tanulságait is közli. A méltán kéziratban maradt munka hű tükre mind a kornak, mind a sokat, de forráskritika nélkül olvasó Horváth ismereteinek is. 5. Horváth 1795 táján véglegesen a Somogy megyei Nagybajomba költözött. Ezzel lezárult életének aktív, mozgalmas korszaka. Jó másfél évtizedig keveset írt, a matematikán és a filozófián 469