A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

FÜGGELÉK A PÁL PÁPAI ISKOLADRÁMA TELJES SZÖVEGE Elöl Járó Beszéd Pál, Pál, Pál, mi dicsőségünk, Közülünk hova lettél? Elizius mezejérül melly vélettlen el tűntél! Thebaisnak barlangiban vagy Üres Kőszikláiban jaj, talán rejtekeztél! Jászban öltöztek a Muzák, álmélkodnak a Párkák, Könyveznek a gyenge Nymphák, megszűntek a Musikák, Cytharája Apollónak, nem zeng hárfája Arionnak, vég butsudat hogy hallyák. Tellyes reménségünk vala, hogy nékünk Társunk lennél, Flóra virágos kertyében, vélünk rósákat szednél, Diannának Templomában Syrenesek Kórussában hogy hiven megjelennél. Álnok és csalárd szerencse, így bánsz é híveiddel? egész engedelmességgel valánk hozzád hűséggel, miért tehát drága kincsünktül meg fosztál szemünk fénnyétül, ravasz mesterségeddel. Már hogy a fortályt fortéllyal kel meg győzni s nem szóval Ki tanultuk jó kárunkal, de mi is okkal s móddal majd meg vettyük a hálónkat, meg fogjuk szép madarunkat Kit tőlünk el ragadtál. Vége I Végezés I Kimenet. PÁL Meddig oh Istennem! vallyon meddig számos fogyatkozásit tapasztalom a te szent szogálatodnak, meddig súlyos keresztit, sok rend béli szörnyű veszedelmét viselem ezen gyarló testnek? meddig veled oh Istennek választott népe Israel? sötétes pusztájában tévelgek Egyiptusnak! de vajha tévelegjek, fel derülne valóban, fel pirosló hajnala vigasztalásomnak, oszolna, oszolna homállyá el fajult szívemnek, csillapodnék zajjá tellyes ereimben buzgó véremnek, fel találnám czéllyát el tökéllett szándékomnak. De mi gátollya végben meneteleket mind ezeknek? bátor szívvel! nincsen amint rémlik, oroszlány az útban, Két Uraknak, s egymással ellenkező két Uraknak hiven hiven szolgálni senki nem elégséges. Boldog az az Iffjú, ki első napjaitul fogva élete zsengéjénak, szüntelen viseli terhét az Urnák. Indullyatok tehát, oh Egek engedjétek! Készek ugyan, de felettéb Késedelmes Testemnek tagjai, nincsen semmi helye mulatozástoknak, Különös Veszedelmeket, fő lelki Károkat foglal itt magában a késedelem. Lássátok egy kevéssé ékes róna feldét el kiterjedett Tartománnyának Thebaisnak, nem de nem el lepi-é majd majd reátok sereglendő Keresztény vért szomjúhozó üldöző serege Decius Tyrannusnak! szemlellyétek halmát, véghetetlen számát a Kínzó eszközöknek! Támogasd öh Uram gyarlóságomat, adgy Uti Vezért, hogy el ne téveledgyem! II. Kimenet. Pál. Azarias. Pál. Jaj hova? Azarias. békesség néked, távul a félelem. Pál. De vallyon ki vagy te? Azarias. Azarias én vagyok szíves jó Barátod, ,ki nem jöttem néked el hidd bántásodra, sött tellyes örömödre, s vigasztalásodra. — de melly nagy buzgósággal gyulladoznia én téged szemléllek? Pál bú bánattal, szomorúsággal, szörnyű féleleméi. Azarias Bocsásd szélnek mind ezeket, vigasságra kelnek, folandó napjaid, Pál sött jászban öltöznek, mint veszem eszemben, nem úgy. . . Azarias Légy jó reménységben: dolgaidnak várjad jóra fordulását. Pál meg czáfolja mind ezeket Lelkes dühössége Decius Tyrannusnak. Azarias nem semmi képpen. Pál Oh Vajha! Azarias nem tanátsos eö néki sött tellyességgel nem lehet az ösztön ellen rugoldozni. Pál az ösztön ellen rugoldozni? hogy hogy érted Kérlek mind ezeket? Azarias Nincsen hatalom, nincsen birodalom az Ur ellen, Kinek Szent Lelke által föl tett czélodra hathatossan vezéreltetel. Pál Való ugyan való Kedves Azariám, hogy hatalma légyen az Úrnak az holtakbul élőket támasztani, való, hogy hatalma légyen a szűkölködő Lázárokat Duss Gazdagokká változtattni, de oh Ki számosan Külömb Külömb féle fogyatkozásául véseltettvén az emberi gyarlóságnak, éppen nem tapasztallyák hathatósságát ezen Isteni erköltsnek. Azarias Tehát tapasztalni te sem fogod? Pál ugyan attul tartok nem kevéssé, hogy ne talántán Szerencséttlen számokban azoknak én is számláltattam nagy volta miatt az Eredendő bűntül származott rosszra való emberi hajlandóságnak, honnét nyilván következendő, hogy súlylyos veszedelmim meg nem szűntenek légyen, és így . . . Azarias hadgy békét jó Barátom ezen félelmes elme futtatásoknak, engedd ezeket telylyességgel azoknak, akiknek semmi reménségek nincsen, Te pedigh erős hittel az Úrban helheztettvén reményedet, különös Kegyelmét annak biztossan várjad alkalmatos időben, dolgaidnak pedig tellyes folyamattyát éppen reám bízzad és jövendőbeli szerencsés ki meneteleket azoknak egyedül tőlem várjad. Pál Segéllyenek az Egek. Azarias Lám meg visgálván szorgalmatosan uczáknak rejtekit, utaknak leseit, minden felől Kívánatos bátorságot tapasztalék, sőt a mi több, menynyire füleim, szemeim sajdétthatták, mély álomban el merült fegyvert viselő népe az ellenkezőknek. Pál Vidámully reményem, meg segítt irgalmas Istenem, nem másollya másolhatattlan igiretit, mellyet ajánlott vala hajdan Kedves szolgáinak, mondván el vezetem eöket a pusztában, holott Kedvem szerént beszélgetek vélek.; — Ah légyen úgy Uram! és mennél hamarébb légyen úgy, mint Szent igéd mongya: tellyesécsd bé Kegyessen, mellyet ígértél Kegyeimessen. — 441