A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

Kívül vagyunk tehát Azaria minden veszedelme­ken? Azarias Nincs külömben. Pál Jobján fogott mind Kettőnket a Szerencse?! Azarias Ez is úgy vagyon. Pál Mi oka tehát vonakodásunknak? jer indullunk. Azarias. Íme én . .. de mi tünék sze­memben? Mint ha Felicianust látnám nyakra főre ellenünkben jönni? Pál Felicianust? honnét ismeret eötet? Azarias Az Úrnak titkos rendelé­séből. Pál Vajha hozná a jó Isten! III. Kiemenet. Pál, Azarias, Felicianus. Pál Hozott Isten tellyes örömemre, és vigassá­gomra leg Kedvessebb Barátom Feliciane. Feli­cianus nem kevesebb örömemre és vigasságomra vagyon nékem is kedves személlyednek Látása. Pál mi hir, vallyon mi hir, Feliciane? Felicianus Szólhatok nyilván? Pál bátorságossan. — Azarias egy a leg jobb barátink közül. Felicianus Meg futam jobb részit határinak Theibaisnak. Pál mi végre vallyon? Felicianus Tégedet egyedül keres­vén. Pál Honnéd vette eredetit ezen különös szor­galmatosságod? Felicianus Gyökere vala ennek mi ellenünk keresztények ellen való szörnyű ke­gyetlenkedése Decius Tyrannusnak. Pál Oh Egek! mit hallok; — foltasd továbbá kérlek foltasd beszédedet. Felicianus Beszélgeténk az el múlt napokban egymás közt Triphonnal Deciusnak ellenünk való dühösködése felől ,melybül következek, hogy szívemnek titkát (:nem tudván az és álhatatlanságát:) követke­zendő képpen néki jelenteném, nem tanácsos, mondám nékünk Kristus követőinek ezen ve­szedelmes üdőben továbbá mulatoznunk The­bais városában, hogy ha mind Lelki, s mind testi nyakunkban függő veszedelminket kívány­nyuk távoztatni. Pál Oh Istennek csudálatos vé­gezése! ... de mit ezekre Triphon? Felicianus Valamint természetes tulajdonsága néki min­denekkel mindenekben ujjat vonni, úgy úgy ezekben is el annyira összve akasztá vélem a tengely végét, hogy majd majd üstökben ka­pánk, és így meg nem egyezhetvén véle, köz­leni, ki midőn e végre hozzád indulnék, tele to­rokkal kiált vala Triphon utánnam, mondván: Veszem eszemben szándékodat, ezennel megelőz­lek. Pál Tehát Triphon hozzánk jövend? Fe­licianus Nyilván ki tetszik beszédjéből, sőtt nálad való jelenlétét reménlettem, de fogjunk a dolog­hoz, ne talántán akadált szerezzen jelen létével. Pál Magasztald az Urat oh Feliciane! imádandó cselekedetiért, Kinek titkos rendeltetésébül esett, hogy el végezésedben vélünk meg egyez­nél, támogattni fogod bölcs okoskodásiddal el tekellett szándékomat, noogatni pedig tehetsé­ged szerént végh butsu vételemet! Felicianus Nagyob részre ettül viseltetett hogy utamat hoz­zád venném. Pál De kisugárlotta füleidben fel tett szábdékomat? Felicianus Triphon, ki midőn, a mint emléttém, néki jelenteném el tökéilése­met, illy szókra fakada fel háborodván: Kik vol­nának társaim? reám rivalkodván, felelt mérgi­ben: Pál, Azarias névő jövevén emberrel, kik valamint te, hallom meg maszlagosulván, eredőt fújdogálnak. Pál hogy hogy állyuk meg tehát előtte a sárt? Azarias Bizzad az Istenre itt is dolgaidat, fogod tapasztalni szerencsés voltodat, az isteni erő gonosz szándékokat úgy igazgat­hattya valamint a jókat. Szép példával az Ür eztet meg mutatta a midőn Lovárul Sault le forgatta, mert tette a farkast eö szeled báránnyá, és a fö üldözőt erős Kő oszloppá. Felicianus Hogy vég­hetettlen kegyelme az Ürnak ennyire terjedjen éppen nem vitatom, de azomban hogy valaki kész veszedelemben magát szánt szándékkal botsássa azt sem tanátslom; azért Pál, ha ha tet­szik ne késtellük utunkat, jer indullunk. Pál Ügy légyen. IV. Kimenetel. Triphon, Pál, Azarias, Felicianus Triphon Lassan Pál, lassan, hová indulsz? merre oly siető félben? álly meg, ne hirtelenkedgyél, az hirtelen végezéseit nem mindenkor biztosak, el ne ragadgyon senkinek éretlen tanátsa, tudva vagyon nyilván nálod, melly könnyű hitű légyen mindenkor az Iffjúság gyakorta nem tudván a szint szintül meg külömböztettni. Meg orvosolha­tattlan veszedelmeket szerez magának; visgáld azért, s fontold meg jobban a dolgot, vess ujjó­lag számot eszeddel, és az után intézd el maga­dat. Pál Az Ürra bíztam ügyömet, reménlem, nem fogok fogyatkozásokat szenvedni dolgaimban, mivel szent ajánlása, hogy valakik az eö oltalma alá folyamodnak, ki ragadja eöket minden némő veszedelmekből. Felicianus sőtt inkább . . . Triphon Hallyuk hát hallyuk! minémö böltsessé­get fog böfögni ezen czélcsapó prókátor. Feli­cianus Te inkább okossabban és mértékeltesseb­ben folytassad dolgaidat és hogy ha ama meg másolhatattlan igéjét az Isten Lelkének; a szent­tel szent lészesz, a gonoszszal pedig gonosz, csak bal füllel, hallod, leg alább terjezd Lelki szemeid eleiben, minémöségeket s véghetettlen sokaságikat kettős veszedelmidnek, mellyek majd majd nyakadban függenek. Triphon Hall­gass kérlek, bőven fárasztottad füleimet ezen tök agyadbul kelt mesélgetésekkel az el műit napok­ban. Vedd eszedben, hogy nem félő, semmi ve­szedelem, föl vannak forralva mindenek hív szol­gállatomra, s kész parancsolatomra mindenkor Fő Vezérivel együtt üldöző serege Deciusnak. Felicianus Meg lásd hogy meg ne csalatkozzál, melly sokszor csillagnak látszik a Levegő égen, a mi nem csillag, hanem csak szemfény vesztő tündérség, lappang elhidd a zöldellő fűben a mérges kígyó, hogy pedig kész veszedelmidet nem itélled veszedelemnek lenni honnét vagyon? ime okát adom, meg bocsáss mert bizonyára sze­reted a veszedelmet, de jaj a veszedelmet sze­retőnek, mert igen könnyen el vesz abban. Triphon Ha, ha, ha! mast mast szépen ki tetszik hogy üres a kobak, a vagy hogy ki esett belőle a mi benne nem volt is. . . melyik Filosophiában tanultad kérlek, hogy valaki szerethesse a ve­szedelmet, nem de közönséges Taníttások a Ter­mészetet Vizsgáló Bölcseknek, hogy a jót, nem pedig a rosszat, minemő a veszedelem, szereti és szeretheti az Ember, melly néked látom kívül vagyon buta fejeden. Azarias Az Istennek Fi­losofiájában, melly sok grádiccsal föllül halladja értelmét és minden nemő tehetségét az emberi gyarlóságnak és ettül viseltetik, hogy a vilá­gosságot gyakorta setétségnek ,az igazságot igazságtalanságnak állítsa lenni az Ember, vala­mint véled mostanában történek. Triphon Íme a második procátor; vallyon ki bízta reád a dolog­442

Next

/
Thumbnails
Contents