A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Harmath István: A Magyar Minerva könyvsorozat és társadalmi indítékai

vész elkötelezettségét is jelenti. Író és mecénás kölcsönösen egészítette ki egymást, és az írói dicsőség magával hozta a mecénás elismerését is. Az 1800-as évek irodalmi propagátora Nyugaton a Göttingában tanuló lelkes és tehetséges Rumy Károly György, akinek egykori késmárki tanára, Asbóth János 1801-ben került Keszthelyre. Előbb a Georgikon igazgatója, majd 1806-tól az uradalom inspektora volt. Rumy állandó levelezésben állt vele, valamint Berzeviczyvel és Kazinczyval. Barátságát azért is becsülték, mert munkatársa volt Wieland Der Neue Teutsche Merkúrjának, amelyben külön rovatot is kapott: Nachrichten über Ungarns neueste Literatur und Kultur címen számolt be a hazai eseményekről. A németekkel egyébként is jó összeköttetései voltak; felvették a Göttische humanistische Privatgesellschaftba, s professzorán, Heynen keresztül kapcsolatba került a göttingai tudományos társulattal is, amely 1810-ben az ő közbenjárására tagjai közé választotta Asbóthot. Az uradalmi inspektor azonnal írt Rumynak, felhívta figyelmét Berzeviczy tudományos munkásságára, és kérte, járjon közbe Heynenél, hogy Festeticset is vegyék fel a tagok sorába. A gróf számára nem lehetett közömbös a göttingai elismerés, s Rumynak nyilván sok fáradságába és költségébe került, míg kijárta Festeticsnek a Societat tiszteletbeli tagságát. Hiszen utána Asbóth azt írta neki, hogy nemes tettéért a gróf gazdagon megjutalmazza. Rumy érdeme volt az is, hogy Berzeviczyt a levelező tagok sorába választották. Ilyen előzmények, gazdasági eredmények kísérő jelensége, gazdagító és nélkülözhetetlen eseménysora a müveltséghorizont kiteljesedése, aminek most már magától értetődő velejárója, lényeges tartalmi eleme a művészetekkel, így az irodalommal való kapcsolata is. Ez volt az a gazdasági háttérbázis, ami a század utolsó évtizedében a fentiek mellett törvényszerűen teremtette meg művelődéstörténetünk első könyvsorozatát, a MAGYAi? MINERVÁT Amidőn Rumy Károly Göttingában Festetics ügyében eljárt, elsősorban a Georgikonra hivatkozott, amely a külföld számára is példa lehet. A Societat tiszteletbeli tagságát azonban Festetics a Magyar Minerva néven megindított könyvkiadói vállalkozással is kiérdemelte, bár csak pénzét adta hozzá, mert a kivitelező a fáradhatatlan Péteri Takács József volt. Péteri Takács 22 éves, amikor 1790-ben Keszthelyre, a Festetics családhoz kerül. A fiatal nevelő Keszthelyről származott, és ekkor már elvégezte a teológiát, több nyelven beszélt, és rövid idő alatt annyira megnyerte a család becsülését, hogy ő kísérte 1793-ban Bécsbe neveltjét, az ifjú László grófot. Életrajzírója, Takács Sándor azt is feljegyezte, hogy számos mágnáscsaláddal ismerkedett meg Bécsben, s bemutatták az uralkodóház több tagjának is. A bécsi időzésnek azonban irodalmi jelentősége volt: Itt ismerkedett meg a Magyar Hírmondó két szerkesztőjével, Görög Demeterrel és Kerekes Sámuellel, majd Kultsár Istvánnal, Mikes első kiadójával, és Bécsben került először baráti kapcsolatba Batsányival és Kisfaludy Sándorral. Péteri Takács kezdő költő ebben az időben. Követendő példaképének Ányost tartotta, akihez verset is írt: Gyakran eljárok temetőhelyére, Reá emlékezvén hazafi szívére, S addig figyelmezek oktató könyvére, Míg el nem juthatok dicső érdemére. Bécsben nemcsak eleven irodalmi életet talált, hanem közelről láthatta az irodalom szervezését is. Nyilván Görög és Kerekes példája buzdította, akik 1795-ben adták ki a később oly híressé vált debreceni grammatikát, hogy rábeszélje Festeticset egy nagyobb irodalmi vállalkozás istápolására. Így született meg a Magyar Minerva eszméje, amelynek megvalósításáért a gróf évi ezer forint támogatást ígért. Lelkesedésére jellemző, hogy az ígéret elhangzása után azonnal elkészítette tervezetét. Címe: A magyarországi írók munkáinak könnyebb kiadását tárgyazó gondolatok. Az akkori irodalmi viszonyaink között szinte hihetetlennek tűnt vállalkozása. Az egész magyar irodalmat akarta egybefogni, így terve egy írói szövetkezés csíráit rejtette magában. Szándéka az volt, hogy mindenekelőtt összeállítja az élő írók lajstromát, egybegyűjti a folyamatosan beérkező kéziratokat, amelyeknek sorsáról egy állandó bírálóbizottság dönt. Megállapította a kiadott könyvek után járó honoráriumot, és figyelme még arra is kiterjedt, hogy egy-egy kiadványból hány tiszteletpéldányt kapjon a szerző. De a könyvkiadás megszervezésén kívül egy másik célt is kitűzött. A bírálóbizottságnak az is feladata lett volna, hogy egységes helyesírást állapítson meg, és ennek elfogadására kényszerítse az írókat is. Festeticsnek tetszett az elgondolás, és csupán azt kötötte ki magának, hogy ő állapíthassa meg a kiadásra elfogadott munkák megjelenési sorrendjét. A Magyar Minerva az első perctől kezdve országos vállalkozás volt, s az első felszólító levelek az ország legtávolabbi zugában is megtalálták az írókat. Péteri Takács, mivel nem lehetett eléggé tájékozott, azt is kérte, hogy saját müve mellett mindenki a tudomására jutott kéziratokról is értesítse. Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós, Kultsár István, Dugonics András, Molnár Borbála, Aranka György, Weszprémi István neve szerepelt azok között, akiktől Takács közvetlenül kért kéziratot. A válaszon maga is meglepődött. 102 ajánlat érkezett az első felszólításra. Dugonics nem jelentkezett. Neki állandó kiadója volt. Éspedig a jól fizető Landerer. Gvadányi pedig Molnár Borbála verseit ajánlotta, a tudós Weszprémi István, a Debrecenben élő veszprémi származású orvos pedig Földi János természethistóriáját javasolta kiadásra, míg Révai a Bécsi Kódex sajtó alá rendezését szorgalmazta. Költői eszményképéhez hűen Takács elsőként Ányos versei kiadását tervezte. Festetics egyetértett vele, és így 1798-ban megjelent a Magyar Minerva első kötete: 457