A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

ügyesen használták fel a pálos atyák arra, hogy szinte az egész társadalmat megmozgató ünnepélyen, az előkelő vendégsereg előtt, éppen rendjük alapítójának, Remete Szent Pálnak életútjából elevenítsenek fel szerintük fontos részletet és jelenítsenek meg egy színjátékban. S ha a darab megjelölése „szomorújáték" is, inkább az örömnek és a hálaadásnak volt ez a játéka. A darab szerzőjére nézve semmiféle utalás nincsen a szövegmásolatban, legalábbis úgy, ahogyan azt manapság megszoktuk. Figyelembe véve a címben olvasható szöveget és újra meg újra átgondolva, elemezve, úgy gondoljuk, hogy a „munkájával" kitétel vonatkozhatik a szerző személyére, tehát magára az íróra is. Vagyis nem csupán betanította és rendezte a darabot Péntek István, hanem ő maga volt az írója is. Szerintünk a betanításra és rendezésre inkább a ,,kormányzása val" kitétel utal. Ebben a vonatkozásban nem mellőzhető a sátoraljaújhelyi előadással kapcsolatos feljegyzés sem, ahol ,,Péntek István Tanítása alatt" újból eljátszották. Ugyanis ez újra csak azt a gyanúnkat erősítheti meg, hogy Péntek saját színjátékát vitte magával Sátoraljaújhelyre, és ott is ő adatta elö, saját betanításában és rendezésében. Ha a „Tanítása alatt" szavakat úgy értelmezzük is, hogy ottani professzorsága alatt, amikor ott tanította az ifjúságot, akkor sem kizárt az a feltételezésünk, hogy ezt az iskoladrámát ő maga szerezte. A magunk részéről tehát azon a nézeten vagyunk, hogy ennek a háromfelvonásos, énekkel és tánccal színesített színdarabnak Péntek István pálos szerzetes atya a szerzője. Megírására egy speciálisan pápai esemény adott indítást, egy akkor Pápán működő szerzetes tanár számára. Ez az iskoladráma tehát minden ízében valóságosan pápai eredetű és ihletésű. Az örvendetesen végződő szomorújáték főalakja természetesen Pál, a rend megalapítója. A többi alak, a harmadik felvonásban név szerint is megemlített és az előadásba személyesen bekapcsolódó pásztorok és Cupidót kivéve, valamenynyien jelképek, szimbólumok. Velük kell megküzdenie, benső lelki harcát megvívnia Remete Szent Pálnak, hogy kísértésüket legyőzve, eljusson céljához a barlangba, ahol életét eltölti. Vele maradnak itt Victor, Azariás, Felicián, Piacidus és Triphon, azaz az ember benső énjének erői, az emberséget meghatározó legjobb és legszebb alkati elemek hordozói és az égi transcendens világ láthatatlan s csak a hit számára érzékelhető valósága. A barlanghoz Evanestes vezeti el őket, akivel az erdőben találkoznak. Nincsen a darabban közjáték, de figyelmet érdemel a pásztorok színre lépése a harmadik felvonásban. Érdekessége az előadásnak, hogy bár neveik szerint szerepelnek: Koridon, Menalka, Alexis, Isander, és szövegük is eléggé bő, mégsincsenek diák megjelenítőik név szerint megemlítve. Hasonlóképpen tapasztaljuk ezt Cupido személyével kapcsolatban: nincs megnevezve az énekmondó diák. Meglepő egy iskolán kívüli személynek, ráadásul egy katonának a színdarabban való szerepeltetése. Vajon miért lehetett rá szükség? A világi hívságot kívül élő, az egyházi renden és iskolán kívül lévő világi személynek kellett ábrázolnia, eljátszania? Ki volt ez a Klempai József Haller regementbeli zászlótartó? Korábban az iskola tanulója? A regement zászlóját hegyesen, begyesen, hivalkodva hordozó katona? Ezért esett rá a választás? Ezekre és még több más kérdésre nem tudunk ma már válaszolni. Mindenesetre a műkedvelő színjátszó diákok között, Pápán, ebben a zászlótartóban tisztelhetjük a legelső felnőtt polgári és katonai amatőr színjátszót. A párbeszédes történet tárgyánál fogva is magában hordozza a vallásos nevelő szándékot, lényegében ezért íródott, s valószínűleg nem is annyira drámai értékeiért, mint inkább azért adták elő többször s más helyeken is, mert a pálosok rendjének alapítójáról szól. A szöveget olvasva valósággal lüktet, zenél ez a prózai szöveg. Dallama van ennek a prózának, mely tele van ragyogó képekkel és hasonlatokkal, megkapó szófűzésekkel, magyar nyelvünk színes fordulatainak szépségeivel. Ezt a gazdagon áramló ízes magyar szöveget nem töri meg az alkalmanként szükségszerűen a sorok vagy bekezdések végére beírt latin nyelvű rendezői utasítás. A szinte gombostűfej nyi latin nyelvű szöveg mindenképpen a színdarab előadására vonatkozó szerzői és rendezői előírás. Ez az iskoladráma mindenképpen vall szerzőjének tiszta magyar szellemiségéről, népi gyökerű gondolatvilágáról. Ha meg lehetne határozni műfaját nyelvi stílusának, verses prózának, versütemű prózának mondanánk. Teljes szövegét a függelékben közöljük. II. — A másik pápai pálos iskoladráma ugyancsak 1761-ben keletkezett, és ugyanakkor adták is elő. Szövegét a maga eredeti valóságában sajnos nem ismerjük. Petrik könyvészete szerint az Egyetemi Könyvtár állományában lett volna található. Kutatásunk közben kiderült, hogy az Egyetemi Könyvtár ún. aprónyomtatvány tárában volt. Erről az anyagról szabályos címfelvételt nem készítettek. így katalógusainkban nem található.

24 ezt közölte érdeklődésünkre az Egyetemi Könyvtár, valamint azt, hogy a háború óta erősen ,,

infusa" állapotban lévő anyagban hiába keresték. Következtetésünk szerint, mivel aprónyomtatványról van szó, nem jelent meg könyv alakban nyomtatásban, s kéziratról sem lehet szó, hanem egy nyomtatott programról, mely a darab lényeges anyagát kivonatosan közli. Bayer, Császár és Mócs közül, akik a pálos iskoladrámákkal alaposabban és tüzetesebben foglalkoztak, egyik sem említi, tehát nem is ismerte ezt a munkát. Koltai Virgil utal rá művében, de amit közöl, abból csakis arra következtethetünk, hogy a nyomtatott program volt a kezében.

25 Kívüle Nagy Sándor utal még a műre, de tévesen azzal a megjegyzéssel, hogy „előadták a pápai jezsuita gimnázium diákjai".

26 Pápán sohasem volt jezsuita gimnázium, sőt a dráma címében világosan benne van az, hogy az iskola patrónusának, gróf Esterházy Ferencnek tiszteletére adta elő a diákság. „MAGA MAGÁN GYŐZEDELMESKEDŐ TAMERLÁN, szomorú játék, melyet komédiabeli alkalmatossággal lerajzolt Méltóságos fraknai Gróf Eszterházy Ferencznek, Tekintetes Nemes Mosony-Vármegyének örökös Főispánynyának Föl434